„Vezértípus. Önkritikus, de megfelelő önbizalommal rendelkező játékos, aki élvezi, ha nyomás alatt van, ezért a nyomás miatt kel fel nap mint nap.
Jó a bal lábam, jól passzolok, nem félek ellőni távolról a labdát, szeretek nagy gólokat rúgni. Nem probléma, ha futni kell, szeretek a többiekért is futni. Azt hiszem, én akarok legjobban nyerni minden helyzetben. Az iskolában egy átlagos srác vagyok, nem ijedek meg a matektól, sőt, kell is olykor az agyamnak a logika. Egyedül az fárasztó, ha sokat kell írni dánul, a dán történelemben viszont már elég jól kiigazodom” – így mutatta be önmagát a Telex kérésére az FC Köbenhavn 18 éves középpályása, Németh Hunor.
Némethnek még áprilisban megszavazták a legtöbbet fejlődő Köbenhavn-tehetségnek járó díjat, amit a tervek szerint június 19-én vehet majd a kezébe. A díj nyerteseinek listáján olyan nevek vannak előtte a távolabbi múltból, mint a dánok egykori megasztárja, a Barcelonában is megforduló Michael Laudrup, a jelenből pedig Thomas Delaney, aki most a csapattársa, de előtte volt a Dortmund és a Sevilla középpályása is. Mindketten sokszoros dán válogatottak.
Megkérdeztük tőle, ő hogy tekint egy ilyen elismerésre, mi volt az első gondolata, amikor megkapta? „Az öröm. Tudom, ez banális, de jó dolog egy ilyen sor végére állni. Tudom, mennyit jelent ez a klubnak, és azt is tudom, hogy szép karriert futottak be az elődeim, olyat, amilyenben én most még csak reménykedem. Minden nap tettem a díjért egy kicsit, hogy fejlődjek, és sokat tettek értem a klubnál. Ahogy majd én is szeretnék sokat tenni értük.”
A Köbenhavn a május végén nyerte meg a dán bajnokságot, egy ponttal előzte meg a Midtjyllandot, így mehet a Bajnokok Ligájába. Némethet a télen kiemelték a korosztályos csapatból, januártól már rendszeresen a felnőttekkel edz. Abban bízott, hogy akad majd egy olyan mérkőzés a bajnokságban, amin bedobják őt is, de olyan kiélezett volt a versenyfutás az aranyéremért, hogy ez az álma egyelőre nem teljesült. Így ez a következő szezonban lesz a legfontosabb feladata.
„Szeretném, ha a következő idényben már bemutatkozhatnék a felnőttek között, szeretném bizonyítani, hogy nem véletlenül vagyok itt. Akik kívülről látnak, azt gondolják, felnőttesebb lett a játékom.
Kedvesen fogadtak a felnőtteknél, de tudják a csapattársak, hogy azért érkeztem, mert valakinek el szeretném venni a mezét, hogy a felnőtt csapatban játszhassak.
Hatan vagyunk középpályások, és csak hárman játszhatnak. Részemről megvan a maximális tisztelet feléjük, ugyanakkor minden esélyt szeretnék megragadni a bizonyításra. Nem gond, ha edzeni kell, mindig kint maradok még gyakorolni vagy húsz percet, ha vége van. Addig rugdosok kapura, amíg érzem, hogy megvan a lövéseim dinamikája. Nem baj, ha kevés a pihenő. Nem nézhetnek csúnyán rám azért, mert az edzésen keményebben teszem oda magam, nem lehetek riadt nyuszi a felnőttek közt. Bár nem tagadom, azért átfutott rajtam párszor, milyen klasszis ellenfelekkel szemben kell itt párharcokat nyerni.”
Németh Hunor családja Győrből költözött Dániába egy álláslehetőség miatt, úgy tervezték, hogy anyagilag megerősödnek, majd hazatérnek, de aztán kint ragadtak. Hunor lánytestvére már kint született, ő is közel áll a sporthoz, atletizál, de még nem döntötte el, a sportág melyik ágát választja. Az apuka focizott, a most tanítónőként dolgozó anyuka triatlonozott.
„Nem történhetett volna jobb velem, mint hogy ebben az országban szocializálódom. Megvan bennem az adottság, az erő és a szenvedély is, hogy 90 percen át zúzzak a pályán, de itt ragadt rám az olykor fontos kimértség, a hűvösség. Ez egy jó kettősség. Egy meccs tempója folyamatosan változik, van, amikor gyorsítani kell, és kihasználni a pillanatot, máskor lassítani, és csak várni a megfelelő pillanatra. Azt mondják, ez a tulajdonság velem született, hogy érzem ezt a belső ritmust. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy a dán korosztályos válogatott felé tekintsek, mert magyar a vérem, és magyar a szívem. Van egy kis akcentusom, de a magyar szleng nagyon gyorsan rám ragad, ha a korosztályos válogatottban vagyok otthon, ezt a szüleim rendre meg is állapítják. Amikor hazajövök, utána otthon mindig magyarul beszélgetünk, és ekkor tapasztalják.”
Németh jól érzi magát, ha elsősorban a védekezés a feladata, de akkor is, amikor a támadásokat kell segítenie, hiszen ki ne szeretne minél többször a kapu elé érkezni, és ott alkotni. A nyár nagy feladata lesz, hogy szokja meg a felnőtt focit, beleerősödjön a számára új mezőnybe.
„Erről szól minden. Érzésem szerint a képességeim adottak, pár kiló izom felszedése pedig nem lehet probléma, szeretek a konditeremben lenni.”
Júniusban már a magyar U21-es válogatottban számítanak rá, erre ő egy újabb fokmérőként tekint. Ha mondania kellene egy számot, 2026-ot jelölte meg, amikor már a felnőtt válogatott mezét szeretné magára húzni. Ehhez azonban az kell, hogy minél előbb beverekedje magát a felnőtt csapatba Dániában, onnan úgyis minden jön magától.
Dániában bátrabban nyúlnak a 20 év alatti játékosokhoz, a Némethnél egy évvel idősebb csatár, Victor Froholdt idén már beépült a csapatba, és már a felnőtt válogatottban veszik számításba a júniusi meccseken. Mivel sok ilyen példa van a közelmúltból, Németh joggal bízik abban, hogy ő lehet a következő, és minél hamarabb átesik a debütáláson.
