Dolák-Saly Róbert pesszimista gondolatokat mond, de optimistán cselekszik

„A művészet hatása a világra semmi” – gondolta huszonévesen Dolák-Saly Róbert, aki most, hogy mindjárt betölti a hetvenet, úgy érzi, ez még mindig igaz, bár az interjú végére, amelyet Veiszer Alinda készített vele, elismerte, hogy mégis megérte dolgozni. „Csak a hit tart össze mindenkit, minden, amit csináltam, értelmetlen volt, csak elhitettem magammal, hogy van” – mondta, majd fiatalkori, hexameterekben írt filozofikus gondolatairól mesélt. A teljes beszélgetést havi díjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.

Édesapja hirtelen halálából egész életében nem tudott kimászni. Dolák-Salynak van egy olyan sejtelme, hogy politikai vonatkozásai lehettek annak a tragikus vonatbalesetnek, amiben az apja életét vesztette. Maga is úgy érezte, később is megfigyelték azt, amit csinál, pedig ő csak dalokat írt. Máig sok olyan eleme van a gyerekkorának, amit nem teljesen ért.

Nem akart politikával foglalkozni, tudatosan tartotta magát távol ezektől a dolgoktól még úgy is, hogy közben foglalkoztatták. Ez azért furcsa, mert az írásaiban gyakran figurázza ki a politikusok korrupt hatalomvágyát, és a kérdezni, mondani nem merő újságírást.

„Engem a dolgok egyetemes jellege érdekel, nem az, hogy épp hogyan, Józsinak hívják-e a hülyeséget” – mondta.

Dolák-Saly Róbert úgy érzi, ma már nem engedhet meg magának olyan dolgokat, amiket régen meg mert tenni, alkalmazkodott a környezetéhez és fejlődött. Fiatal korában úgy nyilatkozott, hogy pesszimistának vallja magát, azt mondta, elriasztja őt a mód, ahogy élünk. Azóta is úgy gondolja, hogy mindig van valami rettenet abban, ahogy az emberek együtt élnek, a külső világnak soha köze sem volt a benne lévő ideális világhoz.

Úgy érezte, mindennek, amit csinált, véget vetett valami, például nagyon sokáig kellett várnia arra, hogy lemeze jelenhessen meg. Később voltak olyanok, akik bocsánatot kértek azért, amiért ebben akadályozták őt. Úgy érezte, hogy semmit nem fogtak fel a zenéiből, nem véletlen, hogy máig humoristaként tartják őt számon. Sokáig kapott elutasításokat mindenhol, míg az omegás Benkő László, akivel évek óta együtt zenéltek, be nem ajánlotta őt.

Pesszimizmus és optimizmus

Elmondta, „konyhafilozófiai” következtetéseivel arra jutott, hogy az emberi lények soha nem lehetnek boldogok ezen a világon, de az is gyakran aggasztja, amit az ember az állatokkal művel. Hiszi ugyanakkor, hogyha az ember tesz valamiért, akkor változhatnak a dolgok. Így jut végül is arra a következtetésre az interjú közben, hogy ő a tevékenységeivel optimizmust sugároz, tehát nem is pesszimista. A kettő együtt, karöltve működik nála, lehet, hogy a gondolatai borúsak, de a cselekvései meg ezek ellenkezőiről vallanak.

Nem hisz ugyanakkor abban, hogy az emberek gondolatait meg lehet változtatni, csak a saját hitrendszereikben hisznek. A humor ráció, de az emberek emocionálisak – magyarázta. A humor ráadásul változik, nem ugyanaz vicces ma, mint régen. Ma keményebben, durvábban kell humorizálni. A társulatában kihagyták a politikát a humorukból, így nehezebb dolguk volt. Sokan mondták, hogy a L’art pour l’art vége lesz az a stand-upos generáció, ami az utóbbi időben felnőtt, akikkel ő amúgy nagyon szimpatizál. De nem lett az, mert az ő világuk egyedi, így megfér mások mellett.

El kellett magyarázni, hogy jók vagyunk

Visszatérve ahhoz, hogy mindig útjába állt valaki: a Vas tyúk is talál szöget is úgy robbant be, hogy egy döntéshelyzetben lévő embernek tetszett az, amit csináltak, és beajánlotta őket a tévébe. Ennek ellenére már a sikereik után is folyton újra akadályokba ütköztek, bizonyítani kellett, magyarázniuk, hogy ők jók. Az, hogy most nem szerepel a tévében, az az ő döntése, mert rengeteget hívják. Csak azért nem akar szerepelni, hogy ott legyen, inkább jót akar csinálni, és hálás azért, hogy most is sokfelé hívják őket fellépni a társulattal annak ellenére, hogy milyen állapotban van a kulturális élet itthon. Azt pedig csodálatos érzésként írta le, hogy sosem kapott egyetlen állami elismerést sem.

Sosem politizált, akkor sem, amikor még nem volt ennyire megosztó tevékenység, később pedig még kevésbé akart benne részt venni. Nem pártokban, hanem emberekben hisz, itt példának többek között Karinthy Frigyest és Fodor Ákost is említi, akivel szoros barátságban voltak és apafigura volt az életében. Sokan feltételezik róla, hogy gondolatai a buddhizmus világnézeteivel azonosulnak, de ő sosem szeretett volna rendszerek szószólója lenni, csak benne álltak össze így dolgok. – zárta a beszélgetést Dolák-Saly Róbert.