Freund Tamás: A Magyar Tudományos Akadémia lejáratására, hiteltelenítésére történő minden erőfeszítés rendkívül kártékony
„El kell oszlatnom a szerző félelmeit, hogy az Akadémia esetleg nem a megfelelő szakemberekkel látná el a tudományos tanácsadással kapcsolatos közfeladatát” – írta Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke egy közleményben Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet főigazgatójának blogbejegyzésére reagálva.
Schmidt Mária bejegyzésének apropója az volt, hogy az Akadémia Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya állásfoglalást adott ki április elején, mondván, hogy ha Orbán Viktor májusban ellátogatna a Magyar Tudományos Akadémia 200. évfordulójára emlékező ünnepi ülésre, „a résztvevők számottevő része tiltakozásul elhagyná a termet”.
„Az Akadémiának 11 tudományos osztálya van, azokon belül több mint 80 tudományterületi szakbizottság működik, tehát nincs olyan tudományos kérdés – még az akkumulátorgyártás komplex kérdésköre sem –, amelyhez ne tudná a szakmailag legilletékesebb, az ország legkiválóbb tudósaiból álló multidiszciplináris szakértői testületet összeállítani. Az Akadémia a nemzet tanácsadójaként folyamatosan felajánlja szolgálatait a politikai döntéshozóknak, hogy a lehető legmagasabb szintű tudományos háttérismeretek birtokában hozzák meg döntéseiket” – tette hozzá.
Azt írta: hiába állítja a cikk, az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának belső vitaanyaga nem közlemény, egy nem hivatalos csatornán keresztül jutott el a sajtóhoz. „Miután ezt egyes fórumok az Akadémia véleményeként kezelték, az Akadémia elnökeként szükségesnek láttam, hogy kiadjak egy állásfoglalást az ügyben, amely meg is jelent a honlapunkon. Ezt nehéz lenne politikai állásfoglalásként interpretálni” – tette hozzá. „Állásfoglalásomban egyértelműen leszögezem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia küldetésénél és alkotmányos státuszánál fogva politikai vitákba nem kapcsolódhat be. Kétségtelenül előfordul, hogy ezt az elvet valaki megsérti, de ez nem élvezi az Akadémia mint intézmény támogatását.”
Hozzátette, hogy az Akadémia fennállása óta különféle politikai rezsimek képviselői rendre beleavatkoztak az Akadémia autonóm működésébe, az egyik „legdurvább ilyen beavatkozás Sztálin és Rákosi idejében történt”. „Meglehetősen alaptalan, történelmietlen és etikátlan azt az Akadémiát azonosítani a rajta erőszakot tevő, őt eltorzító rendszerrel, amely az erőszakot – akarata ellenére – elszenvedte.” Azt is írta, hogy tisztességtelen a sztálinizmus Akadémián belüli túléléséről beszélni.
Hozzátette, hogy a „rendszerváltoztatás után az akadémikusok már szigorúan szakmai alapon lettek kiválasztva, megszűnt a nyílt politikai beavatkozás”. Azt írta: természetesen nem állítható, hogy minden esetben a legjobbak jutottak be a testületbe, de „ennyi hibaszázalék a társadalom minden szektorában előfordul”.
„Például a gazdasági elitbe sem azok kerültek minden esetben, akik a gazdálkodáshoz, cégvezetéshez, vagy az adott ipari/agrár szakterületekhez a legjobban értettek. Voltak esetleg, akik csupán »jókor voltak jó helyen«? Biztosan állíthatom, hogy a Magyar Tudományos Akadémián sokkal jobbak az arányok.”
Freund azt is cáfolta, hogy az Akadémia veszélyezteti az egyetemi autonómiát. Schmidt Mária azt írta: „az egyetemi tanári kinevezésekről a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) dönt, amely sok esetben az MTA doktori követelményeit veszi alapul a minősítési eljárás során, illetve több egyetem az MTA doktori címhez köti az egyetemi tanári pályázat lehetőséget. Ami, legyünk őszinték, erősen politika-, illetve elkötelezettség-függő”.
„Az MTA doktora cím esetében a közel száz szakértő értékelésén alapuló független minősítést az egyetemek többsége ma is hitelesebbnek tartja egy kutatói életpálya megítélésében, mint bármely egyéb minősítési formát” – írta Freund Tamás. „Természetesen nem minden kiváló tudós lesz akadémikus, mivel az akadémikusok számát az akadémiai törvény 365 főben határozza meg. Ez egyéni sérelmeket kelthet, és gyakran az Akadémia ellen fordít befolyásos embereket. Ilyen támadásokkal ma is sokszor találkozunk.”
Hozzátette, hogy az akadémikusi tiszteletdíj, ami két évtizede változatlanul havi nettó 360 ezer forint, pedig „nem éri el azt az összeget, amelyet – teljes joggal – annak a több mint 900 sportolónak biztosít az állam életjáradék formájában, aki olimpiai helyezéseivel vagy edzőként komoly dicsőséget hozott az országnak. Örömteli, hogy az állam hasonló tiszteletdíjjal ismeri el a nemzet művészeinek, színészeinek, a Magyar Művészeti Akadémia tagjainak teljesítményét, életművét is.”
Azt is írta: a Magyar Tudományos Akadémia lejáratására, hiteltelenítésére történő minden erőfeszítést, álhírterjesztést, rágalmazást a nemzet jövője, jóléte, megmaradása szempontjából rendkívül kártékonynak tart, és erre mindkét politikai oldal figyelmét szeretné nyomatékosan felhívni.
Schmidt Mária írására egyébként az Akadémiai Dolgozók Fóruma is reagált már, azt írták: „a NER prominens szereplője totális támadást hirdetett az idén kétszáz éves nemzeti Akadémia ellen”, és hogy „a kormány valódi szándéka a Magyar Tudományos Akadémia vagyonának megszerzése és a kutatóhálózat lerombolása”.
