Vészjósló földrengések tartják izgalomban Izlandot

Április 1. a vulkánok napja volt, Izlandon egy rövid ideig tartó, de nem kis veszélyt jelentő kitörés történt, a hawaii Kilauea vulkáni területen, a Halema’uma’u kráterben pedig tavaly december 23. óta már a 16. kitörési fázis zajlott, ami ismét magasba csapó lávaszökőkút-kitörést hozott.

Hawaiin még mindig tart a lávaszökőkút

Hawaiin a menetrendszerűen elinduló újabb kitörési fázis során kezdetben 12 órán keresztül zajlott lávafröcskölő bemelegítés (az úgynevezett gázdugattyú-kitörés), majd helyi idő szerint nem sokkal dél előtt megérkezett a magmahab, és az északi kráterből egyre magasabbra emelkedett a lávaszökőkút. 11 órakor magassága már elérte a 215 métert, majd délután akár 300 méterre is felcsaphatott, azaz nagyjából a párizsi Eiffel-torony magasságába lövelltek fel az izzó lávacafatok.

Pele, a hawaii tűzhányók istennője ismét látványos Hula táncot járt, a lávaszökőkút tetején Pele haja (hajszálvékony kőzetüveg szálak) és könnye (milliméter nagyságú, kerekded kőzetüveg darabok) képződött, amik aztán nagy területen rakódtak a felszínre. Mindeközben napi 50 ezer tonna kén-dioxid gáz került a levegőbe, ami erőteljes vulkáni szmogot, azaz vogot hozott létre.

Az utakon ismét hatalmas dugók alakultak ki, hiszen ezt a különleges kitörést mindenki látni akarta. A lávaszökőkút-kitörés most a szokottnál hosszabban tart, cikkünk írásakor már több mint 12 órája folyamatosan zajlik, a krátert pedig fokozatosan borítja be a láva.

Izlandon földrengések okoznak izgalmat

Április 1-én Izandon is tetőfokára hágott az izgalom. A reggeli órákban indult egy földrengésraj, ami a vulkánkitöréseket szokta előre jelezni. A korábbiakban ilyenkor nagyjából fél órán belül meg is indult a vulkánkitörés, azonban most más volt a forgatókönyv, és ez a folyamat is zajlik tovább, még szerda délelőtt is. A földrengések kedd reggel vagy két órán keresztül pattantak ki, ráadásul nem egy helyen összpontosulva, hanem egy több mint 10 kilométeres sávban, annak délnyugati és északkeleti végén.

A Kék Lagúnát és Grindavíkot gyorsan kiürítették. Különösen ez utóbbi volt kulcsfontosságú, mert a földrengés-epicentrumok alapján várható volt, hogy a közelben nyílhat fel a föld. Ez így is történt, helyi idő szerint 9:45-kor a Grindavík északi részén felhúzott védő földgát előtt, nagyjából a tavalyi januári kitörés helyszínén kezdődött el a vulkáni működés. 700 méter hosszon repedt fel a föld, és a szokott módon lávafüggöny csapott fel.

Nem sokkal később a már több mint 1 kilométer hosszúságúra nőtt hasadék átvágta a földgátat, és a településtől 400 méterrel is freccsentek fel lávafoszlányok, a hasadék körül pedig láva terült szét. A föld alatti melegvízvezeték-csövek eltörtek, és nagy veszély volt arra, hogy a láva vagy magma keveredése a vízzel robbanásos kitörést okoz, akár a településen belül is. Szerencsére ez nem történt meg, sőt a vulkáni működés is egyre gyengült, és délutánra vége lett. A vulkáni működésnek vége lett, de ami szokatlan volt, hogy közben a földrengések nem szűntek meg, sőt erősödtek. A földmozgások epicentrumai egyre inkább északkelet felé csoportosultak, mégpedig 9 kilométerrel távolabb a korábbi kitörés helyétől. Ez nem messze volt a keflaviki nemzetközi repteret és a főváros Reykjavíkot összekötő, kulcsfontosságú autóúttól és Vogar településtől.

Estére egy újabb fordulat jött: a Reykjanes-félsziget délnyugati csücskében, Reykjanestá körül pattantak ki igen erős földrengések, köztük egymás után két, 4-es magnitúdónál nagyobb is, amit a fővárosban, sőt a 100 kilométer távolságban lévő Selfoss településen is éreztek a lakosok. A földrengések egyértelműen kirajzoltak egy délnyugati--északkeleti sávot, ami estére már 20 kilométer hosszúságú volt és áthaladt a Sundhnúkur hasadékzónán. Bár kezdetben, a vulkánkitörések során tapasztalt földfelszín-visszazökkenés nem volt tapasztalható, késő estére ez is megjött: az adatok elképesztő mozgást mutattak. A Kék Lagúna közelében lévő Svartsengi állomás több mint 20 centimétert mozgott el nyugati irányba, és vagy 25 centimétert süllyedt.

Az adatok egyértelműen mutatják, hogy a 2023. november 10-i eseményhez hasonló folyamat játszódott le a Reykjanes-félszigeten. A Sundhnúkur hasadékzónába, a felszín alatt 5 kilométer mélységben magma nyomult, és most nem a felszínre tört, hanem oldalirányba terjeszkedett tovább, valamint feszítette szét a kőzettestet. A magma nyomulása még szerdán is folytatódott, mégpedig északkeleti irányba. Ez erőteljes hasadékszéttolódással járt, azaz a Sundhnúkur hasadékzóna két széle vagy fél métert távolodott, miközben a központi részén besüllyedt. A helyzetet persze bonyolítja az, hogy mi okozta a Reykjanestá földrengésrajt. Valószínűleg itt a magmabenyomulás okozta feszültségátadás válthatta ki a kőzetelmozdulást, bár hozzá kell tenni, hogy az elmúlt hetekben is volt itt földrengésraj, és még szükséges tudományos elemzéseket végezni ennek pontos okára.

A Reykjanes-félszigeten 800 év szünet után kezdődtek a vulkánkitörések, amik most már negyedik éve tartanak, és vélhetően erre a jövőben is számítani lehet, akár évtizedeken keresztül. A kezdetben a Fargadalsfjall hasadékzónában történt kitörések 2023 végén kicsit nyugatabbra, a Svartsengi-Sundhnúkur hasadékzónában folytatódtak, és megvan arra is az esély, hogy ismét lesz egy váltás, és egy másik hasadékzóna lesz aktív (akár a Reykjanestá területet is magába foglaló Reykjanes vagy a nagyobb veszélyt jelentő Krysuvík). Ezek a délnyugati–északkeleti pásztában sorakozó hasadékzónák az Észak-Amerikai- és az Eurázsiai-kőzetlemez határán találhatók, ahol széthúzó feszültség segíti a földrajzi helyzetérzékelőkkel ma már pontosan kimutatható távolodást és a kapcsolódó magmafelnyomulást és vulkáni működést.

A tudományos magyarázatok ismét kiemelten fontosak, beleértve az április 1-én felszínre került láva összetételét. Ebből ugyanis kikövetkeztethető, hogy egy régebben a földfelszín alatt felhalmozódó magmatömeg nyomult a felszínre, vagy új, a földköpenyből frissen érkezett magma tört ki. A két esetnek más-más jelentése és következménye lenne. A jelenlegi jelek nem utalnak arra, hogy az északkeleti földrengéses területen, Vogar közelében vulkáni működés indulna, de folyamatosan figyelni kell a jelzéseket. A geológia, a lemeztektonika a szemünk előtt játszódik, amiből mind-mind tanulni kell. Ezt láttuk a tragikus kimenetelű mianmari földrengés és most az izlandi események esetében is.

A szerző geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Kőzettan-Geokémiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA–HUN-REN CSFK PannonVulkán Lendület Kutatócsoport tagja, a Tűzhányó blog szerzője.