„Úgy nézett ki, mint egy holokauszttúlélő” – húsz éven át tartott fogva saját családja egy amerikai férfit

Amikor a waterburyi tűzoltóságnál megszólalt a telefon, a tűzoltók bizonyára nem arra a látványra készültek, ami aznap fogadta őket. Látszólag egy teljesen mindennapos lakástűz miatt kaptak riasztást. A ház tulajdonosa, Kimberly Sullivan a kutyáival épségben kimenekült, ő mondta meg, hogy a mostohafia még odabent van.

A tűzoltók viszont nem egy egészséges embert találtak a lángoló épületben, hanem egy olyan férfit, aki elmondásuk szerint leginkább egy koncentrációs tábor foglyára emlékeztette őket. Ráadásul utólag kiderült: a csontsovány férfi saját maga gyújtotta fel az otthonát, hogy húsz év után valahogy kiszabaduljon a házból, ahol a saját családja fogva tartotta.

Az iskola többször szólt a rendőröknek

A Sullivan család Waterburyben, egy csendes connecticuti kisvárosban élt. A család feje, Kregg Sullivan korábban házas volt, abból a házasságából született egy fia, ám a válás után a gyerek anyja lemondott a felügyeleti jogáról. Amikor a férfi újranősült, és elvette Kimberly Sullivant, a fia követte őt az új családba. A fiú anyja szerint innentől kezdve ő nem is kapott róla semmi információt, de abban a hitben élt, hogy azzal teszi a legjobbat a fiának, ha átengedi őt az apjának. A férfinek és Kimberlynek még két gyereke született.

A meg nem nevezett fiúra csak Male Victim 1 (MV1), azaz Egyes Számú Férfiáldozat néven hivatkozik a rendőrség. Bár a család látszólag normális életet élt, MV1 egykori tanárainak beszámolója szerint a fiún látszott, hogy otthon durván elhanyagolják. Folyamatosan éhes volt, ellopta az osztálytársai ebédjét, és a kukában kutatott maradékok után. Tom Pannone, az azóta bezárt általános iskola egykori igazgatója szerint a gyerek legfeljebb egy koszos uzsonnásdobozzal érkezett, és egyszer még az ő ebédjét is ellopta.

Pannone még azon is rajtakapta MV1-et, hogy a piszoár vizét is megissza. Akkor behívta a gyerek mostohaanyját, a furcsa viselkedés pedig abba is maradt. A gyerek viszont továbbra is elhanyagolt külsővel és éhesen érkezett az iskolába. Pannone többször is kérte a hatóságokat, hogy vizsgálják meg a gyerek életkörülményeit. Bár az erről szóló jelentések egy jó része már elveszett, a beszámolók szerint a hatóságok úgy találták, hogy a Sullivan család és a gyerek rendben vannak. „Lehetett látni, hogy valami nem stimmel. Boldog, vidám gyereknek tűnt, de tudtuk, hogy valami nincs rendben” – mondta Pannone később a New York Timesnak.

2005-ben MV1-et kivették a szülei az iskolából – valószínűleg Kimberly Sullivan döntésének eredményeként. A szülei azt akarták, hogy a gyerek magántanulóként folytassa, de ettől még a helyi általános iskolához tartozott. Pannone továbbra is aggódott, és rendszeresen küldött szakembereket Sullivanék Blake Street-i otthonába. A rendőrséget is tájékoztatta arról, hogy aggódik a gyerekért.

Onnantól kezdve, hogy kivették az iskolából, a fiú alig hagyhatta el a házat, miközben a két testvére szabadon mozoghatott. Olyan bezártságban tartották a gyereket, hogy egyes szomszédok nem is tudtak róla, hogy Sullivanéknek három gyerekük is van. A 73 éves Goodwin Lowe, aki 2008 óta pár házzal odébb lakott, azt mondta, hogy az évek során a teraszáról figyelte a lányokat, amint az udvaron játszottak, és a trambulinon ugráltak. „Soha nem tudtam, hogy egy fiú is lakik abban a házban” – mondta.

Más szomszédok viszont, akik ismerték valamennyire a fiút, nagyon gyanúsnak találták az esetet.

Még ebben az évben a saját osztálytársai hívták fel a rendőrséget, mert „olyan rég nem jött iskolába MV1, hogy attól féltek, meghalt”.

A rendőrséget viszont Kregg Sullivan azzal nyugtatta meg, hogy a fia egyszerűen csak magántanuló. Pannone továbbra is aggódott, ezért megpróbálta a szomszédokon keresztül elérni a gyereket. Összeismerkedett a Sullivanékkel kertszomszédságban álló Lopes családdal. A 10 éves Peter Lopes szintén a helyi iskola diákja volt. Pannone megkérte, hogy próbáljon meg MV1 közelébe férkőzni.

A most 29 éves Peter Lopes 2009 óta nem lakik a környéken, de visszaemlékezett, mikor látta utoljára egykori osztálytársát. Nem sokkal azután történt, hogy a fiút kivették az általános iskolából. Egy nap meglátta a tornácon a sovány MV1-et, aki nem mert távolabb menni a háztól. „Megkérdeztem, hogy hol volt eddig. Azt válaszolta, hogy otthon tanult” – mondta Lopes. Kregg Sullivan nem értékelte, hogy a fia iránt aggódnak a környéken. Szerinte zaklatták is őket, ezért 2005-ben panaszt tett a rendőrségen a szomszédaira, amiért azok a gyerek állapotáról kérdezősködtek.

Napi két szendvics, palackba pisilés

Mostanra viszont kiderült, hogy MV1 14 vagy 15 éves volt, amikor utoljára elhagyhatta az otthonát, két évtizeden át legfeljebb az udvarra mehetett ki. Az élete nagy részét egy néhány négyzetméteres szobában töltötte, ahol a falakat kosz borította, és egy ócska ágy volt a fekhelye. Egyetlen szórakozása egy rádió és néhány szótár volt. A napjait azzal töltötte, hogy a Connecticuti Egyetem focimeccseinek és a helyi autóversenyeknek a közvetítéseit hallgatta. Emellett két elfoglaltsága volt: ismeretlen szavakat tanult a szótárból, és számolta az utcában elhaladó kocsikat.

Az áldozat elmondása szerint nagyon kevés ételhez juthatott csak hozzá, a mostohaanyja alig adott neki valamit. Naponta két szendvicset kapott, általában mogyoróvajasat vagy tonhalasat. 2005-ben, amikor a fiú 12–13 éves volt, egyszer megszökött a szobájából, de nem ment messzire: csak a konyháig jutott, ahol nekiállt felfalni a hűtő tartalmát. Amikor felfedezték, hogy kiszökött, falemezzel borították be a szobája ajtaját, és további ételmegvonással fenyegették meg, ha újból előjön. MV1 innentől kezdve nem merte engedély nélkül elhagyni a szobáját.

A dolgát úgy végezte, hogy kidolgozott egy rendszert, hogy a lehető legkevesebb alkalommal kelljen magán könnyítenie.

Egy műanyag palackba pisilt, annak tartalmát pedig szívószálakkal, az ablak keretén lévő lyukon keresztül vezette ki.

Amíg élt az apja, a fiú naponta legfeljebb egy órára hagyhatta el a szobáját, hogy házimunkát végezzen. Elmondása szerint csak ilyenkor mehetett ki a szabadba, hogy a család kutyáját elvigye a hátsó udvarra könnyíteni magán, ez pedig nagyjából egyperces kiugrást jelentett. Egyetlen egy nap volt, amikor MV1 valamelyest gyereknek érezhette magát: Halloween napján. Ekkor ugyanis ő is körbejárhatta a környéket jelmezbe öltözve. A sors fintora, hogy 12 évesen, amikor utoljára csokigyűjtő körútra indulhatott, tűzoltójelmezt viselt.

Néha, amikor a mostohaanyja nem volt otthon, az apja kiengedte a szobájából, hogy együtt tévézzenek. Kregg Sullivan viszont sztrókot kapott. Először csak ápolásra szorult, néhány év után, 2024 januárjában viszont meghalt. Ezután a mostohaanyja totálisan elszigetelte MV1-et a külvilágtól. Az ablakot nem merte kinyitni, mert attól félt, hogy büntetést kap érte. Ahogy teltek az évek, egyre több lakat és zár került a szobája ajtajára is.

MV1 nem tervezett szökést, mert az elmúlt években inkább taktikát váltott. Abban reménykedett, hogy ha sikerül a mostohaanyja bizalmába férkőznie, akkor talán kiengedik. 2025-ben, egy februári napon azonban minden megváltozott. A most már harmincas éveiben járó MV1-nek volt egy öngyújtója, amit még a halott apja egyik dzsekijéből csent el észrevétlenül. Egy nap, amikor kiengedhette a kutyát a lakásból, talált egy flakon kézfertőtlenítőt, aminek elolvasta a címkéjét. A papíron az állt, hogy az anyag gyúlékony, így azt is magához vette. A szobájába visszatérve meggyújtott egy kupac papírt, majd megvárta, hogy a tűz elszabaduljon. Csak akkor szólt a mostohaanyjának, amikor már elég nagyok voltak a lángok.

Kimberly Sullivan kinyitotta az ajtaját, mire MV1 lemenekült a földszintre, ahol összeesett. A rendőrségi jelentés szerint MV1 hallotta, hogy két ismeretlen érkezett a házhoz, Kimberly pedig velük kiabált, hogy hozzanak egy csavarhúzót, és szedjék ki a zárakat az ajtóból. A nő követelte, hogy a férfi álljon fel és mossa meg az arcát – nehogy valaki meglássa, milyen koszos. Ő viszont nem volt hajlandó felkelni.

„Szándékosan nem kelt fel, hogy a tűzoltók kénytelenek legyenek érte menni. Úgy gondolta, hogy ez az egyetlen kiút a helyzetéből” – olvasható a rendőrségi jelentésben. Így is lett. MV1-et Gabriel Goja, az egyik tűzoltó hozta ki az égő házból. Amikor a férfit átadták a rendőröknek, bevallotta, hogy ő gyújtott tüzet, és annyit mondott:

„Engem egész életemben titokban tartottak.”

Amikor megtalálták, MV1 körülbelül 170 centiméter magas volt, és alig nyomott 30 kilónál többet. A haja összerasztásodott, a fogai teljesen tönkrementek. „Úgy nézett ki, mint egy holokauszttúlélő” – mondta Steve Bronwell nyomozó.

A testvére húsz éve kereste, a mostohaanyja ellen vádat emeltek

MV1 hosszasan mesélte a rendőrségnek, hogy hogyan is élt. Az általa leírtak alapján főleg a mostohaanyjától függött az, hogy milyen keretek között mozoghat. Szerinte arról, hogy milyen élete volt, tudott a két féltestvére és az apai nagymamája is. Emellett a távolabbi rokonság közül is érzékelték néhányan, hogy valami nem stimmel. A CNN-nek megszólaltak a férfi távolabbi családtagjai, akik állításuk szerint attól féltek, hogy a Sullivan család bosszút áll rajtuk, ha a fiú hogylétét firtatják.

MV1 nagybátyja 2004-ben vagy 2005-ben látta utoljára a gyereket, aki már akkor is nagyon vékony volt. Amikor megpróbált beszélni az unokaöccsével, Kimberly Sullivan közbeavatkozott, és nem engedte. A család aztán rövidesen meg is szakította vele a kapcsolatot. Mivel nem tudta, hogy mi lett a fiúval, évekkel később magánnyomozóhoz fordult, de ez sem hozott eredményt.

Kimberly Sullivant emberrablással, testi sértéssel, személyes szabadság jogtalan korlátozásával és gondatlan veszélyeztetéssel vádolják. Ha minden vádpontban elítélik, élete hátralévő részét börtönben töltheti. Márciusban ártatlannak vallotta magát, és minden vádat tagadott.

„Hol vannak a bilincsek? Hol vannak a láncok? Hol vannak a fogva tartás jelei? Ez nem áll össze” – mondta a nő ügyvédje egy sajtótájékoztatón. A nőt óvadék fejében szabadlábra helyezték. „Az első kérdése az volt, hogy a nő miért sétálgathat kint szabadon, miközben őt húsz évre bezárták egy szobába?” – reagált erre az áldozatot képviselő kirendelt ügyvéd.

MV1, amellett, hogy várja a mostohaanyja elleni per kimenetelét, most fizikai és lelki rehabilitáción esik át. Mivel a férfi térdei deformálódtak, és izomsorvadásban is szenved, nagyon hosszú út áll előtte a felépülésig. Emellett gondosan irányított diétára fogták, hogy elkerülje az akár halálos újratáplálási szindrómát, amiről mi is írtunk ebben a cikkben. Egy adománygyűjtő oldalon emellett 200 ezer dollárt (71,5 millió forintot) gyűjtöttek össze neki, hogy a mentális egészségét is visszanyerhesse.

A férfi nem marad egyedül. Édesanyja, aki nem tudott az állapotáról, szeretne vele kapcsolatba lépni. Emellett kiderült, hogy van egy féltestvére az anyja oldaláról is, akit még azelőtt adtak örökbe, hogy MV1 megszületett volna. Heather Tessman évek óta próbálta felkutatni az öccsét, most majdnem három évtized után megtalálta őt.