Az ipari termelés önmagában nem érték, a rozsdaövezeti kétkezi munkások támogatása politikailag fontos, de gazdaságilag nem jár előnyökkel. Pedig nem kellene nagy változás, az Egyesült Államok makrogazdasági pályája ha nem is ideális, aggodalomra nem ad okot. Trump válasza viszont a szabadkereskedelem okozta „mindenkinek jó, de Amerikának a legjobb” problémára a protekcionista „legyen mindenkinek rossz, de az amerikaiaknak a legrosszabb.”
Korábban már értekeztem róla a HOLDBLOG-on, hogy Trump „őrültsége” mennyire káros az Egyesült Államoknak. A piacok azonban nem hitték el, hogy Trump gazdaságilag képzetlen és döntéshozatalát tekintve irracionális, viszont keresztülviszi az akaratát. Az eredmény az évtized tőzsdekrachja, a „Felszabadítás Napja,” amikor az USA (a Make America Great Again első lépéseként) tőkepiaca nagyságrendileg hat és fél ezer milliárd dollárnyit zuhant mindössze két nap alatt. Ez Magyarország harminc évnyi GDP-jének feleltethető meg. Az április 2-ai összeomlás azonban még csak a kezdet.
A politikai cél: Hozzuk haza az ipart!
Az ipari termelés önmagában nem érték. A kulcsfontosságú ipari cikkek ellátásbiztonsága lehet prioritás, de az aligha mondható, hogy a karácsonyi fények negyedáron Kínából való importálása káros az amerikaiaknak. Még akkor is, ha ezt a kínai állam „tisztességtelenül” finanszírozza, ezáltal indirekt módon az amerikai fogyasztót támogatva. A vámokkal Trump pont a hazai gyártási szektort hozza hátrányba a megemelkedő input költségeken keresztül. Arról nem is beszélve, hogy az Amerikába települő gyártás alapanyagait, az acélt és alumíniumot is megvámolja ezáltal drágítva bármiféle ezekből készülő végterméket. Így lesz luxustermék Amerikában a hűtő meg a mikró.
Érthető, hogy a rozsdaövezeti republikánus szavazók foglalkoztatottsága politikailag fontos cél egy populista republikánus elnök számára. Amerikának azonban egyrészről nincs munkanélküliségi problémája, másrészről, ha lenne, akkor sem ez lenne a legjobb megoldás. Hiszen a szolgáltatószektorban magasabb bérért és magasabb termelékenység (hozzáadott érték) mellett lehet munkahelyeket létesíteni. Ha pedig nem per fő alapon kíván a gazdaságpolitika GDP-t bővíteni, a munkavállalók számának növelésére kézenfekvő mód a több száz éves jól bejáratot bevándorlás, ami már jó ideje az Egyesült Államok gazdasági motorja.
Azonban kijelenthető az is, hogy a politikai sikerhez három dolog fontos: propaganda, alacsony munkanélküliség és alacsony infláció. Ezeket érzik a választók, ezek jutnak el hozzájuk. Így a közgazdasági logika helyett politikai logikát alkalmazva Trump tevékenysége részben valóban racionálisnak tűnhet. Hisz bevált recept népszerűség növelés céljából ellenséget találni (csinálni), majd ezt látványosan legyőzni. A baj csak az, hogy a harmadik összetevőről megfeledkeztek a boszorkánykonyhán.
A gazdasági eszköz: vámok
A közhiedelemmel ellentétben a vámok hatása a gazdaságra viszonylag egyértelmű. A vámterheket nyilván sem az exportőrök, sem az importőrök nem fogják lenyelni, hanem túlnyomó részben át lesz hárítva a fogyasztóra. Az árszint emelkedése miatt az importvolumen drasztikusan vissza fog esni és a létrehozott munkahelyek gazdasági megtérülése elkeserítő lesz. A világ összeszerelőüzemévé válás által Amerika sokkal többet veszít, mint amennyit nyer. Trump válasza a szabadkereskedelem okozta „mindenkinek jó, de Amerikának a legjobb” problémára a protekcionista „legyen mindenkinek rossz, de az amerikaiaknak a legrosszabb.”
Így volt ez Trump 2018-as (v)ámokfutásánál is, amikor a Whirlpool vezetője olyan sikeresen behízelgett az elnöknek, hogy 2018-2023 között a legtöbb mosógépre 20 és 50 százalék közötti importvám lett bevezetve. A vámok hatálya alatt a mosógépek 11 százalékkal drágultak többet, mint a berendezések átlagos inflációja. Természetesen az import volumen is csökkent, az első vámmal érintett évben 33 százalékkal. A vámok kivezetésekor az importvolumen és a reál árszínvonal is visszarendeződött.
Az egész fiaskó 2,000 új amerikai munkahelyet teremtett (Amerikában kb. 160 millió ember dolgozik) és minden új munkahely éves nettó költsége a fogyasztók számára körülbelül 815,000 dollár volt (15 évnyi amerikai mediánbér). Az adókedvezmény és támogatási programok bevett átlagos költsége munkahelyenként 50,000 és 100,000 dollár között mozog. Így hát sajnos a tapasztalat is megerősíti az elméletet: a vámok nem működnek.
Ráadásul az áremelkedés regresszív jellegű: a vásárlóerő csökkenése aránytalanul nagyobb mértékben érinti az alacsony jövedelmű társadalmi rétegeket (akiknek a mosogatógép vásárlás nagyobb részarányt képvisel az összes költésében). Ezáltal végső soron a vámok az orvosolni kívánt problémát nem megoldják, hanem tovább súlyosbítják.
A gazdasági háttér: makrós fundamentumok
Az Egyesült Államok várhatóan recesszióba fog zuhanni és tartós inflációs környezettel fog szembesülni az elkövetkező években. A jelenlegi elemzői konszenzus szerint Trump ámokfutása akár 2 százalékponttal is visszafoghatja az USA idei GDP-növekedését, ez a szám azonban bőven romolhat. A vezető hitelminősítők szerint is rossz a helyzet: a Fitch Ratings leminősítési kockázatokról ír, az S&P Global tartós károkat lát az Egyesült Államok gazdaságában. A legtöbb elemző úgy gondolja, hogy a csodálatos részvénypiaci szárnyalás ellenére, az USA gazdasági fundamentumai nem valami fényesek.
A valóság azonban mást mutat. Az amerikai infláció az elmúlt hónapokban nemhogy nem szárnyal, de egyenesen csökken. A munkanélküliségi ráta bőven a historikus átlag alatt van, sok évtizedes mélypont környékén; a munkaerőpiac feszes. A lakossági kiadások, melyek az amerikai gazdaság első számú motorját képezik, dinamikusan nőnek és a reálbér növekedés is számottevő.
A megtakarítási ráta valóban alacsony a historikus szintekhez képest, de az elmúlt négy év átlaga körül van. A fogyasztói hitelállomány a rendelkezésre álló jövedelem százalékában az elmúlt 25 év átlaga alatt tartózkodik. Bár a hitelkártya- és autóhitel késedelmi ráták nemrég emelkedni kezdtek, továbbra is messze elmaradnak a 2008-as szintektől és a hitelállomány minősége kifejezetten jó. Az egyetlen valóban aggasztó jel a lakáspiac. Hiszen „a lakáspiac maga az üzleti ciklus” és jelenleg az újonnan épített eladatlan lakások szintje a 2009-es szintek közelében van. Összességében azonban kijelenthető, hogy a statisztikai makroadatok alapján Amerikában aggodalomra nincs ok.
A nemzeti áldozat: makrogazdasági egyensúly
Ami a szemünk előtt játszódik le, az a reflexivitás elmélete a gyakorlatban: a várakozások és a fundamentumok közötti oda-visszacsatolás határozza meg a valós gazdasági kimenetelt. Miközben az amerikai makrogazdaság fundamentumai nincsenek rossz bőrben, a várakozások rendkívül lesújtóak. Ez a példa jól szemlélteti a bizalom és a kiszámíthatóság alapvető szerepét a gazdasági rendszerben. Amint a kommunikációs konzisztencia megszűnik, a kiszámíthatóság elvész és ezáltal a bizalom megcsappan. A gazdasági szereplők képtelenek tervezni és így racionálisan az óvatosság, tartalékolás és kivárás stratégiáját választják. Nem költenek, elhalasztják beruházásaikat, netán még emelik áraikat is, hogy legyen pufferük egy negatív forgatókönyv esetén. Ebből a pontból tud elindulni egy negatív visszacsatolási spirál, például az árak terén.
Trump eddigi legnagyobb eredménye kétségkívül a kiszámíthatóság és az USA-val szembeni bizalom lerombolása. A bizonytalan környezet miatt nem csupán a nemzetközi kereskedelem, de a belföldi lakossági fogyasztás és vállalati beruházások is jelentősen megcsappanhatnak, ahogy a fogyasztói bizalom és beruházási kedv romlik. A bizalmi válság begyűrűzhet egészen a gazdaság szívébe, mélyítve a meggondolatlan kommunikáció által okozott helyzetet. Nem csoda, hogy a befektetői indikátor indexek, mint a VIX Index, a Fear & Greed Index és a AII hangulatfelmérés, mind extrém félelmet és negatív hangulatot mutatnak a piacokat illetően.
A tőzsdepiacoknak pedig közvetlen hatása van az amerikaiak vagyoni helyzetére, hiszen a háztartások vagyonuk közel harmadát részvényben és befektetési jegyben tartják. Így a vagyonhatáson keresztül rendkívül fájdalmas az átlag amerikainak, amikor Trump bejelentéseire az eszközárak bezuhannak ezáltal eltörölve vagyona jelentős részét. Az április 2-ai beszédet követően például az átlagos amerikai két nap alatt több, mint 5 millió forintot vesztett vagyonából.
A Fehér Ház politikai célja gazdasági megfogalmazást nyert az ipari termelés hazahozása címszóval. Az erre választott gazdasági eszköz, a vámok, azonban bizonyítottan inflációt, importvolumen csökkenést, és minimális mennyiségű, de rettentő drága munkahelyteremtést jelentenek. Miközben az Egyesült Államok makrogazdasági fundamentumai alapvetően rendben vannak, az amerikai adminisztráció beavatkozása megrengette a lakossági, vállalati és befektető bizalmat egyaránt és ezáltal rendkívül negatív várakozásokat idézett elő. A valóság és a kormány arról alkotott benyomása merőben eltért és ezt a divergenciát a gazdaság többi szereplője is kénytelen megerősíteni, megágyazva akár egy fájdalmas amerikai recessziónak.
A cikk a Telex és a Hold Alapkezelő közötti szponzorált tartalmi együttműködés része.
