Hogy lehet minden eper lajosmizsei?

A piacokon nem bajlódnak sokat a jelzőkkel. Tudhatjuk, hogy minden gyümölcs elsősorban mézédes, utána általában magyar, mert a hazai mindig nagyobb bizalmat ébreszt. Ha eperről van szó, akkor az utóbbi években a „lajosmizsei” vált általános, szinte kötelező eposzi jelzővé. Piacokon, útszéli árusoknál is gyakran látni, főleg a fővárosban és az ország középső részén, hogy lajosmizseiként hirdetik az árujukat. Olyan gyakran, hogy akkora mennyiséget biztosan nem képes kitermelni a Bács-Kiskun megyei városka.

Először is tisztázzuk, olyan szelektált eperfajta, hogy lajosmizsei, nem létezik, a megnevezés egyértelműen a termék földrajzi eredetére utal. A Lajosmizse környékén élő gazdák is több fajtát termesztenek, fóliasátorban és szabadföldön egyaránt, de ezek nem hazai szelekciók. Olyanok nem is nagyon vannak, illetve nem tudják hozni azokat a minőségi jellemzőket, amiért versenyelőnybe kerülhetnének.

(Biztos, ami biztos, leírom: tudom, hogy a szakma szamócaként hivatkozik a most tárgyalt gyümölcsre, de a közbeszédben szinte mindenki eperről beszél, epret vesz, ezért használjuk ezt az elnevezést is most.)

Fekete Tamás, a Blackgarden vezetője kérdésünkre azt mondta, hogy Lajosmizsén régóta termesztenek epret, neki a szülei és nagyszülei is foglalkoztak szamócával. Kiskertekben indult az eprezés, majd egyre többen vágtak bele. Ma már körülbelül 100 hektárnyi területen termesztenek Lajosmizse környékén epret. Magyarországon összesen körülbelül 700 hektáron termesztenek epret, ebből hasít ki Lajosmizse körülbelül 15 százalékot.

Fekete Tamás több okot is lát, amiért sikeres tudott lenni itt a szamócázás. Az egyik a homoktalaj, ami homogén, kevés kórokozót tartalmaz, a másik pedig, hogy aránylag közel, körülbelül 60 kilométerre van a budapesti piac. Régebben főként szabadföldi volt az epertermesztés, de úgy 15 éve egyre többen választanak fóliás megoldásokat, ma már 70-80 százalék vándorfólia-rendszereket (oldalról nyitott, felülről fedett) használ.

Hogy Lajosmizse miért került bele a köztudatba, annak további okai is vannak. Az biztos, hogy az ottani termesztők jó ideje felülreprezentáltak a budapesti nagybani piacon. Fekete szerint tíz éve a piac öt utcáján a termelők 70-80 százaléka lajosmizsei lehetett. A mizsei gyümölcs sokakhoz eljuthatott, és többnyire jók voltak vele a tapasztalatok, a megbízhatóság társult hozzá.

„Az eper az első hazai gyümölcs, szinte ki vagyunk rá éhezve. Jól esik valami finomat, gyümölcsöset enni. A görög és spanyol eprek már februárban itt vannak, de az más termék, más ízvilággal, hosszú piacra termelt fajták. A mi eprünket délelőtt leszedjük és délután pedig már a piacon lehet. Mi nem törekszünk rá, hogy hetekig elálljon, fogyjon el egy-két nap alatt, de édes, zamatos gyümölcsről van szó” – mondta Fekete Tamás.

Egy másik termesztő, Szórád Pál szerint is a tradíció és a minőség vezetett oda, hogy üzleti fogássá és fogalommá vált a lajosmizsei eper, és aki egyszer megkóstolta, az próbál hozzá ragaszkodni. Úgy tudja, hogy a fóliás eper 40-50 százalékát ma Lajosmizse és környéke adja az össztermésből. A kedvező viszonyok mellett szerinte nagy szakértelem, a szükséges tápanyagok biztosítása is kell ahhoz, hogy mutatós és ízletes legyen a gyümölcs. (Az epertermesztés finomságairól és buktatóiról ebben a cikkünkben írtunk bővebben.)

A mizsei termesztőket is megkeresik nemesítők, hogy dolgozzanak más fajtákkal, de ők nem pultállóságban utaznak, az nem írhatja felül a zamatosságot. Ez a döntés egyelőre igazolja őket, úgy is van igény a termékükre, hogy az import jóval olcsóbb. Lajosmizsén a három leggyakoribb, középérésű fajta, az Asia, a Clery és a Joly. Más fajtákat is kipróbálnak időről időre, de ezek a legmegbízhatóbbak, és ízben is jól teljesítenek.

Azzal már Fekete Tamás is találkozott, hogy a lajosmizsei epret reklámfogásnak és lufinak gondolják, felidézte, hogy már Balázsék is poénkodtak vele a rádióban, hogy ez is biztos, hogy olyan, mint a makói hagyma, hogy csak az elnevezés létezik, de termelés már nincs ott.

„Az, hogy mindent lajosmizsei epernek neveznek, a fogyasztóknak is káros, és nekünk se jó, hogy mindent úgy próbálnak eladni. Az import sokszor átdobozolva, átládázva kerül ki, és nem lehet tudni, hogy honnan származik” – mondta Fekete Tamás.

„Van olyan jelenség, hogy a beérkező görög árut magyarnak álcázzák. Hogy ez az összmennyiség öt, tíz vagy húsz százalékát érinti, azt csak megbecsülni tudjuk” – mondta kérdésünkre Apáti Ferenc, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeB) elnöke.

A szakember szerint ezt az átcímkézős trükköt két-három hétig igazán nagy üzlet megcsinálni, ekkor duplájáért is el lehet adni az importot, de utána, nagyjából május 5-10 körül már beindul az olcsóbb magyar szamóca is. Az is előfordul, hogy a fogalommá vált nevet és rangot kihasználva, Magyarországon máshol termesztett eprekre húzzák rá a lajosmizsei nevet.

Szórád Pál azt mondta, valószínűsíthetően sokan import szamócát vásárolnak fel a lajosmizseihez képest nagyjából fele áron, és azt átcímkézve óriási haszonra tesznek szert. „Mi egy éven keresztül dolgozunk, hogy legyen szamóca, így erőteljesebb fellépést várnánk el. Többször tapasztaltuk, hogy olyanok is vannak a piacon, akiknek egy virágcserépnél nincs több földjük, papírjuk sincs, mégis termelőnek állítják be magukat, és a Nemzeti Élelmiszer-lánc Biztonsági Hivatal se tud mit kezdeni velük.”

Szórád azt mondta, a Nagybani Piacot is kérték, hogy lépjenek fel az ilyen szereplőkkel szemben, de azt a választ adták, hogy nincs jogosultságuk erre.

A FruitVeb elnöke szerint a hatóságok üldözik azt, ha valaki átcímkézi a terméket, a baj az, hogy nincs akkora apparátus, amivel minden standot ellenőrizni lehetne. Apáti Ferenc tudomása szerint a lajosmizsei eper nem szerepel sem a nemzeti értéktárban, és nem visel földrajzi árujelzőt és eredetvédelmet sem. Úgy véli, hogy fel lehetne vetni, hogy megkapja ezt a termék, a jogszabályi követelményeknek megfelelhet, de ezt alapvetően a helyi termelői közösségnek kellene kérvényezni. Legutóbb a szentesi paprika így került fel a listára.

Ránézésre Fekete Tamás se tudná megmondani a legtöbb esetben, hogy melyik a lajosmizsei eper, és melyik nem, de íz alapján a szakértők már biztosabb állításokat mernek megfogalmazni. Az viszont biztosan kamu, ha már március elején, közepén „lajosmizsei” eperrel találkozunk a piacon, mert akkor ott nem érett be a gyümölcs.

Egy az agráriumban utazó TikTok-felhasználó korábban az javasolta, hogy ha valaki az eper eredetéről szeretne többet megtudni, kérjen áfás számlát, kérje meg az eladót, hogy mutassa meg az őstermelői engedélyét, vagy legalább egy fotót az eperföldről, ahonnan az áru származik – hiszen aki büszke a termékére, annak valószínűleg van fényképe is róla.