Hogy melyik a legjobb megújuló technológia? Ez olyan, mint egy apától azt kérdezni, melyik gyerekét szereti a legjobban

A texasi ExxonMobil a világ egyik legnagyobb energiacége, 350 milliárd dolláros éves forgalma majdnem a duplája a magyar GDP-nek. A csoport Global Outlook című éves kiadványa az iparág egyik legismertebb hosszú távú előrejelzése. Chris Birdsall, az ExxonMobil közgazdasági és stratégiai igazgatója, aki tízfős elemzői csapatával egész évben azon dolgozik, hogy országonként és energiaipari szegmensenként adatokat gyűjtsön és elemezzen, és így minél pontosabban megalapozza a jelentést, március végén Budapesten járt, ahol a hazai energiaszektor meghatározó vezetőinek tartott előadást. A program előtt a Telex kérdéseire is válaszolt.

A fő témánk az volt, hogy miként orvosolható az a kettősség, hogy a világnak, a növekvő globális népességnek még mindig egyre több energiára van szüksége, ugyanakkor a károsanyag-kibocsátást mindenképpen csökkenteni szeretnénk. A beszélgetés során szóba került Európa, az, hogy az energiaátmenet célja és a versenyképesség javítása hogyan egyeztethető össze, de a megújuló technológiák és a CCS (szén-dioxid-leválasztási) innovációk is.

Elérjük a kibocsátási csúcsot, jöhet a fordulat

A Global Outlook előrejelzése alapján valamikor az évtized közepére már végre tényleg elérhetjük azt a fordulópontot az energiaszektorban, ahonnan már csökken az energiaipar éves károsanyag-kibocsátása. Eddig a legújabb kori gazdaságtörténetben mindig, amikor sikerült csökkenteni az emissziót, az valamilyen bajjal, nagy gazdasági válsággal, esetleg világjárvánnyal kapcsolódott össze. Abban bízhatunk, hogy pár év múlva már világégés nélkül is megindul a mérséklés.

Ha a szennyezésről beszélünk, hamar szóba kerül Kína és a szén, mert a világ energiaipari szénfelhasználásának feléért felelős államban még gőzerővel épülnek az új széntüzelésű erőművek. Jó hír, hogy már Kínában is apad az ipari szénfogyasztás, közben viszont az energiacélú felhasználás nő. Sőt, az elmúlt évek magas földgázpiaci árai miatt olykor még kifejezetten erőteljes is volt a bővülés, igaz, ennek legalább az a pozitív következménye megvolt, hogy segített stabilizálni a földgázárakat.

Ugyanakkor Kínában annyi a nukleáris projekt (ebben az egy országban több atomerőmű épül, mint máshol az egész világon), annyi a nap-, a szél- és a vízerőmű-fejlesztés, hogy reális esély van arra, hogy az árampiac növekedése új szénerőművek nélkül valósulhat meg.

Melyik a legjobb megújuló technológia?

Arra a kérdésre, hogy a felsorolt kibocsátásmentes technológiák közül melyik a legjobb, Chris Birdsall így felelt:

„Ez olyan, mintha egy apától megkérdezné, hogy melyik gyerekét szereti a legjobban. Nincs kedvenc gyerek, a megújuló technológiák közül is mindegyikre szükség van.”

Vagyis minden energiaforrásnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Ugyanakkor az akár Magyarországnak is fontos üzenet lehet, hogy a szakember szerint egyes országok nagyon beleszerettek ugyan a nap- vagy a szélenergiába, általában az a legjobb megoldás, ha keverjük a különböző lehetőségeket.

Ahogy egyre mélyebbre tudunk lefúrni, úgy fejlődik a geotermikusenergia-iparág is. A szakember szerint kifejezetten sok a fejlesztés az Egyesült Államokban, Németország, illetve a közel negyven országot felölelő Csendes-óceáni tűzgyűrűnél is, például Indonéziában.

Ha ellátásbiztonsági kérdések merülnek fel, akkor Európában az első számú téma általában a földgáz. Ennél az energiahordozónál az a kettősség áll fenn, hogy a legolcsóbb mozgatási mód a vezetékes gázszállítás. Csakhogy ezzel az az örökös gond, hogy amikor valaki hatalmas beruházási költséggel gázvezetéket épít, akkor az hosszabb távon is nagyon jó politikai kapcsolatot feltételez a vevő és az eladó, de még a tranzitországok között is – amikor az orosz eredetű, de Ukrajnán áthaladó Testvériség vezeték megépült, akkor a két, ma háborúban álló ország még egy állam volt, vagyis ami tartós kapcsolatnak tűnhet, az is módosulhat. A cseppfolyósított földgáz (LNG) drágább, de ad némi rugalmasságot globálisan is a gázpiacnak.

Megkérdeztük a szakembert arról is, hogy lát-e esélyt arra, hogy az orosz gáznak még lehet-e a jövőben kiemelt szerepe Nyugat-Európa ellátásában, Birdsall erre udvariasan azt felelte, hogy ez az európaiakon múlik, nekik kell dönteniük arról, hogy vissza akarnak-e térni ehhez a kapcsolathoz, Oroszországból is szeretnének-e venni energiát.

Fontos lenne a sikeres energiaátmenet Európában

Sokszor halljuk, hogy Európa nagy versenyhátránya az, hogy itt az energia drágább, mint Ázsiában, illetve különösen, mint az Egyesült Államokban. Chris Birdsall több szempontot is említett. Az Egyesült Államoknak sok és olcsó földgáza van, így eleve szerencsésebb helyzetben van. Ugyanakkor Ázsia ugyanúgy a világpiacról veszi a földgázt, mint Európa. Azaz már nem lenne indokolt az árkülönbség, csakhogy Európa annyira elhitte, hogy az örvendetes keresletcsökkenés miatt egyre olcsóbb lesz a földgáz, hogy elmulasztotta a hosszabb távú gázszerződések megkötését. Ezek hiánya magyarázza Ázsia versenyelőnyét.

Maga az Európai Unió versenyképességének javítására javaslatokat megfogalmazó Draghi-jelentés is rávilágított arra, hogy az energiaátmenettel a gázigényeknek csökkenniük kellene. Mivel azonban még évekig fennmarad az érdemi fogyasztás, valójában mind a jó szerződésekre, az alternatív beszerzési forrásokra, a beruházásokra, illetve az ehhez szükséges banki finanszírozásra szükség lesz. Hiszen amikor hirtelen szűkössé válik a kínálat, nagyon gyorsan tud emelkedni a földgáz ára, ami nemcsak a háztartásoknak jelent nehézséget (bár a globális fókuszú beszélgetésben magyar rezsicsökkentéses számlák nem kerültek szóba), de az európai iparnak és minden áramfogyasztónak is. Pedig a Draghi-jelentés is kiemelte, hogy a virágzó európai gazdasághoz továbbra is erős európai feldolgozóiparra van szükség.

Vagyis a szakember szerint nagyon fontos a sikeres energiaátmenet, de azt csak úgy lehet megvalósítani, ha közben azt is elfogadjuk, hogy a világnak igenis szüksége van energiára. Ha csak az energiaátmenetre összpontosítunk (ez az EU-modell), a gazdaság versenyképessége romlik, ha csak a versenyképességre és a növekedésre célzunk (kínai modell), akkor háttérbe szorul az emisszió mérséklése.

Azt is el kell fogadni Birdsall szerint, hogy gyors és sikeres dekarbonizáció esetén is jelentős szükség lesz az olaj- és gáztermelés folytatására, sőt, akár új beruházásokra is – tegyük azért hozzá: a világ egyik legnagyobb energiacégének egyik vezetőjéről van szó. A szakember bevallottan kritikus például azzal, hogy egyre több pénzintézet, például az uniós bankok, már nem finanszíroz olaj- és gázprojekteket. Mindez ugyanis jól hangzik, de szerinte káros következményei is lehetnek. Felmerülhet például, hogy mi lesz Afrika növekvő energiaigényével, ha nem épülnek vezetékek, gázrendszerek.

Minden olaj- és gázipari beruházásnál finanszírozni kell az úgynevezett természetes hanyatlás problematikáját is. Ez a fogalom arra utal, hogy amikor valaki új kutat fúr, a kút típusától függően az első fázisban, három–öt éven át a szénhidrogénkút a maximális kibocsátással hozza felszínre az energiahordozót. De utána jön egy olyan fordulópont, amely során csak újabb tőkebefektetéssel lehet fenntartani a kívánatos termelést, különben a kihozatal drámaian csökken. Vagyis a gyorsan dekarbonizálódó világban is jelentős befektetésekre van szükség ahhoz, hogy a már megfúrt kutak azért még termeljenek. „Hatalmas összegről van szó, mi ebben az évtizedben 8 ezer milliárd dollárnyi befektetést látunk indokoltnak. Hangsúlyozom, nem igaz, hogy ha szépen csökken az olaj- és a gázfogyasztás, már nem kell beruházni” – mondta a szakértő.

A Draghi-jelentés fontos üzenete az is, hogy az európai versenyképesség javítása érdekében olyan gigantikus mennyiségű beruházásra lenne szükség, amelyben a közösségi források mellett mindenképpen szükség lenne a magánberuházásokra is. Chris Birdsall szerint ez szintén kihívás Európának. A magánforrások akkor jönnek, ha jó beruházásokat, pozitív megtérüléseket látnak, de ha Európa túl szigorú szabályozásokkal megbénítja az ágazatot, akkor a tőke máshová vándorol. Vagyis itt is fennáll egy választási kényszer: vagy számít Európa a magánforrásokra, de akkor támogatóbb szabályozás szükséges, vagy maradnak a szigorú szabályok, de akkor nem szabad meglepődni azon, ha mégsem érkezik elég tőke.

A szén-dioxid-leválasztás

A beszélgetés során többször is szóba került egy technológia, amelyben az ExxonMobil az élen jár globális szinten is, ez pedig a CCS (szén-dioxid-leválasztás), amellyel a Telex részletesen foglalkozott korábban. Cikkünkben annak idején megírtuk, hogy vannak, akik szerint ez pusztán a greenwashing egy formája, vagyis csak a fosszilis cégek lelkiismeretének megnyugtatására szolgáló fejlesztés, hiszen hamis illúzió, hogy mindenki hátradőlhet, mert a kibocsátott szén-dioxid egy része úgyis megfogható.

Chris Birdsall szerint azonban ez egy a gyakorlatban is létező technológia. A legnagyobb olajvállalatok már külön-külön is a magyar kibocsátásnak megfelelő szén-dioxidot megfogó projektekben vesznek részt (ez 50 millió tonna), és persze más cégeknek is vannak ilyen projektjeik. Más kérdés, hogy azért a magyar emisszió nem akkora szám, a világ kibocsátásának a 2 ezrelékét sem éri el. Más oldalról viszont sokkoló belegondolni, hogy minden magyarra, csecsemőre és aggastyánra is jut évi 5 tonna emisszió.

A vezető közgazdász mindenesetre amellett érvelt, hogy a szén-dioxid-leválasztás fontos technológia – és ezt nemcsak a cége mondja, de az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testülete, az IPCC is. A szakember három olyan területet különböztet meg, ahol a CCS felmerülhet.

• Az ipari gyártási folyamatokban: az iparban közismerten vannak olyan technológiák, ahol sok energiára és szénhidrogénre, nagy hőmérsékletre, illetve hidrogénre is szükség van, például az acélgyártás és a műtrágyagyártás során. Ahol sok szénhidrogént használnak, ott kibocsátás is van, amit kezelni kell, ebben segíthet a szén-dioxid leválasztása és megkötése.
• Az energiatermelésnél: bár az erőművi mixben egyre nagyobb szerepet kapnak a megújuló források, egyelőre még nem érhetik el a 100 százalékos penetrációt, így a fosszilis erőművek (például a szénerőművek és a gázerőművek) kibocsátását meg kell fogni.
• A DAC (direct air capture) technológia: ez nem pusztán egy-egy pontszerű, nagy kibocsátónál köt meg szén-dioxidot, hanem közvetlenül a levegőből. Erre is van működő technológia, de ez még eszméletlenül drága, itt ugrásszerű költségcsökkenésre lenne szükség, hogy széleskörűen elterjedhessen a használata.