„Ez itt egy erdő?” – kérdezték többen csodálkozva, amikor egy körbekerített területen, bokáig alig érő növényzetben tapodtunk. Sokkal inkább juthatott bárki eszébe a tavaszi vetés, mintsem árnyas fák ígérete. Az erdő definíciója eleve ingoványos terep, mást ért rajta egy biológus, egy magángazda vagy a fásítási programjaira büszke kormányzat. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy nem minden erdő, ami annak látszik.
De ez fordítva is igaz: a Tolna megyei Németkér határában lévő terület például egyáltalán nem tűnik erdőnek, pedig jogilag is az, természetvédelmi szakemberek reményei szerint pedig öt-tíz-ötven év múlva látványában is az lesz, ráadásul egy olyan sokszínű életközösség alakul itt ki, ami a terület ellenálló képességét is növeli.
Németkér a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzetében található, a buckái és a homoki talajai miatt a Kiskunság is eszünkbe juthat róla. Az ember ahhoz hasonlóan próbálta művelés alá fogni ezt a területet.
„Ahol találtak egy kis löszt, ott beszántottak minden homokpúpot. Állattenyésztésben csak a birkalegeltetés működött a gyepeken, de miután az visszaesett, a gazdaság csak a faültetvények létrehozásában látott lehetőséget. Az akác meg a fenyő erre teljesen jónak tűnt” – mondta Kováts László, a Duna-Dráva Nemzeti Park természetvédelmi őre.
„Ahhoz képest, hogy országosan védett területen vagyunk, van deficitünk. Amit szépnek látunk, az nem biztos, hogy jó. Lehet, hogy vannak itt erdők, de a mennyiség csak egy része a történetnek. Az akácosokban talán harminc faj van, egy minőségi erdőben 400-500 is. Amikor egy rendszer néhány fajból áll, akkor nagyon sérülékeny. Gondoljunk például egy kukoricaföldre, amit egy hőhullám teljesen le tud darálni. De ahol sok faj jelenik meg, ott nagyobb az adaptációs képesség is” – mondta Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.
A homokon növő akácosokat és fenyveseket sokan teljesen természetesnek gondolják, mintha mindig is ez lett volna az őshonos növényzet, pedig jobbára a huszadik században foglalták el ültetvényként ezeket a térszíneket, nem kevés problémát okozva. A fenyvesek leárnyékolják a talajt, emiatt egyből kevesebb fajnak van lehetősége megmaradni, ráadásul a lehullott tűlevelek a talaj kémhatását is megváltoztatják, és ez is az őshonos növények ellen dolgozik. A fenyők alól elmegy a talajvíz, egy darabig még bírják így is, de 30-40 év után száradni kezdenek a fenyvesek, és ezután könnyebb dolguk van velük a kórokozóknak is.
Egy természetvédelmi területen belül sok tulajdonos lehet, ritka az az ideális állapot, hogy a nemzeti parké a kizárólagosság, és azt csinálhat, amit akar a biológiai sokféleség érdekében. De egy magántulajdonost nem lehet rákényszeríteni, hogy az akácosa kitermelése után telepítsen inkább őshonos erdőt.
Németkéren a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság viszont a saját hat hektárján megcélozhatott egy természetszerű erdőt. Egy mélyebben fekvő, az inváziós és nagy pollenterhelést jelentő aranyvesszővel benőtt egykori szántóterületet választottak ki projektjükhöz. Reményeik szerint itt több csapadék összegyűlik, ami segítheti majd a túlélést. A talaj-, hidrológiai és klimatológiai vizsgálatok után választották ki azokat az őshonos fafajokat, amelyek aztán erdőt alkotnak. A fő faj a csertölgy, ebből került be a legtöbb csemete, de vegyítettek közéjük mezei juhart, mezei szilt, nyarat, vadalmát és vadkörtét is, összesen 15 ezer fácskát ültettek el. A kerítésre azért volt szükség, mert nagy a vadnyomás, a gímszarvas, dámszarvas, vaddisznó és mezei nyúl gyorsan lerágná a lábszárközépig sem érő csemetéket.
„Az a tapasztalat, hogy nem tudnánk nagy biztonsággal embermagasságúra felhozni ezeket a fákat. Ha idetévedne egy rudli, mindent elpusztítana. Öt-tíz év múlva azért el tudjuk majd bontani a kerítést” – mondta István Imre, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatóhelyettese.
A vadkár mellett még a hősokk lehet nagy ellenség. Nyáron a homokos területek akár 70-80 fokra is felforrósodnak, ilyenkor egyszerűen kisülhetnek a csemeték. A mintaterületen viszont a csemeték lágyszárúak takarásában vannak, így azt remélik, hogy első körben nem a fák fognak megégni. István Imre felidézte, hogy van olyan erdejük, amit háromszor kellett újratelepíteniük a hősokk miatt.
Ha csemeték elpusztulnak, azokat minden évben pótolni fogják. Imre szerint az első öt-hat év így inkább kertészkedéshez hasonlít majd, de utána a természet elkezd dolgozni. Ennyi idő után már a terület erdőszerű lesz, de hogy természetszerű képet mutasson, ahhoz évtizedekre lesz szükség. Egy jó erdő nem csak fajokban gazdag, hanem eltérő korú egyedekből is áll. A németkéri területen ez értelemszerűen sok időbe telik, ott legfeljebb a pótlásként elültetett egyedek formálják a korfát. Az erdőben nem fogják kivágni a fákat, faanyagtermelésre nem szolgáló üzemmód szerepel a tervekben, gyakorlatilag magára hagyják, és várható hogy az egyelőre sorba ültetett fáj rendje is megbomlik. Nagy természetes veszteséggel, akár százszorossal is számolnak a természetvédelmi szakemberek. Előfordulhat, hogy egy hektáron elültetett nyolcezer csemetéből végül csak nyolcvan jut el a fa méretig.
„A nyárfák gyorsan hozzák a hozamot, de gyorsan ki fognak menni innen, a csertölgy viszont kockázatos, ha bejön a számításunk, és megnő, akkor hosszú távon megmarad. A magyar flóra nagy része csapadékérzékeny, ha elég vizet kap, akkor a hősokkokat is kibírja. Az viszont nem mindegy, hová ültetik az erdőt. Ha száraz termőhelyre kerül, akkor fel fogja szívni a vizet, felgyorsítja a kiszáradási folyamatokat” – mondta Nagy Tibor természetvédelmi őr.
Sipos Katalin szerint az sem baj, ha végül nem lesz klasszikus erdő a területen. Az a lényeg, hogy megteremtették a lehetőségét a természetes élőhelyfejlődésnek. Az biztos, hogy életképes lesz, de ha visszajönnek gyepi fajok vagy cserjék, az sem baj, mindenképpen természetesebb lesz, mint a kiinduló állapot. „Minél több természetes erdőnk, gyepünk, vizes élőhelyünk van, annál védettebbek vagyunk az erős széllel, hőhullámmal, aszállyal, talajerózióval szemben. Szeretjük azt, amikor egyet fizetünk és sokat kapunk – na ez egy ilyen csomag. Visszakapcsol egy csomó olyan funkciót, ami a klímaváltozás hatásai ellen véd” – mondta a WWF Magyarország vezetője.
A mintaterület a K&H Bank támogatásával jött létre, az egész, sok éven át húzódó projektbe körülbelül 30 millió forintot biztosítottak. Suba Levente, a bank fenntarthatósági vezetője azt mondta, a klímaváltozásról sokan beszélnek, de legalább ennyire fontos a biodiverzitás megőrzése is. Náluk ez már a hitelezési, befektetési döntéseknél is megjelenik, de reméli, hogy többeket meg tudnak majd szólítani a támogatott projektekkel is. A németkéri erdőtelepítést a digitális pénzügyi asszisztensük használatával kötötték össze, a bank minden egyes ügyfél után 100 forinttal támogatta a projektet.
„Ha csak a természetvédők védik a természetet, akkor ezt a meccset elvesztettük. Akkor lehet pályára állni, ha védi a befektető, az önkormányzat, a vállalat, az erdészet, a vízügy is, de ehhez az kell, hogy sokat beszéljünk egymással” – mondta Sipos Katalin, aki a WWF vezetőjeként a nemzeti park és a bank közötti kapcsolat létrehozását segítette.
