Búcsú az egyházfőtől: Ferenc pápa halála saját elárvulásunkat is megmutatja
Jorge Mario Bergoglio péteri szolgálata lezárult, a még mindannyiunk számára ismeretlen utódé pedig közelít. Ahogyan Ferencet folyamatosan mérlegre tettük, igyekeztünk skatulyákba illeszteni, jelzőkkel ellátni, úgy kerültek napvilágra saját belső egyházi megoszlásaink, sérüléseink, megnemértéseink. A még névtelen-arctalan pápát is ugyanígy alá fogjuk vetni hívő népünk szünet nélküli megítélésének. Most azonban mégis csönd van. Nagy csönd. És valamiféle elhagyatottság, hiszen ilyenkor megértjük: a pápaság nem csak intézmény vagy külsődleges viszonyítási pont megannyi katolikus számára, de érzelmi kötődés, otthonosság, bár sok szempontból emberi, mégis az Istenre vonatkoztatható biztonságérzet.
A beállt interregnum gyászidőszaka megmutatja kissé a saját elárvulásunkat is.
Török Csaba írása, amelyet itt olvashatnak el bővebben, a Telex és a Szemlélek együttműködésében készült és része annak a sorozatnak, amellyel Ferenc pápáról emlékezünk meg.
