A Mol az év végéig leszerződött a tengeri olajra, de a megállapodással nem elégedett

Magyarország kőolajellátásának alapvetően három forrása van, a Barátság Kőolajvezeték, amely orosz olajat hoz, a Janaf, amely a horvát Omisalj kikötőjéből tengeri (döntően nem orosz) olajat, illetve a belföldi kitermelés. A magyar ellátásbiztonság sarkalatos pontja a két említett vezeték, amelyről a Telex gyakran írt. Mindkettővel vannak galibák. Az orosz ugyebár valóban orosz, ami az unió által szorgalmazott orosz leválás idején nem éppen előnyös, ráadásul egyes szállítók, mint a Lukoil olykor ukrán szankció alá esnek. A horvát pedig nagyon drága.

A horvát Janaf vezetéküzemeltető bejelentette a Zágrábi Értéktőzsde szabályzatának megfelelően, hogy megállapodást kötött a Mol-csoporttal 2,1 millió tonna olaj szállításáról. Az egyezség 2025. december 31-ig szól, a szállítás mellett a tárolással is foglalkozó Janaf az omišalji és sisaki termináljain olajtárolást is vállalt, ott hosszabb a megállapodás, 2027. december 31-ig szól.

A Mol nem elégedett

A Mol-csoport írásban kommentálta a Telex számára a bejelentést. Mint írták, a Mol és a Slovnaft valóban egy évre szóló kőolajszállítási szerződését kötött az Adria-vezeték horvátországi szakaszát üzemeltető Janaffal. Ugyanakkor a Mol-csoport nem volt igazán elégedett, a vállalatcsoport a sajnálatát fejezte ki, hogy csak egy évre és az európai szállítási díjaknál lényegesen magasabb árakon tudott megállapodni.

A csoport véleménye szerint

„a régió kiszámítható ellátásbiztonságát egy több éves megállapodás jobban támogatta volna. A szerződésben lefektetett magas szállítási díjak biztosan nem segítenek az energiaárak féken tartásában.

Egyúttal a Mol arról is írt, hogy nagyon várja a Janaf régóta bejelentett fejlesztéseit, amelyek azt tennék lehetővé, hogy a vezeték horvátországi szakaszán is stabilan, az év minden napján, nagy mennyiségben lehessen terméket szállítani.

Úgy tudjuk, hogy Magyarország évente 5,5-6 millió tonna, Szlovákia 6 millió tonna, Csehország 8 millió tonna olajat importál. Ezt a mennyiséget nem tudná teljesen lefedni a Janaf, de ha fejlesztene, akkor azért igen nagy százalékban képes lenne ellátni a régiónkat.

Mint a Mol írta,

a tengertől elzárt Csehország, Szlovákia és Magyarország kiszolgáltatottságán csak úgy lehet javítani, ha minden szállítási opció életben marad. Ennek tudatában és az egész régió ellátásbiztonságáért érzett felelősség miatt sem volt más választása vállalatainknak, mint aláírni ezt a szerződést.

Előzmények

A Mol és a Janaf verbális háborújának az elmúlt években már sok előzménye volt. Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója 2024 elején így fogalmazott

„kíméletlenül megsarcolnak minket. Egyszerűen azért, mert megtehetik.”

A Janaf mindezt kikérte magának és indokoltnak nevezte, a részben az energiaárakkal magyarázott díjemelését. A Mol-csoportnak valóban elemi érdeke, hogy a százhalombattai és a pozsonyi finomítóinak az eddiginél több tengeri olajat szerezzen be, ezt pedig csak Horvátország felől teheti meg.

A Janaf-vezeték valaha Kádár János és Josip Broz Tito nagy ötlete volt. amellyel sok ország (mai neveiken Horvátország, Szerbia, Magyarország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Szlovákia és – potenciálisan – Csehország) olajellátását lehet megoldani Oroszország kihagyásával. A vezetéket azonban sokáig alig használták, az orosz olaj sokkal olcsóbb volt, mint a tengeri.

2022 februárjában aztán kitört az orosz–ukrán háború, meghatározóbb lett a tengeri forrás, a Mol a Janafhoz fordult, hogy ha a Magyarországot kőolajjal leginkább ellátó Barátság vezetékkel gond lenne, akkor mennyi olajat és milyen áron lehetne a Janafon Magyarországra hozni.

Árvita

Ekkor merültek fel a kapacitásfejlesztések, majd jött az árvita. 2023 áprilisában a horvátok megemelték a tranzitdíjakat, a korábbi szerződés felett 60-65 százalékkal. A Mol tiltakozott, de kénytelen volt elfogadni a magas árat.

Azóta, akármilyen vita is alakult ki, azért a Janaf szállított. A Mol többféle ötletet felvetett. Azt, hogy szívesen megállapodnának hosszabb időre, vagy kössék a tranzitdíjat benchmarkokhoz, de mint látjuk, béke nincs.

A felek az EU-ban is bíztak, de az unió nem igazán avatkozott eddig közbe. Annyira fontos volt neki, hogy az orosz olajat távol tartsa, hogy a derogációk (az orosz olajimport tiltása alóli kivételek) során fő alapelvét, a tőke, a munkaerő és az áru szabad áramlását is felrúgta, és belső importról, exportról kezdett el beszélni. Vagyis a Slovnaft-finomító a belső, szlovák piacra adhat el dízelt, a külföldi (például osztrák) piacra már nem. Csak akkor, ha nem orosz, hanem tengeri olajból finomít. Ezért kellene a Molnak nagyon a tengeri olaj, de ezt tökéletesen tudja a Janaf is. Az áldatlan helyzet aligha oldódik meg egyhamar.