A Téma legfrissebb adásában Matura Tamás Kína-szakértővel beszéltünk arról, milyen eredményekre juthat a vámháború lezárására indított amerikai–kínai tárgyalássorozat. Az adás egészét érdemes meghallgatni, de akinek erre most nincs ideje, annak összeszedtük az adás négy legfontosabb állítását.
Politikai színjáték a tárgyalás
Matura Tamás szerint nagyon nagy kérdés, hogy mire juthat a tárgyalások során Kína és az Egyesült Államok, a két ország közötti gazdasági feszültség ugyanis nagyrészt feloldhatatlan. Az amerikai gazdaság több évtizedes folyamat végére teljesen függővé vált a kínai termékektől, a legegyszerűbb műanyag játékoktól az ipari mágnesekig és ritkaföldfémekig, Kínának pedig szüksége van az amerikai felvevőpiacra, hogy eladja az áruit, ezzel fenntartsa a növekedését.
A szakértő valami olyan politikai alkura számít, amivel mindkét fél el tudja kerülni az arcvesztést, Kína akár tehet hasonló ígéreteket, mint tett 2017-ben, szintén Trump vámháborúja után, hogy majd több amerikai terméket vesz, de ahogy akkor sem lett ebből semmi, most sem várható más. Sok elemző úgy tartja, hogy a kínai–amerikai viszonyban mindenképpen valamilyen nagyobb szakítás, szétválás következik, Matura pedig úgy látja, a legjobb kimenet az lehet, ha sikerül egy olyan megoldásban megállapodni, ami mindkét félnek elég időt ad az alkalmazkodásra. A legrosszabb kimenet – vagyis ha maradnak a szupermagas büntetővámok – még közelebb sodorhatja a két országot a katonai konfliktushoz.
Kína modellt válthatna, de nem ez Hszi Csin-ping érdeke
A feszültséget feloldhatná, ha Kína az exportvezérelt, ezáltal más országok iparát elsorvasztó gazdasági modellről átállna egy belső fogyasztásra épülő gazdasági modellre. Ezt a kínai vezetés is felismerte még a 2000-es évek elején, de nem lépték meg, Hszi Csin-ping vezetésével pedig még messzebb kerültek ettől.
Ez a váltás most már elképesztően nehéz lenne, ha tíz év alatt akarnák végrehajtani, akkor évi 7 százalékkal kellene növelni a belső fogyasztást, amire még sehol nem volt példa a világon. Ez egyrészt a gazdaság akár 4-5 százalékos lassulásával járna egy ideig, másrészt azt is jelentené, hogy jövedelmet kell átcsoportosítani az állami nagyvállalatok vezetőitől a lakosság felé.
Ez viszont Matura Tamás szerint egyáltalán nem áll Hszi Csin-ping érdekében, aki a hatalmát azzal tudja megtartani, hogy ügyesen lavírozik a Kínai Kommunista Párt érdekcsoportjai között. Az egyik legfontosabb ilyen érdekcsoport pedig az exportáló vállalatok milliárdos vezetőiből, kvázi egy oligarcharétegből áll, akik nyilván az exportvezérelt modell fenntartásában érdekeltek.
Ki veszi majd meg a kínai árut?
Nagy kérdés viszont, hogy ez a modell mennyire fenntartható, ha az Egyesült Államok nem vásárol annyi kínai árut, mint eddig, ráadásul még egy alacsonyabb, 30 százalékos vámszint is hatalmas csapást jelent a kínai exportnak. Matura szerint Kína Európa és a nagy feltörekvő országok felé kacsintgat, kérdés azonban, hogy azok meg tudják vagy meg akarják-e majd venni mindazt az árut, amit az amerikaiak már nem tudnak vagy akarnak.
Európában sok vezető érvel amellett, hogy az EU közeledjen Kínához, Orbán Viktor mellett például a spanyol kormány is emellett érvel, kiváltva az Egyesült Államok piacát. A szakértő szerint viszont Kína nem európai termékeket akar vásárolni, hanem a saját áruját akarja eladni, ami viszont az európai ipart veszélyezteti. A másik célpont az olyan nagy országok lehetnek, mint Brazília, India, Egyiptom, amelyek viszont már korábban bevezettek vámokat a kínai ipari termékekre, hogy a saját iparukat védjék.
Ha viszont senki nem veszi meg a kínai árukat, az nagyon veszélyes helyzetet teremthet. A kínai gazdaság bizonyos mutatók szerint már most is bajban van, évek óta fizetéscsökkentésekről lehet hallani, a fiatalok között pedig olyan magas a munkanélküliség, hogy az állam már nem is közöl róla adatokat. Ha nem talál piacra a kínai export, túltermelési válság alakulhat ki, ami még tovább mélyítheti ezeket a problémákat. Ez a kormányt pedig arra ösztönözheti, hogy a nacionalizmus erősítésével, a külső és belső ellenségképek kreálásával, esetleg katonai akciókkal őrizze meg a legitimitását és kontrollját.
Meddig mehet a magyar hintapolitika?
A magyar kormány külgazdasági doktrínája a középen állás, és ahogy a BYD-gyár nemrég bejelentett bővítésén is látszik, a kínai tőke egyre nagyobb szerepet játszik a magyar gazdaságban. Matura Tamás szerint viszont a kínai–magyar viszony egyre jobban zavarja majd az Egyesült Államokat. „A hintapolitikával az a baj, hogy egyre nagyobb amplitúdóval kell oda-vissza ringania a hintának, mert két irányból lökik.”
„Az amerikaiak is, a kínaiak is, meg részben az oroszok is lökdösik a magyar hintát, amiben csücsülünk, a hintapolitika pedig mindig azzal végződik, hogy valamelyik irányba kirepülünk”
– festette fel a képet a szakértő. Az amerikai lökések pedig egyre nagyobbak lehetnek. Ugyan a Trump-kormány alatt a nagykövetség a felszínen barátságosabb hangot üt meg a magyar kormánnyal szemben, mint David Pressman vezetése alatt, a háttérben viszont nagyon komoly elvárásokat támaszt, hogy milyen beszerzéseket eszközöljön a magyar kormány az Egyesült Államokból ahelyett, hogy Kínától vásárolna. Matura Tamás szerint az is kérdés például, hogy az amerikai nagykövetség mit szólt ahhoz, hogy Orbán Viktor „Kína fő kémével”, Csen Ven-csinggel, a Kínai Kommunista Párt Központi Politikai és Jogi Bizottságának titkárával tárgyalt, aki korábban a kínai titkosszolgálatokért volt felelős. A szakértő úgy látja, hogy egyre nő majd a nyomás Magyarországon Kína és az Egyesült Államok felől is, a magyar kormány pedig betáncolta magát egy sarokba.
