Elszállhat a műtrágya ára, ha nem menthető meg a Nitrogénművek

• Jó ideje lehet tudni, hogy 200 millió eurós kölcsönt kéne visszafizetnie a Nitrogénműveknek, de nincs pénze rá.
• A cégcsoport rendkívül nehéz helyzetben van, a kötvényeseknek május 29-ig kell döntést hozniuk a kötvények lejárati idejének meghosszabbításáról.
• Közben a svájci központú, de erősen magyar hátterű MET Csoport kihátrált egy litván műtrágyagyártó felvásárlásából.
• A Nitrogénművek és a MET Csoport körüli fejleményekkel bemutatjuk, milyen helyzetben van a hazai és az európai műtrágyapiac.

Május 14-én lejárt a Nitrogénművek Zrt. 200 millió eurós kötvénye, a 7 százalékos kamatot ugyan kifizette a cég, de magát a 200 millió eurót nem tudta visszafizetni. Bige Zoltán stratégiai igazgató, Bige László fia, a Telexnek azt nyilatkozta, jelenleg – egészen pontosan május 29-ig – egy 60 napos hosszabbításról szavaznak a kötvényesek.

„A teljes folyamat szigorúan szabályozott, így csak hivatalos közleményeken keresztül tudjuk a piacot tájékoztatni”

– mondta Bige Zoltán. Közben viszont a hazai gazdákat érthető módon rendkívül érdekli a vállalat sorsa, hiszen jelentősen megemelheti az árakat, ha kiesik a magyar műtrágya-felhasználók hazai, azaz logisztikailag legközelebbi gyártása.

A magyar műtrágyapiac eléggé hektikus, többféle termékkel és nagyon ingadozó igényekkel. Sok a külföldi termék: nyugaton a linzi Borealis, északon a vágsellyei Duslo domináns még, mindkettő a volt cseh miniszterelnök, Andrej Babiš érdekeltsége, és országszerte érkeznek orosz, észak-afrikai, török termékek is, de a Nitrogénművek a legnépszerűbb műtrágya itthon. A belföldi piac 1,4 millió tonna műtrágya felhasználását igényli, a Nitrogénművek súlya 60 százalékos.

Egész pontosan a pétisó piacán erős versenyző, ezt a terméket a hivatalos magyar cikkekben mészammon-salétromként (MAS) olvashatjuk, míg a nemzetközi sajtóban CAN (Calcium Ammonium Nitrate) a termék neve. Bárhogyan is hívjuk, a lényeg, hogy ez a szerves műtrágya nitrogént, kalciumot és ammóniumot tartalmaz, és ez a mix nagyban segíti a növények növekedését, növeli a hozamot, javítja a minőséget. A termék jellegzetessége, hogy a lassabban ható ammónium-nitrogén és a gyors hatású nitrát-nitrogén jól kiegészíti egymást, a termék használata savanyú talajokon különösen ajánlott.

Mindjárt visszatérünk a cégre, de előtte vizsgáljunk meg egy másik hazai vonatkozású, műtrágyával kapcsolatos hírt.

A MET is tapogatózott

A svájci központú, de erősen magyar hátterű MET Csoport május 21-én hivatalosan is bejelentette, hogy nem folytatja a litván Achemában, a balti térség vezető nitrogénműtrágya- és vegyipari termékgyártójában azt a felvásárlást, amely 54,07 százalékos részvénycsomagot célzott meg. Lakatos Benjamin, a MET-csoport elnök-vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hálásak a folyamat során kapott támogatásokért, ugyanakkor számos kihívással is szembesültek. „Sikeres folytatást kívánunk Lyda Lubienė-nek és vállalatának.” Akinek így nem lenne ismerős a név, Lyda Lubienė Litvánia leggazdagabb üzletasszonya, övé a 40 cégből álló Achama-csoport többsége.

Gyorsan rögzítsük, hogy háttérbeszélgetéseink alapján mit nem jelent ez a hír. Nem jelenti azt, hogy a MET inkább a térségünkben szeretne műtrágyacéget venni, például rámenne a Nitrogénművekre. Ahogy a Telex hallotta, az soha sem zárható ki, hogy a MET egyszer majd ismét egy műtrágyacégért indul harcba, de a Nitrogénművek nincs célkeresztben.

A döntésnek két oka volt: a kisebbségi részvényesek között olyan jogi viták dúltak, amely darázsfészekbe nem szeretett volna belenyúlni a MET. Mint hallottuk, a felvásárlás olyan volt, mint amikor elmegy a válófélben levő pár a párterápiára és arra a kérdésre, hogy mikor kezdődtek a problémák, egyöntetűen azt felelik, hogy az esküvői szertartás után fél órával. A kisebbségi részvényesek ugyanis már a felvásárlási folyamat elején beperelték egymást, elővásárlási jogokat emlegettek, és azután, ahogyan az már csak lenni szokott, egyre csak veszekedtek, így a MET is inkább odébbállt.

Ám, ami talán izgalmasabb – és ez a szempont már erősebben összekapcsolható a magyar céggel –: az iparági környezet negatív trendjei is elriasztották a vevőt.

A méretgazdaságosság a kulcs

Arról is hallottunk, hogy egyszerűen „kicsúszott a piac alól a matematika”. A műtrágyagyártás kulcsa a méretgazdaságosság, mindenhol óriási üzemekben zajlik a gyártás. A költségek zöme a földgáz és az áram, de mivel a műtrágya nagyon nehéz és nagy térfogatú termék, ezért a logisztika, vagyis a közúti, vasúti szállítás és a fel-lepakolás is fontos költségelem.

Mostanában pedig az egész európai műtrágyapiac versenyképtelen, régen borzalmasan rossz minőségűnek kellett lennie egy lokális műtrágyának ahhoz, hogy a gazdák külföldit vegyenek, most azonban betört az import. Az európai gázárak nem versenyképesek, a műtrágya előállítási költségének pedig nagyjából a fele a gáz (nem mint energiahordozó, hanem a gyártáshoz szükséges molekulaként). Erre még rárakódik hatodnyi áramköltség. Mindez leküzdhetetlen versenyhátrány.

Európát tehát elönti a gyengébb minőségű, kevésbé komplex, de sokkal olcsóbb orosz, észak-afrikai műtrágya, illetve itt vannak a térségbeli gyártók minőségben is versenyképes termékei. De kik a legfontosabb szereplők?

• a Bige László tulajdonában álló péti Nitrogénművek;
• a szlovákiai (vágsellyei) Dusló, Andrej Babis cseh exkormányfő vállalkozása (a csoport neve Agrofert);
• az osztrák (linzi) Borealis korábban független volt, de már ezt is megvette az Agrofert;
• a romániai (marosvásárhelyi) Azomures;
• a szerbiai (pancsovói) Azotara;
• illetve a horvát (kutinai) Petrolkemija, amely az egyik leggyengébb gyártó – ebben korábban az INA is benne volt, de ma már török kézben van.

Ha a Nitrogénművek termelése kiesne, ezek a versenytársak jól ellátnák a hazai piacot, de az ár természetesen emelkedne. Attól nem annyira kell tartani, hogy a Nitrogénművekre bármelyik versenytárs rárepülne. Beszéltünk olyan cégvezetővel, aki úgy fogalmazott, hogy kereskedni jó Magyarországon,

érdemes eladni a magyar gazdáknak és az őket kiszolgáló kereskedőknek, de eszközt venni túl nagy kockázat.

Vagyis azt a külföldi szereplők már nem szívesen vállalnák, hogy benne legyen a vagyonuk a földben, a rendkívül hátrányos környezet és a kiszámíthatatlan szabályozás miatt ez most nem időszerű.

Mi az a rossz környezet, amire utalt forrásunk? Ezek a Nitrogénművek életében is havonta is milliárdos tételek voltak: az egyik a szén-dioxid-adó, a másik pedig a MSZKSZ (Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség) tagdíja. Ezek csak Magyarországon érvényesek, ami iparági forrásaink szerint azt jelenti, hogy jobban megéri importálni, mert úgy nem kell a gyártással elszenvedni a versenyhátrányt okozó tényezőket. Igaz, mint hallottuk, egy bevezetési szakaszban lévő mechanizmus miatt hamarosan már az importtal sem lehet mindenféle környezetszennyezési díjat elkerülni.

Ez a mechanizmus a CBAM, a karbonvámok (Carbon Border Adjustment Mechanism) rendszere. A lényege az, hogy az EU felismerte a „szénszivárgás” jelenségét, vagyis azt, hogy az uniós szén-dioxid-kvóták miatt túl drágává váló áram- vagy ipari termelés miatt a gyártók inkább áthelyezik a termelést az EU-n kívülre, hogy versenyképesek maradjanak. Ezt a problémát orvosolná a CBAM azzal, hogy kiegyenlítené az EU-n belüli és EU-n kívüli szén-dioxid-kibocsátási költségeket.

Mindez szép és jó. Azonban iparági forrásaink szerint Bige László hiába hajlik már arra, hogy engedjen a kötvényeseknek és megfelelő fedezetet adjon, a probléma ennél jóval mélyebb. A kvóták megvásárlása, az adók befizetése és a készletezési díjak együttesen olyan környezetet teremtettek, ahol szinte lehetetlen megélni. A hónap végén azt mindenesetre látni fogjuk, hogy levegőhöz jut-e a Nitrogénművek, aminek nemcsak maga az üzletember, de a magyar gazdák is nagyon szorítanak.

Azt, hogy hogyan lett az emberiség műtrágya-függő, itt mutattuk be: