Manapság sokan szocreálnak hívnak mindent, ami a szocializmus idején épült, pedig ez a stílus kifejezetten az ötvenes évekre volt csak jellemző Magyarországon. A köznyelvben a szocreál a csupasz funkcionalizmus, a szögletes forma, a beton, a fém, az üveg és persze a panel. Valójában azonban ennek épp az ellenkezője volt. Egy méretekben és díszítettségben is túlzásokba eső, történelmi formákat kissé sután felélesztő, nagyjából az örökkévalóságnak alkotó irányzat volt, amely büszkén hirdette az eszme nagyságát. Ahogy az egy régi vágású diktatúrához illik.
Győrben is számos épület viseli magán a szocreál jegyeit. Közülük az egyik legkülönösebb az úgynevezett szerszámgépgyári háztömb épülete az Attila és a Corvin utca sarkán. A második emelet magasságában mázas kerámia domborművek díszítik, rajtuk pedig a korra jellemző témák jelennek meg. Az egyiken kohászok állítják elő a folyékony acélt, a másikon már csapolják is, hogy gépalkatrész szülessen belőle. A harmadikon házat építenek a kor jellegzetes technológiájával, a negyediken pedig egy önkényuralmi jelkép van: egy vörös csillagos Rákosi-címer, népművészeti ihletésű virágok között.
Ez volt ugyanis a legkeményebb kommunista időkben Magyarország hivatalos címere (1949 és 1957 között). Nagyjából úgy nézett ki, mintha egy szovjet tagköztársaságé lett volna. Azt üzente, hogy mi is „a nagy Oroszország kovácsolta frigy” részesei vagyunk, nemzeti identitást csak nyomokban tartalmazott. Központi eleme természetesen a vörös csillag volt. Az 1956-os forradalomban, ahol csak lehetett, eltávolították az elnyomás jelképét – így születtek a legendás lyukas zászlók is.
A szabadságharc leverése után egy némiképp „enyhébb” változatát hozták vissza az elvtársak, azt remélve, hogy ezzel kevésbé provokálják a népet. Ez lett a Kádár-címer, amelyen kisebb lett a csillag, több teret kapott a nemzeti szín, és amely egészen a rendszerváltásig használatban maradt. Ekkor visszatért a történelmi magyar címer a Szent Koronával, a vörös csillagot pedig önkényuralmi jelképként betiltották.
Érdekes, hogy a többszörös címercsere, a két nagy csillaghullás és a tilalom ellenére mind a mai napig láthatunk közterületen Rákosi-címert. Ennek a győri háznak a díszítése évtizedekkel túlélte a vezér bukását, és csak a nyolcvanas években merült fel, hogy el kellene falazni – talán épp ennek köszönhetően élte túl a rendszerváltást. Évtizedekkel később szinte már senki nem emlékezett a domborműre.
Csak akkor jutott eszébe valakinek, mit is rejt a homlokzat, amikor Szolnoki József és Katharina Roters 2016-ban kiállítást rendeztek a győri Rómer Flóris Múzeumban, Hackeld a múltat! címmel. Az illető oda is ment tárlatvezetés után a két képzőművészhez, és elmesélte nekik az Attila úti ház titkát. Ezután bontották ki a majolikát, amit videóra is vettek:
Ebben az időben már kisebb jelentősége volt a hajdani politikai töltetnek, többet számított az esztétika és a történelmi érték. A lakók szavazhattak, hogy mi legyen a majolikával: visszafalazzák, vagy kerüljön múzeumba, esetleg restaurálják helyben, és maradjon látható. Az utóbbi mellett döntöttek, így aztán ott van mind a mai napig.
Amúgy nem ez az egyetlen köztéri Rákosi- vagy Kádár-címer Magyarországon, amely történelmi mementóként emlékeztet hazánk egyik sötét korszakára. A Helyben melléklet későbbi részeiben még visszatérünk majd egyikre-másikra.
