Napjaink olajlázának sötét oldala a SkyShowtime sikersorozatában

Amikor Texas államra gondolunk, elsőre a cowboyok juthatnak eszünkbe: whisky jég nélkül, porban guruló ördögszekerek, pult alól kirántott duplacsövű puskák és a jellegzetes táj. Pedig hasonlóan kézenfekvő a Mexikóhoz legközelebbi déli állam kapcsán az a fekete arany, az olaj.

Áldás és átok is egyszerre az óriási olajbiznisz

A Nyugat-Texasban és Új-Mexikó déli csücskén elhelyezkedő Permi-medence gazdaságos bányászata – bár elméletben óriási készletekkel rendelkezik – geológiai sajátosságai, elsősorban a palakő réteg miatt sokáig megoldhatatlan feladatnak tűnt.

Az olajiparból élő városok a kitermelés beindulása után hullámvasútra kerülnek: előbb felvirágoznak, majd sorra elnéptelenednek a világpiaci árak ingadozása és a kutak bezárása miatt. Aztán a kutatásfejlesztés vagy a kamatlábak felülírják a történteket és újraindul a termelés.

Mind a két fenti szempont szerepet játszott abban, hogy 2010-óta a Permi olajvidéken a kitermelés mértéke minden elképzelést felülmúljon, és az USA-t az energiaszektor egyik uralkodójává tette. Az úgynevezett Boomtown jelenség az olajiparból élő, szó szerinti értelemben felvirágzó városokban – mint Odessa vagy Midland – tapasztalható hihetetlen gazdasági fellendülésre utal.

A Permi-medencében zajló olajkitermelés új reneszánszát és a jó néhány texasi Boomtown kialakulásának hátterét világítja meg Christian Wallace újságíró az azonos című podcast sorozatában. Wallace maga is Texasban nőtt fel, fiatal korában pedig olajmunkásként dolgozott egy fúrótornyon, így első kézből származnak információi. Műsoraiban a téma bennfenteseivel beszélget olajmérnököktől kezdve közgazdászon keresztül tragikus sorsú olajmunkás-családig.

Az olajügynök egy túlélőshow a Boomtown poklában

A belsős infókkal dolgozó podcast megihlette Taylor Sheridan, a Yellowstone és más, alapvetően kortárs westernfilmjeiről ismert kreátor fantáziáját is. Ugyanakkor, míg Wallace podcastje interjúkon és visszaemlékezéseken keresztül, tematikus bontásban tárja fel a texasi olajláz valóságát, addig Sheridan fikciós sorozata egyetlen összefüggő történetbe sűríti a történteket. Tommy Norris (Billy Bob Thornton, akit Golden Globe-ra jelöltek a sorozattal), a területen dolgozó rafinált ügyintéző szemszögéből és kapcsolatrendszerein keresztül mutatja be a képzeletbeli M-Tex olajvállalat mindennapjait.

Thornton fantasztikusan jeleníti meg az érdes személyiségű, túlhajszolt, blöffölő zsenit, akinek nem csak az olajvállalat ügyeivel és a mexikói drogkartellel, de a hirtelen nyakába szakadó diszfunkcionális családja tagjaival is meggyűlik a baja. Amikor lezuhan a kartell által ellopott repülő, felrobban az egyik fúrótornyuk és dollármilliós perrel fenyegetőzik egy földtulajdonos, az nála csak egy átlagos szerda – és ebben igazából nincs semmi túlzás.

A történetben fontos szerep jut Tommy Norris fiának, Coopernek (Jacob Lofland), aki olajmérnöknek tanult az egyetemen, de a diploma megszerzése előtt kilépett, hogy olajmunkásként tapasztalja meg az ipar sajátosságait. A kutakon emberfeletti munkát végző kékgalléros réteget és a mexikói vérmérsékletet az ő karakterén keresztül mutatja be a sorozat.

A további stábtagokat sem kell nagyon bemutatni, A-listás sztárokkal dolgozik a sorozat: állandó szereplő lesz Thornton mellett még Demi Moore, visszatérő szereplő pedig a Mad Men – Reklámőrültekből ismert Jon Hamm és Andy Garcia.

Az olajügynök nagy részét a texasi Fort Worthben forgatták, ami autentikus hátteret biztosít a történetnek, és bepillantást enged az olajmunkások világától a középosztály hétköznapjain keresztül az olajmágnások fényűző klubjaiig. Wallace – aki egyben a sorozat társírója is – a Deadline magazinnak nyilatkozva elmondta a sorozat hitelességével kapcsolatban, hogy „A nagybátyám, aki az elmúlt 30 évben az olajmezőn dolgozott, minden apróságot csípni fog. De azt hiszem, többnyire nyugodtan kijelenthetjük, hogy tisztességes képet kapunk arról, milyen az olaj- és gáziparban dolgozni.”

A Permi-medence, avagy a Boomtown inkubátor

A Permi-medence hatalmas, majdnem akkora, mint Utah állam és kétszer nagyobb Magyarország területénél, azonban nagy része kopár préri. A térség körüli utak forgalmát úgy kell elképzelni, mint egy végtelenített jelenetet a Mad Maxből. Különösen így van a 285-ös főúton, melyen keresztül 22 tonnás kamionok, olajhordókat és gázt szállító tartálykocsik döngetnek éjjel-nappal.

Az olajtársaságok tevékenysége miatt a sokszorosára nőtt a közlekedés, állandóak a dugók és a közlekedési balesetek. 2022-ben több, mint 26 ezer balesetet, köztük 394 halálos áldozattal járó és 889 súlyos balesetet regisztráltak a Death Highway-nek elkeresztelt útszakaszon. Nem véletlen, hogy a sorozatban Tommy folyamatosan átkozódik a forgalomra, a balesetekre, és persze a klímára, ahogy a háta mögött egy óriási porfelhővel elhajt. Wallace is beszámolt róla, hogy akkora a por az utakon, hogy be kellett indítania az ablaktörlőt, noha nem esett az eső. A rossz látási viszonyokból eredő nehézségeket tetézi, hogy a kamionsofőrök rengeteget túlóráznak, kialvatlanok és változatos szerek használatával próbálnak ébren maradni.

Mindennek az az oka, hogy a Permi-medencében Wallace 2020-as adatai szerint 4 millió hordót termeltek ki naponta, amit ezen az útszakaszon szállítanak a finomítók felé. Azóta is fokozódik a bányászat a régióban, és jelenleg körülbelül 6,6 millió bpd-t (barrels per day) termel az olajmező, mely a csúcspontját a 2030-as évekre érheti el. Önmagában is gigantikus számok ezek, érdemes hozzávenni, hogy az Egyesült Államok egész területének napi olajtermelése a Permi-medencével együtt körülbelül 13 millió hordó, Iraké pedig 7 millió. Szinte már csekélység, hogy napi 20 milliárd köbméter földgázt is kinyernek az olaj mellett.

A Perm tehát egyértelműen a nyersolajkitermelés főartériájává vált az Egyesült Államokban. Pedig a nyolcvanas években úgy tűnt, hogy az USA egyik legrégebbi olajmezején közel a végjáték: 2010-ig meredeken csökkentek a számok, egészen 0,8 millió hordó alá. A kétezres évek elején kirobbant „palaforradalom” viszont teljesen átkeretezte az olajkitermelés lehetőségeit, vízszintes fúrással és hidraulikus repesztéssel csalogatják ki a természeti kincseket a rejtekhelyükről.

A Boomtown podcast harmadik részében beszélgetnek a palaforradalom reformer alakjáról, George Mitchellről, aki húsz évig kísérletezett a repesztési technológia újjáélesztésével, mely végül a megoldást jelentette. Ezen alapul a világ első számú big oil cége, az ExxonMobil saját eljárása is, amivel megduplázta az olajkitermelést.

A probléma a Permi-medence geológiai adottságaiban rejlik, hiszen különböző üledékes kőzetrétegekből áll össze, akárcsak egy torta. Vannak olyan rétegek, mint a homok- vagy a mészkő, melyek a szerkezetükből adódóan összefüggő „buborékokban” rejtik az olajat, amit lefelé fúrva – ahogy elképzeljük – lehet kinyerni.

A pala nem ilyen, ebben a rétegben elszórtan, apró pórusokba zárva helyezkedik el. Vízszintes fúrással például megoldják ezt a problémát, a képzeletbeli torta palarétegein keresztül összekötik az elszórt „olajpöttyöket”, utat készítve az olajnak. A hidraulikus repesztés (vagy fracking) esetében pedig nagy nyomással folyadékot és homokot pumpálnak a lyukba, ami szétrepeszti pólusokat – a végeredmény ugyanaz, az olaj a hordókba vándorol. Ennek azonban óriási ára van, amit kérdés, hogy ki fizet meg.

Nem mindenkinek fénylik a fekete arany

„Ez a világ hetedik legnagyobb iparága, megelőzve az élelmiszer-előállítást, a járműgyártást és a szénbányászatot. Az olaj- és gázipart megelőző iparágak teljes mértekben az olajtól és a gáztól függenek. Amíg ők virágzanak, addig mi is” – foglalja össze Tommy az olajipar megingathatatlanságát a sorozat indító jelenetében – miközben egy zsákkal a fején ül a drogkartell hangárjában, akikkel földhaszonbérletet akar kötni.

Az olajcégek és nagybefektetők dollármilliárdokat invesztálnak a kitermelésbe, földvásárlásba, szállításba és a személyzet fenntartásába. A texasi olajmunkásokat kiemelkedő bérezéssel csábítják, akiknek gyakran ez az egyetlen reális választásuk a tisztességes megélhetésre. Wallace a negyedik részben tárja fel a megdöbbentő statisztikát: „2008 és 2017 között több mint ezerötszáz olaj- és gázipari munkás halt meg munka közben – körülbelül ugyanannyi, ahány amerikai katona vesztette életét az afgán fronton”.

Az olajügynök több jelenete is a munkások körül forog, számos morális dilemmát felvetve. Amikor Cooper csapata felrobban, az eset kapcsán a sorozat rávilágít arra, hogy a kutak karbantartását elhanyagolják, a tornyon folyamatos életveszélyben dolgoznak, hogy a vállalatok spórolhassanak. Ráadásul a családok kártérítése sokszor fű alatt zajlik, hogy a munkáltató felelőssége ne láthasson napvilágot.

Wallace kitér arra is, hogy az olajbányászat miatt a földeken zajló hagyományos mezőgazdaságot ellehetetlenítik, mert a földbérlet sokkal jobban fizet. A hidraulikus és többlépcsős repesztés szennyezi az élővizeket, a levegőt, tönkreteszi a talajt, a fúráskor kieresztett gáz pedig gyakorta berobban. Erre egy emlékezetes jelenet reflektál Az olajügynökben, amikor a lángoló kéményeket nézi Tommy lánya és a barátja.

Az olajügynök első évada egy merész cliffhangerrel ér véget Tommy és a dühös kartelltagok között, illetve több szálat hagytak elvarratlanul. A második évadról jelenleg annyit tudunk, hogy a főbb szereplők visszatérnek (már aki), és hogy kétségkívül belemerülünk az olajbiznisz további bugyraiba. Magyarországon a SkyShowtime-on láthatjuk Az olajügynök első évadának tíz epizódját, és már elkezdték forgatni a második szezont is.