Hónapról hónapra olvad, hogy mekkora lehet idén a gazdasági növekedés

Izgalmas időszakon vagyunk túl a nemzetközi és a hazai makrogazdaságban, a sok negatív és pozitív csapkodás után talán már egy picit stabilabb időszak jött el. Noha a bizonytalanság még velünk marad a globális kereskedelemben – „dealek” már vannak, átfogó kereskedelmi megállapodások viszont még nincsenek –, érdemes lehet számot vetni, hol is tartunk – foglalta össze a globális gazdasági helyzetet Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője egy május 15-i sajtótájékoztatón.

Rekordot döntött, hogy hányszor kellett korrigálni az előrejelzéseinket

– kezdte értékelését az elemző. Az év elején 2 százalékosra jósolt, később 1,5 százalékosra korrigált magyar gazdasági növekedés mostanra már csak 1,1 százalékos a CIB prognózisában.

Ha a nemzetközi fókuszból közelítünk hazánk felé, Donald Trump amerikai elnök úgy döntött, hogy a szakadék széléről visszatáncol, nem ugrik le. A három számjegyű kínai vámok veszélye (és az azzal járó 3–5 százalékos amerikai drágulás a vonatkozó termékcsaládoknál) talán már a múlté, de az amerikai árakra így is nagy nyomás nehezedik a vámintézkedések miatt, miközben az európai árakra sokkal kevésbé veszélyesek a vámok.

A CIB szakemberei nem is nagyon titkolták, hogy nem hisznek a mesterterv-elméletekben. Mint mondták, sokkal súlyosabb hatása van a kereskedelmi háború miatti bizonytalanságnak, mint annak, hogy végül milyenek lesznek a pontos vámtarifák. Úgy tűnik, hogy történik némi konszolidáció a Fehér Házban, erősebb szava lett az egyetlen felnőttnek az óvodában, vagyis Scott Bessent pénzügyminiszternek, miközben Marco Rubio külügyminiszter, a vámok egyik fő motorja már alig szerepel.

„A legnagyobb veszélynek a tervezhetőség hiányát érezzük: egy konzisztens, megalapozott és véglegesnek tekinthető vámcsomagnak is lennének inflációs és növekedési hatásai, de ehhez a gazdasági élet szereplői képesek lennének alkalmazkodni” – mondta Trippon Mariann.

A ránk szabadított, amerikai eredetű káosz tehát mindenképpen rontja a növekedési kilátásokat, emellett az itthoni inflációra is hatással lehet. A kereslethiány, a gyenge gazdaság kevésbé engedi majd az árakat robbanni, még akkor sem, ha amúgy itthon a reálbér-növekedés még fűthetné a pénzromlást.

Vészjósló az akkugyártás visszaesése

A CIB szerint tehát a magyar GDP a korábban vártnál jóval szerényebb – kevéssel egy százalék feletti – ütemben növekedhet.

A lefelé csorgó előrejelzést elsősorban nyilván a minden várakozást alulmúló első negyedéves GDP-adat indukálta, de az sem örömteli, hogy már jó ideje nincs egyértelmű irány a magyar gazdaságban, inkább csak stagnálás, egy helyben topogás. Egyedül a szolgáltatási szektor helyzete pozitívabb, de az ipar több sebből vérzik. Nem jó, hogy nagy a súlya a ciklikus iparágaknak, az akkumulátorgyártás éves szinten mért 40 százalékos visszaesése például egészen vészjósló. Az ipari termelés a harmadik egymást követő évben is csökkenhet.

A GDP felhasználási oldalán a lakossági fogyasztás jelenti a biztos pontot, de a beruházások idén is visszaeshetnek, és a nettó export sem lesz képes nagy mértékű növekedési hozzájárulásra. Legalább a járműgyártásban már elindult valami, de ez nem felpattanás, csak stabilizálódás.

A Magyar Nemzeti Banknak (MNB) szűk marad a mozgástere: a jegybank az előttünk álló hónapokban várhatóan nem változtat az alapkamaton, miközben a forint euróval szembeni árfolyama tartósan a 400-as szint felett marad. A forintnak egyébként éppen a jegybank ad stabilitást. Ha erősödne a forint, akkor az MNB alighanem kihasználná azt a monetáris lazításra, vagyis a gazdaságot élénkítő kamatcsökkentésre, de ha nagyon gyengülne, akkor is lenne eszköze a jegybanknak a védekezésre – és a választások előtti évben ezzel alighanem élne is.

Érdemes Németországra is figyelni. Valamennyire ugyanis mi is bízhatunk a német fiskális fordulatban, az európai védelmi kiadások megemelésében. A német gazdaság ugyanakkor komoly versenyképességi problémákkal küzd. Kína ma már nem annyira csak a gagyi kütyüpiacon, a fröccsöntött termékekkel, flipflop papucsaival versenyez, annyit fejlődött, hogy akár a német piacon, a német ipari termékekkel is felveszi a versenyt. Ahol olyan masszív az elsődleges többlet, mint Németországban, tényleg érdemes lenne többet költeni – elképzelhető, hogy a német növekedési többletből áttételesen mi is kapunk.

Az infláció legalább apadhat

Pozitívumként megállapítható, hogy a lanyha konjunktúra ellenére a munkaerőpiac meglehetősen ellenálló maradt. A munkanélküliségi ráta a tavaly nyári-őszi hónapokra jellemző, 4,5 százalék feletti szintről az első negyedévben 4,3 százalékig süllyedt, és még tovább eshet. A CIB Bank elemzői az év egészében 9 százalék körüli átlagbér-növekedést várnak, ami 4–5 százalék közötti reálbér-emelkedést jelent.

Ami pedig az inflációt illeti, 2025 első két hónapját a pénzromlási ütem gyorsulása jellemezte, márciusban azonban az éves fogyasztói árindex 4,7 százalékra, majd áprilisban 4,2 százalékra szelídült. Pozitívum a világpiaci energiahordozó árak mérséklődése.

Negatívum, hogy máris megjelent az árrésstop negatív hatása, a kisebb frekvenciával vásárolt termékek csúnyán drágulnak.

A napi fogyasztási cikkek ára azonban valóban mérséklődött. Ennek annyi önmagán túlmutató pozitív hatása lehet még, hogy a vásárlók talán kisebb inflációt észlelnek, jó esetben az inflációs várakozás apad, bár állítólag az emberek még az árak esése, azaz defláció idején is legalább 5–6 százalékos általános áremelkedést szoktak észlelni. Az év további részében 3,9–4,5 százalék között ingadozhat az éves árindex, éves átlagban 4,5 százalékos pénzromlási ütem várható a tavalyi 3,7 százalékot követően. Az inflációs cél elérése ezzel időben kitolódott, 2026-ban süllyedhet újra az infláció a jegybank 2–4 százalék közötti toleranciatartományába.

A magyar gazdaságból rettentően hiányzik az uniós forrás, amely a további 26 tagállamban folyamatosan segíti a gazdaságot. Sajnos aligha vannak ma Magyarországon olyanok, akik arra számítanának, hogy az EU-s források kiszabadulnának a választásokig, sőt, Orbán Viktor kormánya egyre messzebb sodródik Európától.

Ezzel konzerválódnak a magas kamatok is, a MNB Monetáris Tanácsa legutóbb tavaly szeptemberben mérsékelte 25 bázisponttal az irányadó rátát, amely 2024 októbere óta 6,5 százalékon áll. A romló hazai inflációs kilátások, a forintban denominált eszközök sérülékenysége és a változó külső környezet drasztikusan beszűkítette a jegybank mozgásterét.

A CIB Bank szerint nyár végéig az MNB irányadó kamata nem változik, a jegybanknak nagyon óvatosan kell lavíroznia a romló növekedési kilátások, az inflációs kockázatok és pénzügyi stabilitási megfontolások útvesztőjében. Az őszi hónapokban azonban nyílhat tér egy–két óvatos kamatcsökkentésre, ha az inflációs kilátások és az ország kockázati megítélése nem romlik, illetve az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed is újraindítja lazítási ciklusát.

2025 eddig eltelt időszakában az euró-forint keresztárfolyam meglehetősen széles, 397 és 416 közötti sávban ingadozott. Az EU-val kapcsolatos feszültségek, az EU-források sorsa, a költségvetési folyamatok és a belpolitikai fejlemények ismét gyengíthetik a forintot. Az év további részében az euró-forint kurzus jellemzően a 400–420 közötti sávban ingadozhat. Ugyanakkor mostanában a forint árfolyamában a zlotyhoz képest nagy mozgás nem volt.

Ami különösen szomorú kockázat, hogy azon is lehet izgulni, hogy vajon a hitelminősítők vajon stabilan tartják-e a ratingünket, az S&P már a kilátásunkat negatívra fordította. A romló ratingnek nagyon rossz a kicsengése, bár ekkor is lehet majd finanszírozni az adósságot, csak egy kicsit még drágábban – Magyarország alapvetően jó adósnak számít.

A szakember szerint öröm az ürömben, hogy az ipari vagy a beruházási adatokban már olyan mélyen vagyunk, hogy ezzel a bázissal azért csak lesz valami növekedés hamarosan.