Horn György: A Kádár-korszak végén nagyobb autonómiájuk volt az iskoláknak, mint most

Veiszer Alinda műsorának új részében Horn György és Horn Gábor voltak a vendégek. Horn Gábort a közvélemény először SZDSZ-politikusként, majd újabban közvélemény-kutatóként ismerhette meg, pedig bátyjához hasonlóan ő is iskolaalapító volt. Horn György az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumot, Horn Gábor a Közgazdasági Politechnikumot hozta létre a rendszerváltás hajnalán. Most az iskoláik szerepéről, oktatáspolitikáról és családi indíttatásról beszélgettek Veiszer Alindával.

Horn György a Rákóczi Gimnázium igazgatójaként kezdte, az AKG pedig az 1980-as évek végén indított beszélgetős estekből nőtte ki magát. Erre, a mai napig létező beszélgetős estre sok pedagógus is járt, többek között az öccse is, de néhányan kiváltak ebből a körből. Horn Gábor szerint azért is, mert a testvére jó értelemben nagyon erőszakos ember, és nagyon tyúkanyóskodó szemlélete is van. Ő magát nyitottabb figurának gondolja, és úgy hitte, hogy abban az iskolában, amit ő csinál, több levegője lesz másoknak.

Szerinte a Politechnikum, ami azért hasonlít az AKG-ra, befogadóbb, szociálisan érzékenyebb maradt, míg az AKG egy burok, egy sziget, ahová a felső-középosztály gyerekei járnak csak. Horn György elismerte, hogy elitiskolává váltak, ami abból is ered, hogy ők voltak az első magániskola. Ő egy személyközpontú iskolát akart csinálni, ami valahol anarchista, és közösségekben gondolkodik, lemondva jogi eszközökről.

Horn Gábor azt mondta, ők is meg akarták változtatni a környezetet, de úgy, hogy annak a részei maradnak. Míg az AKG-ban a szülők nem szólhatnak bele az iskola dolgaiba, addig a Politechnikumban iskolabíróságot hoztak létre, és az egyes ügyekben tanárok, diákok, szülők közösen döntenek. Itt felhozta, hogy vécémániás. Ha oktatási intézményben jár, mindig azt nézi meg először, hogy milyen állapotban vannak a mellékhelyiségek, mert az sokat elárul egy helyről, hogy van-e papír, zárhatóak-e az ajtók, közös helyiségeket használnak-e a tanárok és a diákok.

A Politechnikum egyik első botránya az volt, hogy valakik összegraffitizték a vécét. Három fiú vállalta a felelősséget, akiket Horn egyből kirúgott volna, de az iskolabíróság másképpen döntött az ügy tárgyalásán. Arra kötelezték a három fiút, hogy egy festőművész irányításával iskolai szünetben fessenek meg egy falfelületet.

Horn György arról is beszélt, hogy idővel sok olyan elem is bekerült az állami oktatásba, amit először az AKG honosított meg. Náluk volt először kétszintű érettségi, mindig is tartottak projektheteket. Visszatért arra, hogy az iskolájuk egy burok, neki például fontos, hogy korábbi tanítványaik gyerekei is odajárnak. Elismerte, hogy eleinte próbálkoztak azzal, hogy több társadalmi réteget szólítsanak meg, de nem sikerült igazán a hátrányos helyzetből induló tanulók integrációja. Erről aztán le is tettek. „Kicsiben nem lehet gazdaságosan megcsinálni egy iskolát, milliárdokat költöttünk a beruházásokra, amit csak pénzből lehet megcsinálni, és pénzt a szülőktől tudunk szerezni. Egy így működik” – mondta Horn György, aki tudatában van annak, hogy AKG nem hivatalos megfejtése az „apám kurva gazdag”. Kiderült, náluk 160 ezer forint a havi tandíj, a Politechnikumban pedig 100 ezer.

Veiszer Alinda megkérdezte a fivéreket, hogy a rendszerváltás után próbálták-e a formálni az oktatáspolitikát. Horn György azt válaszolta, hogy a pártpolitikában sosem akart részt venni, de szakértőként dolgozott törvények előkészítésében.

Horn Gábor azt mondta, hogy amikor kormányon voltak, az SZDSZ adta az oktatási minisztert, de ő nem akart az lenni. Ezzel együtt rettegett ember volt a minisztériumban, mert nagy volt az informális befolyása. Őt nem érdekelték a pozíciók, nem is elég fegyelmezett ember, megelégedett, ha hatása volt az ügyekre. Szerinte több olyan dolgot is el tudott így érni, mintha pozícióban lett volna. Példaként az iskolák és iskolakönyvtárak számítógépekkel és internettel való ellátását hozta föl.

Ezután arra tértek rá, hogy mikor kezdődtek a nagy problémák az oktatásban. Horn Gábor ezt 1995–98-ra datálja, szerinte az oktatáspolitika csinálói, és ebbe magát is beleértette, hibáztak akkor, amikor le akartak nyomni egy reformprojektet a tanárok torkán, nem próbálták meggyőzni őket, vagy hagyni azt, hogy a magukénak érezzék. Ennek a projektnek többek között a része volt, hogy minden iskolának saját pedagógiai programot kellett írnia. Horn Gábor szerint az is hiba volt, hogy amikor a Medgyessy-kormány megemelte a tanárok fizetését, akkor nem tettek semmilyen teljesítménykövetelményt mellé. Úgy vélte, hogy a pedagógus szakma nagy része azt képviselte, hogy csak reformok ne legyenek.

Horn György is úgy látja, hogy ebből a szempontból konzervatív a pedagógustársadalom, szereti a stabilitást. Mostanra viszont az oktatási rendszer állami hivatallá változott, ami minden szereplőt nyomaszt. Ő korábban azt szerette volna elérni, hogy a bevett 8-4 éves szerkezet helyett 6-4-2 évesben tanuljanak a diákok, de ennek akadályai voltak maguk az iskolaépületek is. Ehhez csatlakozott Horn Gábor is, szerinte gyerekellenes dolog például kétszer végig menni az irodalmon, ezzel időt vesznek el tőlük.

Horn György szerint 1993 és 2011 között, ha eltérőek is voltak a hangsúlyok, az oktatási törvényben volt valamiféle folyamatosság, ami az iskolák autonómiáját segítette, még ha közben akadtak is feszültségek a szakmán belül, és sok pedagógus inkább káoszt érzékelt, mint pozitív változást. Ezt a zárt rendszert borította fel a Fidesz 2011-ben, és helyére egy olyan, kívülről szabályozott rendszert épített fel, aminél még 1985-ben, a Kádár-korszak végén is nagyobb autonómiát kaptak az iskolák. Horn György azt mondta, hogy 2024–25-re elértek oda, hogy az ideje többségében olyan dolgokkal foglalkozik a rendőrminisztérium előírásai miatt, amivel egyáltalán nem is kéne foglalkoznia. Szerinte a totális állam mindent központosított, de egyetlen olyan elemet sem vezetett be, ami a hatékonyságot javítaná az oktatásban. „Már az ebédrendelést is központosították a Krétában, az állam azt is tudja, hogy melyik szülő milyen kaját rendelt a gyerekének” – hozott egy példát. Azt mondta, a mostani rendszert csak lebontani lehet, megjavítani nem.

Horn Gábor visszaadná a helyi közösségeknek az iskolákat, szerinte ez csak egy tollvonás, mert egy önkormányzat százszor jobb gazdája az iskolának, mint a minisztérium, mert annak fogalma sincs, mire van szükség például Karakószörcsökön. Most az önkormányzatok azt mondják, hogy nem az ő dolguk az iskola, pedig korábban az egyik legfontosabb kérdés volt, és a legtöbb helyen erőn felül támogatták. Másik nagy problémának tartja, hogy sok tanár csak túlélni akar, nem érdekli mi van körülötte. ami abból is ered, hogy Magyarország nem ment át teljesen a polgárosodáson.

A teljes beszélgetést havi díjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.