Az amerikai kormány nem titkolja, nagyon sok cseppfolyós földgázt akar lenyomni Európa torkán

Van abban valami végtelenül üdítő, ha egy amerikai energiadiplomata kifejti az álláspontját. Természetesen lehet a rendkívül nyílt, ha tetszik nagyon egyszerű üzeneteket a faékkel vagy a lejtővel párhuzamba állítani, de végül is tényleg pozitív, ha valaki teljesen nyíltan elmondja, mi a célja.

• Azért dolgozom, hogy maximalizáljam az amerikai LNG iránti keresletet. Nem tudom, hogy mi az elérhető maximum, de szeretném kihasználni a benne rejlő teljes potenciált.
• A gázprojektek tőkeigényesek, és sok kockázattal járnak, minél több hosszú távú európai szerződést kell a bankoknak látniuk, hogy finanszírozzanak amerikai projekteket.
• Az Egyesült Államok Donald Trump beiktatása után egy perccel, na jó, talán egy órával kimondta, hogy minél több piacon, minél több cseppfolyós földgázt szeretne eladni.

Ilyeneket mondott Lawrence Korb, az Egyesült Államok Külügyminisztériumában működő Energiaforrások Irodája nevű intézmény vezető tanácsadója Budapesten, az LNG Summit nevű április 14-i rendezvényen.

A Trump-adminisztráció magas rangú energiadiplomatája Marco Rubio külügyminiszter csapatában dolgozik, és rendkívül nagy lendülettel, könnyed kiszólásokkal („akkor voltam gyerek, amikor a Dallas ment, így tanultam az olajiparról”) adta elő mindössze 10 percben, hogy az USA mit akar. Igaz utána egy panelbeszélgetésbe is beült.

Érdekes, hogy a magyar kormányból nem látszott, hogy bárki is érdeklődést mutatott volna Korb előadása iránt, állítólag Lantos Csaba és Szijjártó Péter is éppen külföldön volt. Igaz, az is kiderült számunkra, hogy a nagyon közvetlen, jó kedélyű diplomata már előző este is itt volt Budapesten egy vacsorán, illetve a konferencia napján is voltak külön „leülései”, így lehet, hogy kormányzati szereplőkkel is találkozott. Lawrence, vagy ahogy ő emlegette magát, Larry Korb mindenesetre rögzítette a céljait: a sok energiahordozó kitermelése és eladása erősíti az amerikai gazdaságot, munkahelyeket teremt, ugyanakkor

szerinte az egész világ örülhet az amerikai LNG-nek, mert az fokozza világszerte az ellátásbiztonságot, az USA a legjobb, a legmegbízhatóbb partner.

Utalt arra, hogy óriási a lendület, Chris Wright amerikai energiaügyi miniszter nagyon kevés időt vesztegetett és már február 14-én kiadta az első új exportengedélyt.

Orosz helyett amerikait!

Tavaly az Egyesült Államok a 123 milliárd köbméteres LNG-exportjából már 51 milliárd köbmétert az Európai Unióba irányított, de Korb szerint országa 2030-ban már 270 milliárd köbmétert szeretne eladni.

Érdekes módon az amerikai LNG korábbi legnagyobb vevői, az Egyesült Államok délkelet-ázsiai szövetségesei, így Japán és Dél-Korea nagyon erős mértékben, 2-3 év alatt 20 százalékkal visszafogták a keresletüket, így az Egyesült Államoknak egyfajta kényszer is az európai piac felrázása. Korb amúgy nagy elismeréssel beszélt Japánról, amely saját fosszilis energiahordozó nélkül is a globális LNG-piac egyik legfontosabb szereplője.

Más kérdés, hogy amit Donald Trump kilátásba helyezett, mint potenciális európai vásárlás, vagyis a 300 milliárd köbméter, eladói és vevői oldalról sem reális, nincs annyi amerikai kitermelés, az orosz függést lerázó Európa pedig nem akar hirtelen mindent az Egyesült Államoktól venni.

Larry Korb azonban nagyon optimistán beszélt arról, hogy az amerikai-európai energiaüzlet növelésére vonatkozó erőfeszítést az Atlanti-óceán mindkét oldalán a legmagasabb szinten támogatják. Mint mondta, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is jelezte, hogy az Európai Unió szeretné az orosz gázt amerikai LNG-re cserélni.

A született optimista Korb csak a fejlődésre utalt, mint mondta, az amerikai export döntő része, azaz februárban a 70 százaléka, márciusban pedig már a 85 százaléka is Európába érkezett.

Molnár Gergely, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) gázpiaci elemzője szerint is az európai gázpiacon nőhet az LNG mintegy 45 százalékos aránya, részben a gázinfrastruktúra elleni katonai támadások, részben az orosz-ukrán megegyezés-képtelenség, részben a norvégiai vezetékes szállítások apadása miatt.

Maga Larry Korb nagy lelkesedéssel beszélt az európai infrastruktúrát fejlesztő projektekről, elmondta, hogy Európa minden zugába el akarja juttatni az amerikai gázt, Franciaország, Spanyolország, Németország, Bosznia-Hercegovina, Görögország, Észak-Macedónia és Horvátország név szerint is elhangzott, vagy mint célpiac, vagy mint ahol új visszagázosító kapacitás segítheti az amerikai exportot.

Korb szerint az EU-nak érdemes lenne hosszú távú szerződéseket kötni az amerikai LNG-szállítókkal, mert az Egyesült Államok a legmegbízhatóbb energiaszállító a világon,

„2022-2023-ban is számíthattak ránk az energiaválság idején, és ha bárki attól fél, hogy túlzott energiafüggés alakul ki, hol vagyunk mi a 16 százalékos részesedésünkkel még attól, amekkora a 45 százalékos függés volt Oroszországtól?”

Ezt a gondolatot egyébként valamelyest osztotta Szabó Gergely, a MET Central Europe régiós elnöke is, aki amellett érvelt, hogy az Európában gázpiaci viszonyítási hozamként használt holland TTF és az Ázsiában használatos JKM (Japan Korea Marker) árak helyett a nagy szerződések benchmarkjában érdemes lenne az amerikai Henry Hub indexet használni. Mert amíg az európai és az ázsiai index nagyon ingadozó, mert a kereslet vezérli őket, addig a kínálatvezérelt amerikai mutató sokkal stabilabb. Ugyanakkor a konferencián a kávészünetben hazai energiakereskedőkkel beszélgetve, az is átjött, hogy szerintük az Egyesült Államok jelenleg sokkal bizonytalanabb, naponta mindenféle szabályt átíró partnernek tűnik, mint amilyen Oroszország valaha is volt.

Tör föl az LNG

Az Egyesült Államok és Katar nagyon fejleszti az LNG-kínálatot, de Jefferson Edwards, a Shell Energy alelnöke azzal lepte meg a konferencia közönséget, hogy tavaly a legjobban Oroszország fejlesztett, amely a csővezetékes szállításainak kiesését részben LNG-vel pótolta. Sőt, intenzívebben is fejlesztenének az oroszok, de a hatalmas Arctic LNG 2 projektjét szankció sújtja. Érdekes módon amúgy egy katari LNG-projekt, ahol 40 fokon kell lehűteni a gázt, sokkal drágább, mint egy szibériai, ahol mínusz 20 fokról kell elérni a cseppfolyósítást. Mindenesetre lesz némi kínálati többlet, mert a nagy LNG-sek mellett Kanada is épít, ahogy öt nagy afrikai projekt (Kongó, Mauritánia, Szenegál, Nigéria és Mozambik) is készül.

Az EMBER nevű agytröszt friss jelentése szerint a globális gázalapú áramtermelés tavaly is 1,6 százalékkal nőtt, a legnagyobb mértékben az Egyesült Államokban, Egyiptomban és Mexikóban. Világszinten jelenleg a gázalapú áramtermelés az összes áramtermelés 22 százaléka, de bőven vannak olyan országok, amelyek gyakorlatilag csak gázerőművekkel állítanak elő áramot, ilyen Bahrein, Katar, Türkmenisztán, Algéria, Trinidad és Tobago, Omán és Tunézia.

A nemzetközi előrejelzések szerint – mondta Jefferson Edwards – a globális LNG-igény 2040-ig évi 3 százalékkal fog gyarapodni, miközben a globális földgázigény csak évi 1 százalékkal, vagyis a szállítási útvonalakban lesz változás. Itt eltérő hatások vannak, miközben az Egyesült Államokban és Délkelet-Ázsiában is az új LNG infrastruktúra projektek elhúzódtak, az államok (elsősorban Kína) többet invesztáltak a megújuló energiaforrásokba, illetve az említett országok mellett Vietnamban, Pakisztánban és a Fülöp-szigeteken is piaci visszalépés történt. De mivel Indiában és Kínában a következő években 180 millió emberhez érkezik majd meg a vezetékes gáz, az igények növekedése megállíthatatlan. És bár Kína növeli az Oroszországtól vezetéken vásárolt földgáz mennyiségét, az új igényeket nagyrészt LNG elégíti ki.