A Magyar Sport Napján a hazai sport hat legendájának kézlenyomatát örökítették meg az idén 100 éves Testnevelési Egyetemen. A dátum azért különleges, mert 150 éve ezen a napon rendeztek először a kontinensen szabadtéri sportversenyt.
„Az emberi kéz lenyomata az ősidőkbe vezet vissza, nyomot hagyunk magunk után. A kézlenyomat teljes karaktert ad, egyedi. Önmagában is hordozza az időt, olykor a jövőt is. A kézlenyomat, a kéz szimbóluma hagyományosan végigkísérte az emberiséget. Az itt lévő emberek a kultúránk részei” – vezette fel Mocsai Lajos a TF kuratóriumának elnöke.
„Hatást gyakoroltak a magyar társadalomra, a folyosó ahová kerül a kézlenyomatuk egy élő sporttörténelem óra lesz” – ismertette Sterbenz Tamás rektor. A korábbi legendák tenyérlenyomatainak egy része a 2015-ös tűzben megsemmisült, de most méltó helyre kerülnek az egyetemen.
A paralimpiai bajnok úszó, Becsey János akkor határozta el, hogy olimpiai bajnok lesz, és ezt el is mondta a szüleinek, amikor Németh Miklós 1976-ban világcsúccsal nyert gerelyhajításban. Mindenkiről volt egy jó sztorija, akik vele együtt álltak a színpadon. Egerszegivel az első három olimpiáján együtt versenyzett.
„Hazajöttem. Koltai Jenő bácsihoz jöttem edzeni a TF-re 18 éves koromtól. Felejthetetlen és hatalmas tapasztalatot adó élmények voltak. Ennek az eredménye, hogy egész jól szerepeltem az olimpián. Sokat kaptam a TF-től, a szívem közepében van” – mondta meghatottan, elcsukló Németh Miklós, a montreali győztes.
Egerszegi Krisztinától arról érdeklődött Mezei Dániel, van-e olyan kérdés, amit feltenne magának, és ami még nem hangzott el a pályafutásáról. Úgy felelt, nem kérdezne magától semmit a sportpályafutásáról, de örült a tánc és a sport összefonódásának a TF keretein belül, mert mostanában egyébként is próbálja rávenni a férjét, hogy vegyenek részt táncos eseményeken. „Nagy megtiszteltetés és nagyon jó érzés itt állni, noha már nem a sportról szól az életem” – mondta.
„Egerszegi Krisztinát mindenki ismeri, de az én nevem láttán azt hiszem, előbb-utóbb megkérdezik a mesterséges intelligenciát, ki vagyok, ha megnézik a tenyerem lenyomatát” – ezek már az olimpiai bajnok öttusázó Fábián László szavai voltak, aki csapatban nyert 1988-ban, Szöulban. Az 1987-ben és 1991-ben világbajnoki címeik nagy visszhangot váltottak ki.
A vízilabdázókkal háromszor olimpiai aranyérmet szerző Kemény Dénes elárulta, hogy gyakran van az épületben, annál is inkább, mert hétfőn és kedden is órákat ad, természetesen vizsgáztat is. „Gondolatébresztőnek is jó egy ilyen fal, amin rajta leszünk, talán nem vész a homályba, amit elértünk.”
„Azt hittem, csináltam valamit, elértem valamit az életemben, mert voltam világbajnokságon, voltam négyszer bajnok a Honvéddal, de amikor bekerülök ebbe a társaságba, ahol olimpiai és világbajnokok vannak, akkor azzal szembesülök, hogy még egyszer neki kellene veselkedni, hogy eljussak az ő szintjükre” – jelentette ki a 32-szeres válogatott futballista, Nagy Antal.
