Szigoríthatták volna a mesterséges intelligencia szabályozását, de aztán az is a kukában landolt
Az Európai Bizottság minden évben közzéteszi az éves munkaprogramját, amiben bemutatják a következő naptári év végrehajtandó terveit, és arról is beszámolnak, hogy mivel nem fognak foglalkozni a jövőben. Leginkább olyan ügyekre kell gondolni, amik felett már rég eljárt az idő, vagy csak szimplán értelmüket vesztették. Az afgán kormánnyal való együttműködési megállapodás például ilyen, hiszen a 2021-es tálib hatalomátvétel óta az Európai Unió nem ismeri el az ország új vezetését. Egy korábban kiszivárgott dokumentumban még az óraátállítás eltörlése is szerepelt, végül ez a végleges döntésből kikerült.
Összegyűjtöttük, milyen intézkedésekről döntött úgy a Bizottság, hogy a továbbiakban nem érdemes azokkal a korábbi formájukban foglalkozni. A kidobásra ítélt ügyek között a mesterséges intelligencia (MI) felelősségére vonatkozó új szabályozás okozta az egyik legnagyobb meglepetést.
A javaslattevő
Habár a magyar kormány a retorikájában gyakran „Brüsszelként” összemossa a különböző uniós szerveket, a gyakorlatban korántsem egyszerű az unió működése, az EU törvényhozása merőben eltér a nemzeti jogalkotástól. A három fő szerv – azaz az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa – és 27 tagállam különböző érdekeit kell egyeztetni javaslatonként, így a döntéshozás hosszasan elnyúlhat. Ezért amikor elkaszált, elavult vagy nem megvalósuló uniós javaslatokról van szó, érdemes tisztába tenni, hogyan zajlik a teljes jogalkotási folyamat, melyik feladatért pontosan melyik szerv felel.
Az Európai Bizottság az Európai Unió egyik legfontosabb intézménye, egyfajta végrehajtó szerv. Gondoskodik arról, hogy az uniós döntések megvalósuljanak a tagállamokban, felügyeli és ellenőrzi az uniós pénzek elköltését, betartatja az uniós jogot – aminek a megszegése esetén jogi eljárást indíthat a tagállamokkal szemben –, ezek mellett pedig uniós jogszabályokat kezdeményez. Az utóbbira csak a Bizottság képes, a többi szerv nem.
Ha összehasonlítjuk a nemzeti törvényhozással, a Bizottság lenne a kormány, ők készítik el a jogszabályok tervezeteit, ők egyeztetnek az érintettekkel – például civil szervezetekkel –, szakértőkkel konzultálnak. A Bizottságban egyébként 27 biztos dolgozik, minden uniós tagállam egy embert delegál – a magyar biztos Várhelyi Olivér, aki az egészségügyért és állatjólétért felel, a Bizottság elnöke pedig Ursula von der Leyen, akit 2024-ben újabb öt évre választott meg az Európai Parlament.
A döntéshozók
Itt csatlakozik be az unió két fő döntéshozatali szerve: az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa (más néven a Miniszterek Tanácsa; nem összetévesztendő az Európai Tanáccsal, ahol az uniós vezetők találkoznak negyedévente, sem az Európa Tanáccsal, ami teljesen független az EU-tól). Előbbibe minden tagállam választott képviselői, utóbbiba a tagállami miniszterek tartoznak. Mielőtt egy uniós jogszabály megszületne, a Bizottság felterjeszti a tervezetet az Európai Parlament elé, ahol az adott témával foglalkozó szakbizottságban megvitatják a parlamenti képviselők a javaslatot, esetleg módosítanak rajta, majd szavaznak róla. Az EU Tanácsában pedig a tagállami szakminiszterek egyeztetnek és döntenek, itt minden ország szava számít, a szavazási rendszer alapesetben súlyozott.
A javaslatok túlnyomó többségéről első olvasatban megegyezik a Parlament és a Tanács. Ha mégsem értenek valamiben egyet, egyeztető bizottság alakul, ezután módosítják a javaslatot, amit mindkét szervnek el kell fogadnia, egy uniós jogszabály csak ezután válik hivatalossá. A tagállamok ezután ültetik át a jogszabályt a saját jogrendjükbe, ha csak irányelvről van szó; ha rendeletről beszélünk, akkor azt közvetlenül alkalmazniuk kell. A könnyebb eligazodás érdekében az Európai Parlament infografikáját is érdemes megnézni.
De mégis miért ilyen lassú a döntéshozás? A demokratikus egyensúlyt a három fő intézmény együttműködése garantálja, ehhez pedig minden szinten folynak viták, majd módosítások és egyeztetések – az is lassítja a folyamatot, hogy mindez 24 hivatalos nyelven folyik.
A Bizottság idén összesen 37 javaslatról döntötte el hivatalosan, hogy nem fogják megvalósítani, ezáltal csökkentik a bürokrácia mértékét, és megszabadulnak a stagnáló projektektől. Ezek között vannak olyan ügyek, amik már a kezdetektől fogva halálra voltak ítélve, míg több esetében valószínűleg vita lesz majd arról, hogy más formában újjá kell-e éleszteni őket, vagy esetleg újradolgozzák azokat. Ironikus módon olyan felterjesztésektől is megszabadultak, amik a Bizottság átláthatóbb működését szorgalmazták volna.
A 37 javaslat közül
- 22 esetében előreláthatóan nem születik megállapodás,
- 15 pedig szimplán elavult vagy értelmetlenné vált folytatni.
Nem szigorítanak az MI-szabályozáson, se az adatvédelmen
A mesterséges intelligencia felelősségére vonatkozó irányelvet eredetileg 2022-ben javasolta a Bizottság, az elképzelés szerint az új szabályozással próbáltak volna megoldást találni azokra a gondokra, amik akkor merülnek fel, amikor valaki mesterséges intelligencia miatt szenved (például anyagi) kárt, és szeretne kártérítést kapni.
A Bizottság javaslata szerint mivel az MI-rendszerek bonyolultak, sokszor önálló döntéseket hoznak, és nem mindig átlátható a működésük, az áldozatoknak nagyon nehéz – vagy akár túl drága – bizonyítani, hogy mi történt pontosan, ki hibázott, és mi okozta a kárt. Ez pedig elrettentheti a károsultakat attól, hogy egyáltalán bírósághoz forduljanak.
A javaslat szerint az irányelv könnyebbé tette volna a kártérítés megszerzését, és ezáltal erősítette volna az emberek MI-be vetett bizalmát, növelte volna a vállalkozásoknak a jogbiztonságot, és a különböző tagállami rendelkezések helyett egységesítette volna a piacot egy átfogó uniós szabályozással.
A Bizottság szerint azonban „előreláthatóan nincs egyetértés” az ügyben. Az irányelv tervezetét azután vonták vissza, hogy februárban a párizsi AI Action Summit csúcstalálkozón az Egyesült Államok alelnöke, J. D. Vance nemtetszését fejezte ki az EU technológiai szabályozásával kapcsolatban. A mesterséges intelligenciáról szóló csúcstalálkozó eredetileg azt a célt szolgálta, hogy az emberközpontú MI-t népszerűsítse. Ezt azonban háttérbe szorították Franciaország és az EU több százmilliárd eurós befektetési bejelentései, amikkel azt próbálták megmutatni, hogy komolyan részt akarnak venni a globális MI-versenyben. A bejelentések nem sokkal azután történtek, hogy Donald Trump amerikai elnök közölte: az USA négy év alatt 500 milliárd dollárt költhet ugyanilyen célra.
Ebben a helyzetben az EU döntése a mesterséges intelligencia miatti felelősségről szóló szabályozási javaslat visszavonásáról tudatos lépésnek tűnik.
Azt az üzenetet küldi, hogy nyitott a befektetésekre és az innovációra, és a gazdasági versenyképességet helyezi előtérbe. Emellett gesztusként is értelmezhető az új amerikai kormány felé.
Gyakorlati oldalról nézve a javaslat már egy ideje veszített a támogatottságából, főként, miután az EU időközben elfogadta az átfogó MI-rendeletet (AI Act), ami a társadalomra jelentett kockázataik alapján szabályozza az MI-rendszereket. A hatályos szabályozás értelmében most már tilos többek közt társadalmi kreditrendszerek kialakításához, valós idejű biometrikus adatgyűjtéshez, prediktív profilozáshoz és érzelemfelismerő rendszerekhez mesterséges intelligenciát használni az Európai Unióban.
Az MI-szabályozáshoz hasonlóan az uniós adatvédelmi szabályok régóta húzódó, először 2017-ben javasolt felülvizsgálatát is elvetették. A rendelet az online nyomkövetési technológiák szigorúbb szabályozását célozta volna, az általános adatvédelmi rendelethez, azaz a GDPR-hoz hasonlóan keményebb büntetéseket vezetett volna be, és véget vetett volna az agresszív online nyomkövetésnek (például a felhasználók gépén tárolt sütiknek vagy a profilalkotásnak). Az eredeti terv még 2017-ben született, de soha nem sikerült megegyezniük róla az uniós társjogalkotóknak. Az Európai Bizottság most azzal indokolta a visszavonást, hogy a javaslat elavult, és előreláthatólag nem születik megállapodás a kérdésben.
A javaslat erős ellenállást váltott ki a nagy techcégekből és a távközlési vállalatokból, mivel érintette volna az üzleti modelljüket. 2021-ben kiszivárgott dokumentumok szerint a Google aktívan lobbizott a szabályozás ellen, és más techóriásokat is megpróbált bevonni a reform akadályozásába. A Politico szerint korábban az Amazon is igyekezett meggyengíteni a javaslat támogatottságát az EU-ban.
Mivel az online hirdetések nagy része a felhasználók követésére és profilalkotására épül, a szabályozás komoly üzleti érdekeket veszélyeztetett volna. A TechCrunchnak nyilatkozó szakértő szerint a javaslat a GDPR után túlzó, időzítés szempontjából pedig rossz lett volna, valamint az eredeti tervezet egészen elavult mára, mivel az inkább a távközlési cégekre fókuszált, nem pedig a techóriásokra. A reform elmaradásával a korábbi elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv viszont továbbra is érvényben marad.
Tovább várat magára az uniós pénzügyi alap
Több költségvetési szabályozás is hasonló sorsra jutott, ezek közül a legfigyelemreméltóbb az a javaslat, ami szerint az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM) – ez az euróövezet pénzügyi stabilitásának biztosítását célzó válságalapot – Európai Monetáris Alappá (EMF) alakítottak volna át. A javaslat szerint ez több pénzt, több eszközt és nagyobb beleszólást adna a bajba került országok és bankok megsegítésében, miközben a döntésekbe jobban bevonnák az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket.
A monetáris alap ötletét először Wolfgang Schäuble volt német pénzügyminiszter javasolta 2010-ben. 2017-ben új lendületet kapott az ötlet, az euróövezet ugyanis változatlanul sérülékeny maradt pénzügyi válsághelyzetekben. Jean-Pierre Landau, Franciaország központi bankjának volt alelnöke véleménycikkben fejezte ki támogatását, szerinte egy jól működő monetáris alap segítene átvészelni ezeket a sokkokat. Elemzése szerint az EMF három ponton térne el az eurózóna akkori válságkezelő mechanizmusától:
- A monetáris alap közvetlen hozzáférést kapna az Európai Központi Bank (EKB) forrásaihoz, így nem a tagállamok költségvetéséből kellene fedeznie a válságtámogatást, ami stabilizálná a piacokat.
- Az EMF világos és előre rögzített szabályokat alkotna a pénzügyi segítségnyújtás feltételeire, például a megszorítások mértékére, ezzel elkerülve a tagállamok közötti politikai vitákat.
- Minősített többségi döntéseket vezetnének be, ami lehetővé tenné, hogy válsághelyzetekben gyorsan és hatékonyan reagáljanak.
Clemens Fuest német közgazdász szerint azonban a reform túl egyoldalú lett volna, mert csak a válságkezelésre koncentrált, de nem javasolt semmit a válságok megelőzésére vagy a tagállamok túlköltekezésének visszaszorítására. A szakértő szerint a reform elmosta volna a felelősségi határokat a nemzeti és az uniós intézmények között, miközben ösztönözte volna az eladósodást.
Szerinte ha túl könnyen elérhető a segítség, az országok kevésbé lesznek motiváltak abban, hogy fegyelmezetten gazdálkodjanak, a nagyobb EU-s szerep pedig csökkenti a nemzeti parlamentek befolyását, pedig ők felelősek a pénz biztosításáért. Fuest szerint egy olyan reformra lenne szükség, ami szigorúbb pénzügyi fegyelmet, átláthatóságot és magánbefektetői felelősségvállalást biztosít.
Átláthatóbb szabadalmi rendszer? Kösz, nem
A szabadalmi rendszert átláthatóbbá tevő rendelet javaslatát is visszavonta az Európai Bizottság. A tervezet létrehozott volna egy szabadalmi központot az EU Szellemi Tulajdoni Hivatalán belül, ami ellenőrizte volna, hogy egy szabadalom valóban elengedhetetlen-e egy adott technológiai szabványhoz. A pereskedés előtt kötelező lett volna közvetítői eljárást lefolytatni.
Bár a javaslat átment az Európai Parlamenten, és a lengyel elnökség elő is készítette a tárgyalásokat, a Bizottság szerint itt sem várható „belátható időn belül elfogadható kompromisszum”. Az úgynevezett SEP-rendelet (Standard Essential Patents – alapvető szabványhoz kötött szabadalmak) főként az autó- és a techipar érdekeit szolgálta volna, de heves ellenállást váltott ki például olyan szabadalomtulajdonos cégekből, mint a Nokia és az Ericsson.
Nem született megállapodás a diszkriminációs szabályozás kiterjesztéséről sem
Kidobásra ítélték azt a javaslatot is, ami kiterjesztette volna a diszkrimináció védelmét a munkahelyeken kívülre. Az Európai Bizottság 2008 óta próbálja elfogadtatni azt a jogszabályt, ami biztosítaná az egyenlő bánásmódot vallás, meggyőződés, fogyatékosság, életkor és szexuális irányultság alapján – nemcsak a munkahelyeken, hanem például az egészségügyben, az oktatásban, a lakhatásban is. Néhány tagállam – köztük Németország, Csehország és Olaszország – évek óta ellenzi a tervezetet, jellemzően üzleti költségekre és nemzeti hatáskörökre hivatkozva.
A javaslat hiánya viszont azt jelenti, hogy továbbra sem biztosított, hogy az EU-ban az emberek egyenlő védelmet kapjanak a diszkriminációval szemben például vallásuk vagy fogyatékosságuk miatt. A szabályozás viszont továbbra is aktuális lenne: az Eurobarométer 2023-as felmérése szerint a válaszadók 21 százaléka számolt be arról, hogy az előző évben személyesen is tapasztalt diszkriminációt vagy zaklatást, ami 2019 óta négyszázalékos növekedést jelent.
