Nem mindegy a gorilláknál, hány barátjuk van, és ez az emberre is igaz lehet
Ruandai gorillák vizsgálata során kutatók arra jutottak, hogy nem egyértelműen jó vagy rossz, ha egy emberszabásúnak sok vagy kevés közeli kapcsolata, azaz barátja van – írja a Guardian.
A kutatás során 164 gorillát vizsgáltak 20 éven keresztül, és arra jutottak, hogy a baráti társaságok által nyújtott előnyök és hátrányok nagyban függnek attól, hogy hímekről vagy nőstényekről van-e szó, valamint a társaságok méretétől.
Például ha néhány nőstény gorilla egy kisebb, szorosabb baráti társaság tagja, akkor ritkábban lesz beteg, viszont ritkábban is szül. Ezzel szemben a nagy, de lazább baráti társasággal rendelkező nőstények gyakrabban betegedtek meg, viszont több utódjuk is volt. A hímeknél fordított volt a helyzet: bár a szorosabb baráti társaság több betegséggel járt, de ezek az egyedek ritkábban sérültek meg harcokban.
„A sok szoros társas kapcsolat gyakran nagyon jó, de néha nem az. Lehetséges, hogy a hímek több energiát fordítanak a szoros társas kapcsolatokra, mivel meg kell védeniük a nőstényeket és az utódokat, és az ezzel járó stressz csökkentheti az immunrendszerük működését. Ha nagyon népszerű hím vagy a csoportodban, az sok felelősséggel jár”
– mondta Robin Morrison, a tanulmány vezető szerzője és a Zürichi Egyetem kutatója, aki szerint a nőstények és hímek közötti különbség nem magyarázható meg egyszerűen azzal, hogy több kapcsolat több betegséggel jár.
A vizsgált ruandai gorillák nagyjából 12 fős csoportokban élnek, és egy domináns hím vezeti őket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a legnagyobb, legagresszívabb egyed lesz a vezér, több különböző személyiség is érvényesülhet. Ilyen például Titus, akinek apját és sok csoporttársát orvvadászok ölték meg, anyja pedig akkor halt meg, amikor Titus csak négy éves volt. Viszonylag fiatalon, 15 évesen vált csoportja domináns hímjévé, de szokatlan módon irányított: rendkívül nyugodt és kedves volt. A barátságos természetének hála népszerű volt a nőstények körében, és 20 évig vezette csoportját.
Egy Maggie nevű nőstény is különleges karakter volt. Sokáig csoportja első számú nősténye volt, ő volt az egyik legagresszívabb a társaságban, viszont ugyanolyan lelkesen támogatta is barátait, például kurkászással. Hiába volt nőstény, gyakran ő volt a csoport védelmezője, és amikor a csoportot vezető domináns hím váratlanul meghalt, kezébe vette az irányítást, és ő vezette a csoportot, amíg bele nem olvadtak egy másik, szomszédos társaságba.
Morrison szerint az eredményeik segíthetnek megérteni az emberek evolúciós fejlődését. Vajon miért vannak olyanok, akik társaságkedvelőbbek? A kutató szerint a helyzet nem annyira egyszerű, hogy mindig a még nagyobb baráti társaságra kéne törekedni, hiszen vannak olyanok, akik kisebb közösségekben brillíroznak igazán.
