Bod Péter Ákos: Trump vámháborújával mindenki veszít, de az egységes EU jól védekezhet

A gazdaságban nincsen rosszabb, mint a bizonytalanság, amikor egy döntéshozó kiszámíthatatlan, összevissza ígérget, szabályoz, megváltoztatja az intézkedéseit. Donald Trump elnökségének első fél hónapja ebből a legrosszabbat hozta, de az még kérdés, hogy ez csak egy múló epizód volt, vagy tényleg leáldozóban van az eddig jól-rosszul működő globalizáció.

Bod Péter Ákos, a Corvinus professzora az első tanulságokat foglalta össze a Portfolión megjelent cikkében.

A barátaival kezdte a korlátozásokat

A vámvédelmet, a hazai ipar vélt támogatását Donald Trump, de a Republikánus Párt zöme is magáénak vallja. A klasszikus közgazdászok (Adam Smith óta) ugyan sokszor bebizonyították, hogy az önkéntes és szabad kereskedelmen mindkét fél nyer, ezzel szemben a vámok és piackorlátozó szabályok hosszú távon egyaránt károsak, de tény, hogy újabban az üzleti világban is elterjedt az a gondolat, hogy a verseny zéró összegű játék: az egyik fél nyereségével szemben a másik fél hasonló vesztesége áll.

A kereskedelemnek valóban voltak nagy nyertesei, elsősorban Kína, ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy olyan nagy gazdaság, mint az Egyesült Államok, a vámvédelem mögé húzódva ismét naggyá tehető.

Az elmúlt napok különlegessége, hogy Trump vámügyi intézkedései elsőként és nagymértékben mégsem Kínát vették célba, ami talán jobban indokolható, hiszen Kína az állami támogatásokkal valóban eltér a szabadpiaci normáktól. Trump mégis Kanadával, a legszorosabb szövetségesével és Mexikóval kezdett.

Fontos rögzíteni, hogy a vámok bevételi szempontból nem igazán fontosak, az állami bevételekben soha nincs nagy szerepük a modern állam működtetéséhez szükséges bevételeknek csekély része származik importvámokból.

Európa célkeresztben

Mexikó, Kanada, pláne Kína nagy szereplői a nemzetközi piacoknak, de a külkereskedelmi viszonyok alakulásában az igazán nagy kockázat Európa.

Az EU számára a külkereskedelmi forgalom mérete alapján 2023-ban a sorrend a következő volt: USA, Kína, Egyesült Királyság, Svájc. Az Egyesült Államok számára a négy fő reláció: messze az első helyen az EU, majd Mexikó, Kanada, Kína.

Az EU tagországainak együttesen jelentős a kiviteli többletük az Egyesült Államokkal szemben, ugyanakkor az amerikai cégek európai eladásai is nagyok: Amerikának messze a legnagyobb exportpiaca Európa. A fő ágazatok: hadiipar, gyógyszergyártás, energia. Érdekes elem, hogy miközben mindenki az EU rossz versenyképességéről beszél, az EU magas hozzáadott értékű termékekből alakít ki többletet az USA-val szemben, amelynek szintén vannak magas hozzáadott értékű exportcikkei (gyógyszerek, fegyverek, iPhone-ok), de az amerikai exportban több a „buta” árucikk, például a földgáz.

Trump – de valójában a republikánusok nagy hányada – nem bízik a nemzetközi szervezetek, globális szabályok működésében. Az elnök többre tartja a maga kereskedői zsenijét. A jó deal-making egyik titka pedig a kellően magasról indított alku, ezt persze a másik fél is tudja. Így ne tessék elszörnyülködni, ha a nyitó mondatok brutálisan hangzanak:

• 60 százalékos vám minden kínai terméken;
• Grönland megvétele;
• Kanada elcsatolása;
• ukrajnai bányakincsek megszerzéséhez kötött védelmi és diplomáciai politizálás.

Nagyot kell mondani, aztán majd megállapodunk valahol középen.

Átmeneti?

Ez azonban a rendszerbe többletbizonytalanságot visz, az pedig költséget okoz, és más szereplőket óvatosságra szorít.

Elvileg feltételezhetnénk, hogy az új amerikai elnök első félhavi működése csupán improvizáció volt egyfajta hatalmi vákuumban: a Demokrata Párt nem tért magához a vereségből, a győztes elnököt saját soraiból még kevés nyílt kritika éri, a kijelölt kormánytagok sem mind jutottak át a törvényhozói szűrőkön, nem álltak még fel a szakapparátusok.

Eddig még súlyos veszteségek nem keletkeztek: de máris voltak elnapolt szállítások, voltak meghiúsult ügyletek. Most, az első körben érintett országokra kivetett vámemelés azonnali felfüggesztésével a kockázati szint valamennyit csökkent – de a felfüggesztés is rizikó.

Egy nagyobb vámháború esetén majd jönnek az ellátási zavarok, az áremelkedés az amerikai piacokon. A Fed leállna a kamatcsökkentéssel, sőt akár irányt is változtathat.

Bizonytalanság ellen összefogás

Az Egyesült Államok nem egy túl nyitott állam külgazdaságilag, jól megvan a belső piacával – gondolhatnánk. Ugyanakkor az amerikai gazdaságot a kínai eredetű importcikkek megdrágulása vagy az eredetileg kínai inputról való leválás nagyon megviselné.

Na, de ez az USA baja, ő okozta magának, viszont az igazi veszteséget azok a gazdaságok szenvedik el, amelyek külsőleg nagyon nyitottak. Ilyen Magyarország is. Az USA-ba exportáló országoknál ugyanis veszteségek keletkeznek majd, még ha az első körös veszteségek még nem is nagyok, de nem múlt el a veszélye az újabb köröknek.

A kisebb és igen nyitott országok kitettsége különösen nagy, nekik lenne a legnagyobb szükségük jól funkcionáló és így a nagyobb szereplőket is féken tartó közös szabályokra.

A kisebb országok mögött nem áll tiszteletet keltő katonai, diplomáciai erő, de összefoghatnak, elmélyíthetik az egymás közötti gazdasági együttműködést, ezzel mérsékelve a külső kitettséget.

Ez utóbbi iránynak nagy az esélye a sikerre. Erre indult el az újonnan megválasztott Európai Bizottság. Csak remélni lehet, hogy a tagállami vezetők eljutnak a felismerésre, és belátják, hogy a globalizáció mostani töredezett változatában a dinamikus, nagy európai belpiac hatalmas érték és biztonságot adó tényező – véli Bod Péter Ákos.