Trump a Közel-Keleten: száznegyven milliárdos katonai megrendelés, Gáza és az MI jövője is múlhat a minikörúton

Az amerikai elnök különgépe kedden délelőtt landolt Rijádban. Trump levendulaszín szőnyegen vonulhatott be a királyi palotába, ahol vendéglátója, az országot apja helyett már 10 éve ténylegesen irányító Mohamed bin Szalmán trónörökös fogadta. A BBC tudósítása szerint a két vezető egy órán keresztül rázott kezet a küldöttségek tagjaival.

Trumpot Marco Rubio külügyminiszter, Pete Hegseth védelmi miniszter, Howard Lutnick kereskedelmi miniszter és Chris Wright energiaügyi miniszter is elkísérte az útra. A látogatás erős üzleti jellegét mutatja, hogy a kormánytagokon kívül az amerikai küldöttségben ott van Trump politikai szövetségese, a kormányzati költségcsökkentés élharcosa, Elon Musk Tesla-mogul, de az OpenAI, az Nvidia, a Boeing és a Google vezetői is. Szintén magas szinten képviselteti magát az IBM és az Amazon is.

A programot megkavarhatja, hogy ha csütörtökön létrejön a Vlagyimir Putyin és Volodimir Zelenszkij közti isztambuli találkozó, akkor arra Trump is elutazik. Egyelőre azonban Putyin nem jelezte, hogy elmegy-e Isztambulba, ahol Zelenszkij viszont csak személyesen az orosz elnökkel találkozna.

A közel-keleti minikörút Donald Trump második külföldi útja 2025. január 20-i hivatalba lépése óta; az elnök április végén Rómába utazott de az a látogatás nem volt előre tervezett, hiszen Ferenc pápa temetésén vett részt. Trump első ciklusának első külföldi útja is Szaúd-Arábiába vezetett, ahol részt vett az Iszlám Együttműködési Szervezet 54 állam- és kormányfő részvételével zajló találkozóján.

Ugyan a három arab ország eltérő helyzetben van és eltérő prioritásokkal, törekvésekkel rendelkezik, kínálatukban vannak közös elemek.

Egyfelől közvetítő szerepet vállalnak globális konfliktusokban; Szaúd-Arábia az orosz–ukrán tűzszünettel kapcsolatos több tárgyalásnak is házigazdája volt, az Egyesült Arab Emírségek több orosz–ukrán fogolycserét hozott tető alá, Katar pedig a Hamásszal folyó egyezkedésekben közvetít. Másfelől gigantikus üzleti megállapodásokat akarnak nyélbe ütni a Trump-kormányzattal, és ezektől a megállapodásoktól nem csak üzleti hasznot remélnek.

Az atomtól az MI-ig

A három ország prioritásairól és elvárásairól a CNN és a Reuters összefoglalói szerint a következőket érdemes tudni.

Szaúd-Arábia biztonsági garanciákat szeretne írásba fektetni; az erről szóló megállapodás lényegében már 2024 végére megszületett, azonban Rijád ragaszkodott ahhoz, hogy az USA érje el Izraelnél a palesztin államiság elismerését (amit a zsidó állam mereven elutasít), és itt megrekedt a folyamat – amit Rijád most egy több mint 100 milliárd dollár (több mint 36 ezer milliárd forint) értékű fegyvervásárlással szeretne előremozdítani.

Kedden aztán cikkünk megjelenése után a Fehér Ház be is jelentette, hogy egy 142 milliárd dolláros (51,5 ezer milliárd forintos) fegyvervásárlásról szóló megállapodást kötöttek.

A világ második legnagyobb olajkitermelője energiaellátását is diverzifikálni szeretné, és az USA segítségével atomerőműveket építene – több izraeli és amerikai döntéshozónak egy szaúdi urándúsító-kapacitás kiépítése szintén nem tetszik, másfelől viszont a szaúdi atomprogram több tízmilliárdos üzletet jelenthetne amerikai cégeknek. Ezen kívül napirenden vannak egyéb megállapodások, melyek értéke Trump szerint eléri az 1000 milliárd dollárt, de Rijád szerint is négy év alatt 600 milliárd dollárra rúgnak. Sokkal kényesebb téma lehet az olajár, melyet Trump alacsonyan szeretne tartani, az olajexportból élő Szaúd-Arábia viszont a magasabb árban érdekelt.

Az Öböl-országok közül hagyományosan a legkísérletezőbbnek számító Egyesült Arab Emírségek jelenleg a mesterséges intelligenciában látja a legnagyobb üzletet; az ország márciusban bejelentette, hogy 10 év alatt 1400 milliárd dollárt akar befektetni a szektorba – a kutatás-fejlesztéstől a félvezetőgyártáson át az MI igényelte irtózatos energia biztosításáig.

Az Emírségek 2031-re a világ vezető MI-hatalmává akar válni, ezt a célt azonban csak úgy tudja elérni, ha rendelkezésére állnak a legfejlettebb amerikai mikrocsipek. Az Egyesült Arab Emírségek egy, még a Biden-adminisztráció által meghozott rendelet értelmében bekerült azon országok közé, ahová bizonyos amerikai informatikai eszközöket csak korlátozottan lehet exportálni, de ezen korlátozás eltörléséért sikerrel lobbizott a Trump-kormányzatnál.

Katarnak a legfontosabb biztonsági garanciát az jelenti, hogy az Egyesült Államok legnagyobb közel-keleti légibázisa a katari al-Udeidben található, és Doha 1992 óta több védelmi megállapodást is kötött Washingtonnal. A hatalmas földgázvagyonnal rendelkező ország diplomáciai kapcsolataival is igyekszik magát nélkülözhetetlenné tenni az USA szemében. A „diplomáciai kapcsolatok” eufemizmusa azt takarja, hogy Katar a táliboktól a Hamászon át a mára Szíria vezető erejévé vált Tahrír as-Sámig számos terror- és gerillaszervezettel tart fenn patrónusi viszonyt, így képes ezek vezetését elérni, és adott esetben nyomást gyakorolni rájuk.

Katar az Egyesült Államoknál a Szíria elleni – még a megbuktatott Aszad-rezsimet büntető – szankciók feloldásáért lobbizhat; egy ilyen lépéssel a polgárháborúból kilábaló ország újból bekapcsolódhat a nemzetközi pénzügyi-, informatikai- és gazdasági vérkeringésbe, megindulhatnak az ország talpra állítását elősegítő külföldi befektetések. Az eleve komoly amerikai lobbitevékenységet folytató Katar nem szemérmeskedett Trump személyes meggyőzésénél: egy 400 millió dollár értékű Boeing 747-8-as különgépet ajánlott fel a mostani, Air Force One-ként használt gép lecserélésére.

Izrael kimaradt, a Hamász egy túszt adott ajándékba

Nagy fejvakarást okozott diplomáciai körökben, hogy Trump programjából kimaradt az izraeli látogatás. Pedig Izrael nemcsak egyszerűen az Egyesült Államok legstabilabb közel-keleti szövetségese, a zsidó államnak mindkét nagy pártban számos támogatója akad, a Republikánus Párt és Donald Trump pedig alapvetően szimpatizál a jelenleg kormányzó Benjámin Netanjahu palesztinellenes politikájával.

Azonban Trump elsősorban a könnyen learatható, látványos gazdasági sikerek fényében szeretne sütkérezni, és nem akar a szövevényes, véres és nyomasztó gázai háborúval a háttérben mutatkozni. A Trump-kormányzat ugyan a nyilvánosság előtt teljes mellszélességgel kiáll az izraeli háborús politika mellett, de a színfalak mögött neheztel Netanjahura a januárban Trump első diplomáciai sikereként (nem is érdemtelenül) méltatott gázai tűzszünet március közepi összeomlása miatt.

Ennek ellenére Trump vizitje a gázai háborúra is hatással lehet. A Hamász hétfőn Izraelt megkerülve szabadon engedte az utolsó amerikai állampolgársággal (is) rendelkező túszát. Izrael pedig reménykedik abban, hogy a Dohába utazó Steve Witkoff közel-keleti megbízott és Adam Boehler túsztárgyalásokért felelős megbízott el tudja érni az 58, Gázában maradt túsz elengedését – akik közül hírszerzési értesülések szerint már csak 24-en vannak életben.

Ezeken a tárgyalásokon a háború folytatása múlik. Az izraeli kormány ugyanis május elején arról döntött, hogy új fokozatra kapcsol a gázai háborúban: megszállja a Gázai övezetet, a kétmilliós palesztin lakosságot pedig egy keskeny zónába küldené. A stratégiai cél az, hogy Izrael Gáza teljes felforgatásával kigyomlálja a Hamászt bázisairól, rejtekhelyeiről, és a terrorszervezetnek ne legyen más választása, mint a megmaradt túszok szabadon bocsátása.

Izraeli ellenzéki szervezetek azonban úgy vélik, hogy a minden korábbinál átfogóbb hadjárattal elenyészőre csökkennek a túszok túlélési esélyei, katonai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy Izrael évekre beleragadhat egy katonák tízezreit tartósan lekötő megszállásba.

Az offenzívához több tízezer tartalékost mozgósítottak, és az előkészületek gőzerővel folynak. Azonban a műveletek elindítását a kormányzat attól tette függővé, milyen eredményekkel jár Trump közel-keleti útja: ha nem sikerült áttörést elérni a túszok elengedésének ügyében, akkor megindul a támadás.

Trump korábban arról beszélt, hogy az Egyesült Államok kezelésbe venné a Gázai övezetet, amelyből „közel-keleti riviérát” építene a korábbi épületeket eltörölve, és az 1,8 milliós palesztin lakosság jelentős részét Jordániába, Egyiptomba telepítve. Ezt a palesztinok mellett a környező országok is elutasították. Több lap is úgy tudja, amerikai és izraeli diplomaták olyan lokációkat akartak meggyőzni a kitelepítettek befogadásáról, mint Szíria, Szudán, Szomália és Szomáliföld.