Bébifókák bőrébe köthették a középkori ciszterci szerzetesek a könyveiket
A 12. századi szerzetesek néha luxuskivitelben készítettek könyveket – írja a New York Times. A franciaországi Clairvaux-i Ciszterci apátság a középkor egyik legjelentősebb szerzetesi központja volt, így a könyvtáruk is óriási volt. Az ott összegyűjtött kötetekből nagyjából 1450 maradt fenn.
A kódexmásolás az egyik legfontosabb szerzetesi feladat volt, így gyakorlatilag nagyüzemi munkában másolták az írásokat. Az így készült kéziratokat a 12-13. századokban úgy fűzték össze, hogy a lapokat két fa borító közé helyezték, de Clairvaux-ban eggyel tovább mentek, és ezeket a borítókat valamilyen állati bőrbe kötötték. A középkori szerzetesek gyakran használták borjak, kecskék, bárányok, őzek, disznók, sőt, néha emberek bőrét, ám néhány, a ciszterci apátságban talált kézirat borítása egyik állat bőrére sem hasonlított.
Általában az applikáció előtt megnyírták a bőröket, de néhány kódexnél ez nem sikerült tökéletesen. Szerencsénkre, ugyanis kutatók így ki tudták szúrni, hogy néhány borító sörtéje túlságosan durva és sűrű ahhoz, hogy például borjúbőrről legyen szó. A nyíratlan bőrkötés általában őz- vagy vaddisznóbőrből volt, de egy szerdán megjelent kutatás alapján a DNS nem ezekhez az állatokhoz, hanem fókákhoz tartozott.
A 16 vizsgált borító közül a legtöbb borjúfóka bőrébe volt kötve, néhány pedig grönlandi fókákéba. A DNS-vizsgálat alapján a bőrök Skandináviából, Skóciából, Izlandról vagy Grönlandról származhattak.
Önmagában az, hogy szerzetesek fókabőrbe kötötték a könyveiket nem lenne teljesen meglepő, ugyanis Írországban és Skandináviában is találtak ilyen könyveket, de mivel minden fókaszármazék luxuscikknek számított (hiszen távolról jött), kissé meglepő, hogy egy, a víztől távoli apátságában fókabőrt használtak volna – bár nem elképzelhetetlen, ugyanis a kolostor közel volt egy népszerű kereskedelmi útvonalhoz.
A fókavadászat rendkívül jövedelmező ipar volt, hiszen gyakorlatilag az állat minden része értékes volt a középkori emberek számára: a hús és a zsír magától értetődő, miért, de a bőrük is kifejezetten kelendő volt, hiszen vízálló, így a módosabb rétegek előszeretettel csináltatták fókabőrből kesztyűiket, csizmáikat. Emellett emiatt a tulajdonsága miatt logikus, hogy a könyvkészítésben is hasznos alapanyagnak számított.
Más, a Clairvaux-i apátságból kiinduló kolostorokban is találtak ilyen könyveket, így a kutatók szerint egyértelmű, hogy a ciszterci szerzetesek előszeretettel használtak fókabőrt – még a fontosabb irataikat is ebbe kötötték. A vízállósága mellett azonban lehetett ennek egy másik oka is: a bébifóka bőre pont olyan fehér volt, mint a ciszterci szerzetesek habitusa, vagyis csuhája.
