Geert Wilders bedöntötte a holland kormányt, de rá is faraghat az előrehozott választásra
Mindössze 336 napig bírta egyben tartani a már a kezdetektől fogva ingatag négypárti kormánykoalícióját Dick Schoof holland kormányfő. A legnagyobb kormánypárt, a 2023 novemberében tartott választáson győztes, de a kormányzáshoz partnerekre szoruló Szabadságpárt (PVV) vezetője, Geert Wilders kedden betartotta már többször tett fenyegetését. Kiléptette pártját és minisztereit a koalícióból, amiért nem valósultak meg keményvonalas bevándorlásügyi tervei.
Erre válaszul egy kedden kora délután tartott kormánygyűlés után az egyik kormányzó párthoz sem kötődő Schoof bejelentette lemondását, csakúgy, mint a Szabadságpárt összes minisztere, így előrehozott választásokat kell kiírni Hollandiában. A NOS holland közszolgálai adó cikke szerint azt várhatóan ősszel tartják majd. Schoof kiemelte, hogy ügyvivő kormányfőként folytatja a munkáját, a Szabadságpárt lemondott minisztereinek munkáját pedig szétosztják a többi miniszter között. Azt a parlament fogja eldönteni, hogy az ügyvivő kormány milyen témákban hozhat döntéseket.
Wilders egy héttel korábban jelentette be, hogy ki fogja léptetni pártját a több mint fél évig tartó tárgyalások után megalakult kormánykoalícióból, ha nem kezdenek neki pár héten belül 10 pontból álló tervének megvalósításához. Ebben egyebek mellett a menekültek befogadásának teljes leállítása és hatvanezer szíriai kitoloncolása szerepelt. A PVV koalíciós partnerei, a Farmerek és Polgárok Mozgalma (BBB), az Új Társadalmi Szerződés (NSC) és a Szabad Demokrata Néppárt (VVD) azonban nem engedett Wildersnek.
A kormánykoalíció többi pártjának vezetői és holland miniszterek dühösen reagáltak Orbán Viktor szövetségesének a lépésére, aki nemrég a budapesti CPAC-en is vendégeskedett, mert a koalícióból való kilépéssel szerintük saját érdekeit az országé elé helyezte.
Caroline van der Plas, a BBB elnöke azt mondta, „aki most megáll, ezüsttálcán kínálja Hollandiát a baloldalnak”. Szerinte Wilders ezzel a saját választóinak tett ígéretét szegi meg, mert így nem fog megvalósulni semmi a bevándorlásügyi törvények szigorításából.
„Wilders ismét saját érdekeit helyezi hazánk érdekei elé. Azzal, hogy elsétál. Egy példátlanul bizonytalan időszakban” – írta Dilan Yeşilgöz, a VVD elnöke. Szerinte ez már nem a migrációról szólt, és minden megállapodást a PVV bambasága késleltetett.
Wilders döntése csak káoszt szül, jelentette ki a holland belügyminiszter, aki szégyenletesként jellemezte a történteket, míg a klímaügyi miniszter jelezte, hogy dühös és csalódott a Szabadságpárt vezetőjének lépése miatt. Hasonlóan fogalmaztak más miniszterek is.
Nehéz szülés volt a koalíció
„A PVV-t nem lehet többé figyelmen kívül hagyni. (…) Mi fogunk kormányozni” – mondta Wilders, miután Szabadságpártja a 2023 novemberében tartott választásokon 37 mandátumot szerzett a 150 fős parlamentben Ezzel az eddigi parlamenti mandátumaik számát kétszeresére növelték. A kormányalakítás azonban nem ígérkezett könnyűnek, miután a szavazás előtt a három másik nagy párt kizárta, hogy részt vegyen egy Wilders vezette kormányban.
Wilders 2024 márciusára már el is engedte, hogy miniszterelnök lehessen, és a kormánykoalícióban szerepet vállaló pártok végül abban állapodtak meg, hogy egyik pártvezető sem vesz részt a következő kormányban. Így a PVV május közepén megállapodott a koalíciós kormány létrehozásáról a három jobbközép párttal.
Kormányfőnek pedig május végén a hírszerzés korábbi vezetőjét, Dick Schoofot jelölték, aki köztisztviselőként nem köthető egyik koalíciós párthoz sem. A 67 éves Schoof korábban a holland hírszerző szolgálatot, a terrorelhárító ügynökséget, valamint a nemzeti bevándorlási hivatalt is vezette. Az új kormány végül 2024. július 2-án tette le az esküt.
A bevándorláson bukott minden
Noha Wilders kormányfő nem lett, a koalíciós pártok által elfogadott egyezmény leghangsúlyosabb elemei így is az ő szája íze szerint alakultak. Főleg a bevándorlásügyi kérdésekben, ami most a koalíció széteséséhez vezetett.
Egy éve azt írtuk, hogy a koalíciós megállapodás értelmében a bevándorlás kérdésében, ami egyértelműen Wilders terepe, soha nem látott szigorítások jönnek. A tervek között szerepelt az automatikus családegyesítés eltörlése; egy olyan menekültügyi válságtörvény bevezetése, aminek keretein belül „messzemenő” intézkedéseket hozhatnak; a határozatlan időre szóló menedékjogi engedély megszüntetése; és az elutasított menedékkérők kitoloncolása akár erőszak alkalmazásával.
Már akkor látszott, hogy a koalíció elég instabil lábakon áll, és a holland sajtóban megjelent beszámolók szerint pár hónappal később, augusztus végén közel állt az összeomláshoz. Az már a koalíciós tárgyalásokon kiderült, hogy a pártok nagyon kevés kérdésben értenek egyet, a partnerek pedig helyenként a tárgyalások teljes összeomlását vizionálták. Már korábban is sokan úgy látták, az sem lenne meglepő, ha Wilders a népszerűségében bízva összeomlasztaná a koalíciót, az esetleges új választások után pedig már nagyobb eséllyel pályázna az általa áhított miniszterelnöki pozícióra.
Wilders bevándorlásügyi tervei azonban nem valósultak meg, és korábban már legalább két alkalommal is azzal fenyegetőzött, hogy ki fogja léptetni pártját a koalícióból. Több kompromisszumot is el kellett fogadnia, például a menekültügyi válságtörvény bevezetésekor.
A politikus aztán május 26-án egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy elfogyott a türelme. Szerinte pártja a legnagyobb parlamenti erőként azt ígérte a választóinak, hogy a valaha volt legszigorúbb bevándorlási szabályokat vezetik be, ami azonban „sajnos még mindig nem történt meg”, és „vége a finomkodásnak”.
Majd anélkül, hogy erről egyeztetett volna a koalíciós partnerekkel, egy tíz pontból álló tervet terjesztett be, aminek elfogadásához kötötte, hogy pártja bent marad-e a koalícióban. Egyebek mellett azt követelte, hogy heteken belül zárják le a határt a menekültek előtt, ennek betartatásához vezényeljenek oda katonákat, és küldjenek vissza minden szíriai menekültet – ez nagyjából hatvanezer embert érintene – a szülőhazájukba. A tervben emellett szerepelt az erőszakos vagy szexuális bűncselekményeket elkövetett kettős állampolgárok hollandiai állampolgárságának megszüntetése, és kitoloncolásuk, valamint a családegyesítések leállítása.
Elemzők már akkor azt mondták, hogy a koalíció többi pártja nem fogja lelkesen támogatni Wilders tervét, ami szakértők nagyrészt megvalósíthatatlan, valamint holland és európai jogszabályokba ütközik. A többi kormánypárt egyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a Wilders által követelt törvények bevezetése Marjolein Faber bevándorlásügyi miniszter feladata lenne, aki a PVV tagja.
A miniszter azonban az Nltimes.nl cikke szerint nem sok haladást ért el a menekültügyi tervek kidolgozásában. Inkább csak olyan botrányokkal hívta fel magára a figyelmet, mint amikor nem volt hajlandó kitüntetéseket átadni egy menekülteken segítő önkénteseknek, vagy megtiltotta menedékkérő gyerekeknek, hogy vidámparkba menjenek.
A Nieuwsuur holland lap április elején arról számolt be, hogy Fabert tartják a kormánykoalíció „leggyengébb láncszemének”, és a többi miniszter úgy látja, nem tesz eleget a menekültügyi törvénytervezetek elfogadtatásáért. „Nem elég hátradőlve arra várni, hogy Geert Wilders nyomást gyakoroljon” – mondta a lapnak egy kormánytag.
Június 2-án, hétfőn tárgyalásokat folytattak a koalíciós pártok, amiről Wilders úgy távozott, hogy „a helyzet nem tűnik jónak”. Szerinte súlyos problémák voltak, de még aludni akart egyet arra, hogy kiléptesse-e pártját a kormányból. Másnap reggel egy újabb találkozót tartottak a koalíciós pártok vezetői, ez a NOS cikke szerint mindössze 15 percig tartott, majd Wilders az X-en be is jelentette a kilépést.
Kiegyenlített esélyek
Az előrehozott választás drámaian átalakíthatja a holland politikát – írta a Politico. A BBB (5 százalék) és az NSC (13 százalék) például nagy nyertese volt a 2023-as választásnak, de jelenleg a lap közvélemény-kutatási átlagában mindkét párt egy százalékon áll. A kormánypártok közül egyedül a VVD-nek sikerült támogatókat nyernie, és a Politico átlagában 18 százalékon áll.
A Szabadságpárt tavaly februárban még 33 százalékon állt a felmérésekben, mostanra azonban már csak 20 százalékon mérték őket, szűken megelőzik az Európai Bizottság volt alelnöke, Frans Timmermans vezette GroenLinks-PvdA-t. Az ellenzéki baloldali-zöld szövetség az összesítésben most 19 százalékon áll, de egy április végén készült felmérésben a választás óta először vette át a vezetést a PVV-től.
Nem sokkal Wilders bejelentése után Timmermans már jelezte, hogy pártja nem fog támogatni egy kisebbségi kormányt, szerinte a jelenlegi pártokkal nem lehetséges stabilan kormányozni az országot. Előrehozott választásokat szeretnének, „amilyen gyorsan csak lehetséges”. Hasonló állásponton volt több másik ellenzéki párt is – írta a NOS.
Közben az előrehozott választások kiírását szorgalmazta Dilan Yeşilgöz, a VVD elnöke is, aki az X-en közzétett posztjában kijelentette, hogy az országnak egy erős kormányra van szüksége, és lehetőséget kell adni az emberekre, hogy döntsenek.
A négypárti kormánykoalíció nem volt népszerű. Egy május közepén közzétett közvélemény-kutatás eredményei szerint a hollandok mindössze tíz százaléka volt elégedett a kormány munkájával. Hasonló eredményre jutott az EenVandaag tévéműsor több mint 16 ezer választót tartalmazó véleménypaneljében végzett gyors felmérése, ami szerint mindössze 14 százaléknak van pozitív véleménye a kormányról, és csak 16 százalék szeretne újra egy ilyen négypárti koalíciót.
Kijev megnyugodva figyelheti a hollandiai eseményeket, a kormánykoalíciónak ugyanis Wilders volt a legkevésbé ukránbarát tagja – írta az Euractiv. „Kilépett a kormányból az egyetlen ember, akinek gondjai voltak a védelmi kiadások növelésével, az ellenzék többsége erősebben támogatja Ukrajnát, mint Wilders” – mondta a lapnak Tom-Jan Meeus holland újságíró.
Amikor februárban a tettre készek koalíciójában felmerült, hogy egy lehetséges ukrajnai béke esetén holland katonák is tagjai lehetnének egy európai békefenntartó hadtestnek, Wilders közölte, hogy pártja ezt nem támogatja. Bár a Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hírhedtté vált fehér házi látogatása után támogatásáról biztosította Ukrajnát, pár nappal később már ellenezte, hogy 3,5 milliárd eurót tegyenek félre Ukrajnának. Tavaly februárban pedig „Európa bolondjának” nevezte Hollandiát, amiért véleménye szerint túl sok ukrán menekültet fogadnak be.
