Fiatal színházcsinálókat hív rezidens alkotónak a Katona József Színház

A színház vezetése eddig három alkalommal hirdette meg a Sufni-projekt pályázatot, amelynek célja, hogy új, friss színházi nézőpontokat, módszereket és alkotói folyamatokat támogasson. A kiválasztott pályamunkák a Sufniban, a Katona legkisebb játszóhelyén valósultak meg. Az előadások alapja lehetett szöveg (kortárs vagy klasszikus), de új, még készülő anyag vagy előadáskoncepció is. A Sufni-projekt amellett, hogy lehetőséget nyújtott arra, hogy fiatal alkotók a színház erőforrásainak segítségével, a társulat rendezőinek és dramaturgjainak mentorálásával új produkciókat hozhassanak létre, a Katona repertoárját is új megközelítésekkel gazdagította.

A pályakezdő művészek jelenlegi helyzetét ismerve a színház úgy döntött, hogy jövőre a Sufni-projektet egy évadra szóló és havi ösztöndíjjaj járó rezidensprogrammá alakítja. A Belépő tehát nem csak egy próbafolyamatra szóló elköteleződést vár a jelentkezőktől, lehetővé teszi, hogy a rezidens alkotó és a társulat tagjai jobban megismerjék egymást, több időt biztosít a projektek előkészítésére, és a mentorálás folyamatát is hosszabb távon valósítja meg.

A Belépő rezidensprogram

A program részletes kiírása itt található.

A mentorprogramra olyan pályakezdő művészek (rendezők, írók, színházcsinálók) jelentkezését várják, akik szívesen részt vennének a színház 2025/2026-os évadában rezidens alkotóként.

A jelentkező vállalja,

• hogy végigkövet egy próbafolyamatot az évad első felében, részt vesz a társulat munkáját és közösségi életét meghatározó eseményeken
• az évad második felében létrehoz egy saját előadást a Sufniban és/vagy megír egy a színház számára készült dramatikus szöveget
• mentorált munkafolyamat során fejleszti saját ötletét, és végzi el a létrehozásához szükséges előkészületeket.

A mentorokkal végig kapcsolatot tartó, változó intenzitású jelenlétet igénylő időszak során a színház ösztöndíjat biztosít a kiválasztott pályázónak.

Pályázni április 19-ig motivációs levéllel és koncepció-leírással lehet, amelyben a pályázó részletesen bemutatja legalább kettő, de akár több, rezidensként megvalósítani kívánt lehetséges tervét.

A rezidens(ek) kiválasztása május végén, a továbbjutó pályázókkal történt találkozás és egyeztetés után várható.

A rezidensprogrammal kapcsolatos tapasztalataikról alkotókat kérdeztünk

Antal Bálint, rendező

Milyen színházi múlttal jelentkeztél a programra?

2016-tól 2020-ig Bagossy László és Kovács D. Dániel rendezőosztályba jártam az akkori Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Az SZFE privatizálása és NER-esítése után az osztályommal a salzburgi Mozarteumban fejeztük be a tanulmányainkat. A SUFNI-projektre pályakezdő, friss diplomás rendezőként, néhány itthoni és külföldi rendezői munkával a hátam mögött jelentkeztem.

Miért szerettél volna bekerülni?

A diplomaszerzés utáni évek a legtöbbünk számára folyamatos pályázással és a minimálisan elégséges anyagi források összegyűjtésével telik, hogy egy-egy produkciót megvalósíthassunk. Ideális esetben ebben az időszakban kellene a legnagyobb terhelés alatt dolgoznunk és a Sufni-projektnek nem szabadna ekkora lehetőségnek számítania. A mai levegőhiányos környezetben azonban annak számít. A rendelkezésre álló minimális apparátus is jóval több teret hagy a művészeti munkának az egyéb pályakezdők számára elérhető rendezési lehetőségekhez képest.

Emellett fontos számomra a Katona mint színház. 2012-ben az akkor induló ifjúsági program tagjaként a Sufniban döntöttem el, hogy színházrendező szeretnék lenni. Meghatározó előadásokat láttam itt, igazán inspiráló a társulat, amelynek ráadásul éppen akkor lett tagja sok munkatársam és barátom, akikkel az egyetemi évek munkái alatt kerültünk közel egymáshoz.

Milyen téren segít leginkább, hogy mentorok segítik a munkádat?

Az egyetem alatt is azt élveztem, amikor egyszerre többen szóltak hozzá a készülő munkámhoz. Egy-egy ember szakmai visszajelzése is tanulságos lehet, de az igazán hasznos az, ha egyszerre 7-8 szakmai vélemény érkezik. Az ellentmondások és az egybehangzó észrevételek sokkal tisztább képet rajzolnak. Ez rendkívül ritka helyzet, ami később nem lesz jellemző, ki kell élvezni, amíg lehet.

Tudnál konkrét példát mondani erre a szakmai segítégre?

Szerencsére sok ilyet tudok mondani az egyetemi időkből. Megvilágító erejű félmondatok, kézzel korrektúrázott szövegkönyvek és hosszú, jelentős beszélgetések jutnak eszembe a különböző vizsgarendezéseimmel kapcsolatban, de ezeket most hiába idézném. A Sárszeg tavaszi munkabemutatója utáni visszajelzések alapján is lényegi változtatásokat tudtunk tenni az őszi premier előtt. Húztunk, hozzáírtunk, átalakítottunk jeleneteket. Az utolsó pillanatig, sőt még néhány előadás után is alakítottunk rajta.

Mivel győzted meg szerinted a pályázás során a Katona döntéshozóit?

A pályázati szakasz második, személyes fordulója egy élvezetes beszélgetés volt arról, hogy milyen szempontok alapján tervezzük adaptálni Kosztolányi regényét. A nem túl nagy igazgatói iroda tele volt a színház rendezőivel és dramaturgjaival. Hamar túllettünk az ilyenkor jellemző feszengető vizsgahangulaton és egy felszabadult közös szakmai gondolkodás kezdődött az addigi ötletek alapján. Kölcsönösen inspiráló helyzet volt. Azt képzelem, hogy ezzel a céllal hirdettek mentorprogramot.

Mit tanácsolsz annak, aki idén szeretne bekerülni a programba?

Nézzék meg a Sufniban futó előadásokat, mérjék fel a technikai lehetőségeket, milyen színpadi hatások, milyen témák töltik meg jelenleg ezt a teret. Ismerjék meg a társulatot és úgy tervezzenek koncepciót.

Szabó-Székely Ármin, dramaturg

Milyen területen kerestek elsősorban jelentkezőket?

Alkotókat, színházcsinálókat keresünk. Az utóbbi években ez utóbbi meghatározás tűnik a legalkalmasabbnak a változó, rugalmasabbak szerepkörök és együttműködések lefedésére. Természetesen nem feltétel, hogy a jelentkező egyszerre akarjon rendezni, írni vagy dramaturgként dolgozni és performanszokat létrehozni. Érdekelje a Katona társulata, és legyen elképzelése arról, hogy mit, hogyan, kikkel szeretne megvalósítani, ha lehetősége nyílik erre.

Milyen szakmai múlt szükséges a sikeres pályázathoz?

Pályakezdőket keresünk, de tudatosan nem akartuk életkorhoz vagy végzettséghez, eredményekhez kötni a jelentkezést. A jelenlegi széttöredezett művészetoktatási helyzetben rendkívül nehéznek látjuk a fiatal alkotók indulási lehetőségeit, akár volt már alkalmuk egy-két előadást létrehozni akár nem. A továbblépés, a perspektívában gondolkodás lehetősége lett nagyon szűkös a magyar intézményrendszeren belül, erre reagál ez az egész évadra szóló és ösztöndíjjal járó formátum.

Mi a legnagyobb erénye egy jó pályázatnak?

Beletalál, ráérez egy olyan ötletre, anyagra, problémára, amely releváns, aktuális és művészileg is érdekes. Mindezt természetesen a Katona társulatának kontextusában és a megvalósítás reális körülményeit mérlegelve. Ez utóbbi senki kreativitást ne vesse vissza, de örömmel vesszük, ha a pályázatból kiderül, a jelentkező ismeri a társulatot, a színház repertoárját, tereit (elsősorban a Sufnit) és hozzávetőleges működését.

Te személyesen mit keresel a jelentkezőkben?

Problémaérzékenységet, erős alkotói szándékot, ugyanakkor rugalmasságot. És kíváncsiságot. Mire irányítja a figyelmünket (és a jövőbeli nézőkét) a választásával, alkotói döntéseivel, megérzéseivel? Mennyire forgatta, formálta meg magában az ötleteit? És mivel ez egy mentorprogram: mennyire nyitott ezek átbeszélésre, megváltoztatására? Lehet-e vele alkotói párbeszédbe bocsátkozni? Érdekli-e egy próbafolyamat végigkövetése a Katonában, a társulat közelebbi szakmai megismerése? Ilyesmiket.

Lehet kicsit riasztó a kiírásban, hogy legalább két koncepciót várunk, de ennek pont az a célja, hogy minél több oldalról megismerhessük a jelentkező gondolkodását, illetve átbeszélhessük vele, hogy számára és a színház számára milyen irányok lehetnek érdekesek. Tehát elsősorban az alkotói gondolkodására vagyunk kíváncsiak és nem az évszázad ötletét keressük.

Mit nyer a Katona a programmal?

Még egy izgalmas munkatársat, legalább egy évad erejéig, aki a saját világlátásán, tapasztalatain és ízlésén keresztül új dolgokat hoz a színház működésébe.

Látsz korosztályi jellegzetességet – ahogy a pályakezdő alkotók most a színházról gondolkodnak?

Sok a saját fejlesztésű téma, szöveg és nagyobb a kedv a műfaji átjárásra. Ennek örülünk, de annak is, ha valaki megismertet minket egy kortárs szerző szövegével vagy sajátos mondandója van egy klasszikussal kapcsolatban. Mindegyikre volt példa az elmúlt három évadban.

Miért ajánlod a nézőknek, hogy jegyet vegyenek a programban létrejött alkotásokra?

Ezek az előadások jellemzően máshogy kommunikálnak a nézőkkel, mint a repertoár többi darabja. Nyilván a Sufni-tere miatt is, de főleg a felvetések különlegessége, kísérletezőkedve miatt. Másfajta figyelmet kérnek és másfajta élményt nyújtanak.