Putyinnak is ötletet adhat Trump dealje az ukrán ásványkincsekről, de Kijev védelmi garanciák nélkül is bizakodhat

Ferenc pápa temetésekor Trump és Zelenszkij két összetolt széken tartott vatikáni találkozója is kellett hozzá, hogy az Egyesült Államok és Ukrajna a múlt szerdán aláírja az ukrán ásványkincsek amerikai hozzáféréséről szóló szerződést, amelyről még mindig nehéz megmondani, ki nyert vele igazán: az ukrán vezetés, amely így az amerikai katonai támogatás fenntartásában bízik, Donald Trump, aki szerint az Egyesült Államok ezzel üzleti alapon megtéríti magának ukrajnai ráfordításait, vagy esetleg Vlagyimir Putyin.

Az orosz elnök egyrészt mintát kapott ahhoz, hogyan lehetne érdekeltté tenni Washingtont akár az orosz hadsereg által elfoglalt területeken, másrészt reménykedhet abban, hogy az ukrán és az amerikai fél hamar összekap majd a megállapodásul gyakorlati megvalósításkor.

Nehéz szülés volt

Elvégre az egész a Fehér Házban az amerikai és az ukrán elnök kamerák előtti példátlan veszekedésével indult, Volodimir Zelenszkij hiába utazott Donald Trumphoz, az aláírás február végén elmaradt. Ezután többször nekifutottak a küldöttségek az ukrán ásványi anyagokról, ritkaföldfémekről szóló megállapodásnak, de az egyes amerikai verziókat az ukrán fél rablásnak nevezte. Az amerikai elnök hol 350, hol 500 milliárdos ukrán tartozásra hivatkozva ragaszkodott a megállapodáshoz, miközben Zelenszkij arról beszélt, hogy Ukrajna Amerikától kapott katonai szállítmányai nem hitelbe jöttek az orosz agresszorral szembeni harcra, és egyébként is legfeljebb 130 milliárdról van szó, ami nem kevés, de messze van Trump számaitól.

A megállapodás lényege röviden:

Az Egyesült Államok és Ukrajna 50-50 százalékban részesedik az ukrajnai kőolaj, földgáz és több ritkaföldfém kitermeléséből, a bevételek felét egy közös alapítványba helyezik, amelyből az ország újjáépítését finanszírozzák. De sok a részletkérdés, ami még vitára adhat okot.

Hogy a megállapodás kinek kedvez, az attól is függ, honnan nézzük, vegyük először sorra azt, amit – az ukrán gazdasági miniszter közlése nyomán – Ukrajna sikerként könyvelhet el:

• A megállapodás világossá teszi, hogy az ország nem tartozik az Egyesült Államoknak a korábbi katonai szállítmányokért, így nem kell 350–500 milliárdot megtérítenie ennek alapján.
• Ukrajna kizárólag a szerződésben foglalt ritkaföldfémek, valamint a kőolaj, a földgáz és a Kárpátalján is megtalálható arany kitermelésére – összesen 57 ásványi anyagra – vonatkozóan állapodott meg. Az eredeti amerikai igényekhez képest tehát kimaradt az a tétel, amely révén az ország infrastruktúrájából – gáz- és kőolajvezetékeiből, atomerőműiből, vasúti és közúti hálózatából, kikötőiből – az Egyesült Államok bevételre tett volna szert.
• A megállapodás kizárólag az ezután kiadandó licencek alapján meginduló kitermelést érinti, a jelenleg zajló kitermelésből származó bevételek továbbra is csak Ukrajnához folynak be.
• A bevételeket sem ukrán, sem amerikai adó nem terhelheti – azaz a lehető legnagyobb arányban lesz Ukrajnára fordítható, és más országban nem is használható fel.
• A kitermelésből származó bevétel ötven százalékát egy olyan alapítványba teszik, amelynek irányításában a felek azonos jogokkal rendelkeznek, a korábbi tervekkel ellentétben nincsenek ott többségben az amerikaiak.
• Az Ukrnafta olajtársaság és az Enerhoatom ukrán állami tulajdonban maradnak.
• A Nemzetközi Fejlesztési Pénzügyi Társaság (DFC) nevű kormányzati ügynökség segítséget ad ahhoz, hogy újabb beruházókat vonjon be az ukrán és amerikai fél által közösen kijelölt projektekbe, az EU-ból és a világ más részeiből, olyan országok köréből, amelyek támogatják Ukrajnát a védekezésben – ennek alapján tehát a magyar kormány Ukrajna segítését elutasító politikájának ismeretében magyar cégek aligha reménykedhetnek bármiféle megbízatásban.

Ez a kitétel azért fontos, mert Ukrajna ezzel jelezheti, hogy az EU-csatlakozás továbbra is prioritás, azzal a megállapodás nincs ellentétben, és az EU tagjai is számíthatnak gazdasági előnyökre, mert a csatlakozás esetén a jelenlegi, amerikaiakkal kötött megállapodás a „jó szándék szellemében” felülvizsgálható, módosítható lesz. Már csak azért is, mert az amerikaiakkal kötött megállapodás a lítiumot is érinti, márpedig az akkumulátorgyártáshoz nélkülözhetetlen, javarészt Ausztráliában és Chilében kitermelt, de akkumulátorban felhasználva kész termékként elsősorban Kínából érkező forrásait az EU is diverzifikálná. Ezért az EU már 2020-ban, az Ukrajnával kötött stratégiai partnerség kezdetén kimondta, hogy „a kapcsolat erősítésével elősegíti a létfontosságú nyersanyagok beszerzésének diverzifikálását”. Ennek megfelelően kötöttek megállapodást 2021-ben a nyersanyagok területét érintő közös piaci együttműködésről.

Trumpnak viszont sikert jelenthet, hogy

• az Egyesült Államok a megállapodással védelmi kötelezettséget nem vállalt, semmilyen biztonsági garanciát nem kínált fel Ukrajnának, pedig az Ovális Irodában február végén épp ennek hiánya vezetett kiabálásba torkolló veszekedésbe Zelenszkij, Trump és a vitát elindító alelnök, J. D. Vance között.
• Elérte, hogy innentől kezdve nincs több vissza nem térítendő segítség, ugyanis a katonai szállítmányokat ezután értéküknek megfelelően befektetésként számíthatják be, amely az alapot illeti, tehát az ukrán oldalnak azzal azonos mértékben kell forrást biztosítania az alapba az 50-50 százalékos aránynak megfelelően. Feltéve, ha az amerikaiak küldenek ilyen szállítmányokat, erre ugyanis semmilyen kötelezettséget nem vállaltak.

Ez a pont azonban Ukrajnának annyiban mégis kedvező, hogy utat biztosít ahhoz, hogy az Egyesült Államok, ha üzleti alapon is, de fenntartsa a katonai támogatást – ez légvédelmi rendszerektől a hírszerzésen, műholdas adatokon át a kiképzésig széles körben értendő –, amihez a forrásokat Ukrajna máshonnan, akár európai segítségnyújtásból is fedezheti a kitermelésen kívül. „Biztonságban tudhatjuk a pénzünket” – mondhatta ezután Donald Trump, aki szerint jóval többet kaphat vissza a megállapodással, mint az eddig szerinte Ukrajnának adott 350 milliárd dollárnyi segítség. Ennek már meg is van az első jele: Trump januári hivatalba lépése óta az első döntés született katonai szállítmányról: eszerint 50 millió dollár értékben, kereskedelmi alapon jóváhagyott a Fehér Ház ennek elindítását – írta a Kyiv Independent.

Sejtések szerint valójában erről, a fegyverszállítmányok biztosításáról beszélhetett Trumppal Zelenszkij a Vatikánban, I. Ferenc pápa gyászmiséje előtt. Ezt a feltételezést erősíti az ukrán elnök szombati nyilatkozata, amely szerint Ukrajna érdeke is megvédeni az Egyesült Államok befektetéseit. „Megvédjük, többek között légvédelmi rendszerekkel, a területeinket és a lakosságot. Ezért készen állunk rá, hogy a befektetések légvédelmi rendszerek formájában valósuljanak meg” – idézte Zelenszkijt az Unian, jelezve, hogy Ukrajna elfogadja az ásványkincsek kitermelésének bevételeit kezelő, később létrehozandó alaphoz való amerikai hozzájárulásként a szállítmányokat. Ez azonban azt jelenti, hogy ehhez majd Ukrajnának más forrásból – akár támogatásból, akár az ásványi anyagok Ukrajnára eső bevételeiből – a szállítmánynak megfelelő összeget kell majd az alapba tennie.

Lesz miről vitázni

De talán nem véletlen, hogy a megállapodást a február végi kudarc után ezúttal nem a két elnök, hanem amerikai részről a pénzügyminiszter, ukrán részről pedig a gazdasági miniszter írta alá. Hogy lesz min vitázni, azt Julija Szviridenko Facebook-posztja akaratlanul is jelezte:

„Várakozásaink szerint az első tíz évben az alapítvány bevételeit nem osztják meg a felek, hanem kizárólag Ukrajnában használják fel, fejlesztési projektekre vagy helyreállításra. Ezeket a pontokat későbbi megállapodások határozzák meg.”

Amerikai részről pedig a Scott Bessent vezette pénzügyminisztérium közleménye utal arra, hogy eltérő lehet az ukrán és az amerikai fél értelmezése az eddigi katonai szállítmányok értékének beszámítását illetően: a megállapodás „elismeri azt a jelentős pénzügyi és anyagi támogatást, amelyet az Egyesült Államok népe nyújtott Ukrajna védelméhez Oroszország teljes körű inváziója óta”.

Megjegyzendő, hogy Bessent és Szviridenko három aláírt papírt mutatott fel, kettő ezek közül már a megállapodás technikai részleteit tartalmazza, amelyeknek teljes tartalma azonban nem ismert.

Kapott Ukrajna védelmi garanciát, vagy sem?

Megítélés kérdése, hogy növeli-e Oroszországgal szemben Ukrajna biztonságát a megállapodás. A szó szoros értelmében az Egyesült Államok semmilyen kötelezettséget nem vállalt Ukrajna katonai védelmét illetően, de Trump szerint önmagában garanciát jelent az, hogy az ország területén amerikai érdekeltségek vannak, mert ezeket nem fogják támadni az oroszok. Igaz, ezen logika alapján Ukrajna akkor járt volna jobban, ha az infrastruktúrában is érdekeltséget szereznek az amerikaiak, mert enélkül Moszkva, ha az új kitermelőhelyeket békén is hagyja, támadhat minden mást. Sőt, egy-egy orosz támadás, amely elkerüli az amerikai érdekeltségeket, még érvet is adhat az amerikaiak kezébe, hogy Ukrajna további területeken biztosítson tulajdonrészt a számukra.

A szerződést az ukrán kormányfő reményei szerint május 8-ig ratifikálja a parlament. Denisz Smihal pénteken további részleteket mondott el a szerződéssel kapcsolatban: eszerint az Egyesült Államok–Ukrajna Újjáépítési Beruházási Alapot az Egyesült Államokban jegyzik be, de Ukrajnában nyitnak hozzá hrivnyaalapú számlát. Ennek gyakorlati jelentősége van, elvégre, számít, hogy a dollármilliárdokban mérhető összeget nem váltják át hrivnyáról, ez az árfolyam stabilitását is befolyásolhatja, amelyet eddig részben épp annak köszönhetően sikerült megőrizni, hogy a Nyugatról, kétoldalú megállapodások révén vagy az EU-tól támogatásként, hitelként érkezett pénzeket – amelyek az állam finanszírozásában is szerepet játszottak az Oroszország által több mint három éve indított háborúban – eddig is hrivnyára váltották át.

A szerződés ukrajnai ratifikálása kulcsfontosságú – ez a megállapodás alapdokumentumára vonatkozik, a két, részleteiben nem ismertetett, de szintén aláírt technikai egyezményről nem kell külön szavaznia a törvényhozásnak –, és bár a papírforma szerint a parlament jóvá is hagyja, Zelenszkij szombaton megjegyezte, hogy vannak képviselők, akik ellenzik. Ezért azt javasolta az Egyesült Államoknak, hogy aki nem szavazza meg a megállapodást, attól vonja meg az amerikai vízumot.

Putyinnak is kaput nyithat az egyezség?

Ukrajna elégedett lehet azzal elvi jelentőségű, de a megállapodásban mégiscsak kimondott tétellel, hogy az Egyesült Államok Oroszországot agresszornak tekinti – nem állítja tehát azt, amit korábban Trump, hogy Zelenszkij is felelős a háború kitöréséért –, kimondja, hogy „békés, önálló és stabil” Ukrajnában érdekelt. Mindez ellentétben áll az orosz követelésekkel, amelyekből a Kreml semmit nem adott fel azóta, hogy Trump több gesztust is gyakorolt Putyin felé: közvetlen amerikai–orosz tárgyalásokat indított, gyors megállapodásban reménykedett, még azt is felvetve, hogy Oroszország akár a 2014-ben elfoglalt Krímet is megtarthatná, és esetleg azokat a területeket is – legalábbis egy részüket –, amelyeket az Ukrajna egészét érő, 2022. február 24-én indított háborúban foglalt el. (Oroszország valójában ennél is többet követel, amellett, hogy a békemegállapodás feltételeként Ukrajna katonai védelmének lenullázását kéri, kizárva az országot a NATO-hoz való csatlakozásból vagy akár csak az intenzív nyugati katonai együttműködésből.)

Konkrét védelmi garanciák híján ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az orosz vezetést békére vagy akár csak tűzszüneti tárgyalásokra kényszeríti az amerikai–ukrán megállapodás. Vagy, ha igen, úgy az elfoglalt területek megőrzésére adhat esélyt, amerikai jóváhagyás mellett.

Ugyanis a szerződésbe foglalt ásványi anyagok egy része az oroszok által megszállt területeken van. Igaz, a földgáz esetében ez csak 20, a kevésbé jelentős kőolaj esetében ez 11 százalék, de a ritkaföldfémkészlet egyharmada már az oroszok által elfoglalt területeken van, köztük az akkumulátorgyártáshoz szükséges lítium is. Ebből Európában az egyik legnagyobb készlet áll rendelkezésre Ukrajnában. Az 500–750 ezer tonna eltörpül ugyan Ausztrália, Chile, Kína és Argentína készletei mellett, de az európai készletek harmadát jelentik, és ezzel érezhetően szélesíthetők a beszerzési lehetőségek, feltéve, ha a háború nem lehetetleníti el a kitermelést, és ha a felhozatal anyagilag is megéri, ami azért még bizonyításra vár. Van viszont Ukrajnában az elektromos autókhoz szintén szükséges grafitból is, a bizonyított készletek 19 millió tonnára rúgnak.

A szénről nincsen szó a megállapodásban, talán azért, mert az ukrajnai lelőhelyek java ebben az esetben az oroszok kezében van. Az Egyesült Államok ennek alapján, úgy tűnik, nem tartott igényt erre a kincsre, noha az ásványi anyagok kitermelésére vonatkozó ötletet eredetileg Zelenszkij vetette fel a tavaly bemutatott „győzelmi terv” nevű javaslatban, részben épp azzal a szándékkal, hogy az oroszok által elfoglalt területeken lévő kincsben is érdekeltté tegye az amerikaiakat, épp azért, hogy csökkentse az esélyét annak, hogy nyomást gyakoroljon rá Washington annak érdekében, hogy az oroszokkal kötendő békéért cserébe jogilag is le kelljen mondania Oroszország javára az elfoglalt területekről.

Kérdés azonban, hogy idővel Putyin nem áll-e elő közös kitermelésre vonatkozó javaslattal az egyoldalúan Oroszországhoz csatolt, Ukrajnától katonai agresszióval elvett területeken, annak érdekében, hogy a magát az „üzleti deal” mesterének tartó Trumpot rávegye a területeken az orosz fennhatóság elismerésére.

A maga ironikus módján kommentálta az amerikai–ukrán egyezséget Dmitrij Medvegyev is. Az egykori kormányfő, két putyini ciklus között az orosz elnöki posztot is betöltő politikus, aki jelenleg a nemzetbiztonsági bizottság Putyin alá rendelt alelnöke, közölte: „Trump megtörte az ukrán rezsimet, rábírta arra, hogy fizessenek az amerikai segítségért ásványkincsekkel. Mostantól a katonai szállítmányokért fizetnie kell az eltűnőben lévő országnak saját nemzeti vagyonával.”

Az Egyesült Államok külügyi szóvivője a sajtótájékoztatóján kijelentette, nem kommentálja Medvegyev nyilatkozatát. Tammy Bruce elmondta, hogy a megállapodás üzleti alapú, de növeli Ukrajna biztonságát. Az azonban kérdés, mit jelent ez abban az esetben, ha az Egyesült Államok valóban kivonul a Trump által kezdeményezett Ukrajna és Oroszország közötti tűzszünetet majd békemegállapodást célzó tárgyalásokból, amelyek eddig – valójában Putyin elutasítása miatt – érdemben nem is lépett előre. Arról, hogy a közvetítői szerepről letehetnek az amerikaiak legutóbb erre épp az ásványkincsről szóló megállapodás másnapján tett utalást az amerikai külügy szóvivő. Bruce szerint nem fogják mindenáron „körberepülni a világot” az azonnali megállapodásért. Most már „a két oldalnak” – az orosznak és az ukránnak – „kell konkrét javaslatokat tennie arra, hogyan zárják le a konfliktust”. A jelek szerint elképzelhető, hogy Trump az ásványkincsekről szóló megállapodást elég „jó dealnek” tartja ahhoz, hogy eredményt felmutatva, de eredeti célját – az egy nap alatt elérendő békét – el nem érve szálljon ki az egy helyben álló tárgyalásokból.