Valamikor a kilencvenes években ettem utoljára fagyasztott pizzát, mikor a mirelit lett a dolgozó anyák legnagyobb mentsvára. Óriási segítségnek bizonyultak azok a termékek, amiket csak ki kellett venni a fagyasztóból, kibontani a csomagolásából, majd megsütni, megfőzni. Akkoriban még fogalmunk sem volt arról, milyen a valódi pizza, hogy milyen irányzatai vannak, hogy létezik nyúlós és ropogós, nagy és kisebb lyukakkal, hidratációs arányokkal, mindenféle feltét változatokkal, kombinációkkal, és így tovább. Egyféle pizzát lehetett kapni Budapesten, ami vastag volt és kalácsos tésztájú.
Azóta a főváros autentikus nápolyi pizzák kimeríthetetlen lelőhelyévé vált, erről hosszan és részletesen beszélgettünk az Ízfokozó című műsorunkban az első nápolyi pizzázó alapítójával, Vidó Nórival. Az egyre ínyencebbé vált budapesti vendégközeg számára a mirelit pizza presztízse mélyre zuhant. Saját felnőtt életemben már sehol nem kapott szerepet, hiszen a hűtőben rengeteg helyet foglal, pizzát sütni pedig elég jól lehet otthon is.
Ezért lepődtem meg annyira, hogy a város egyik nápolyi pizzát gyártó étteremlánca piacra dobta a fagyasztott prémium pizzát. Elég kevés olyan élethelyzet létezik, amiben van értelme ennek, de azért elképzelhető: mondjuk ha valaki hajnali 3-kor vágyakozik pizza után. Vagy ha egy vidéki, mindentől messzi, mégis remek sütővel és fagyasztóval felszerelt házba vonul vissza hosszabb időre, rengeteg hűtőládával felvértezve, és oda viszi magával. Kevés helyzetet látok a fagyasztott pizza házhoz szállítására indokoltnak, hiszen ugyanennyi pénzért frissen sütve is lehet rendelni, jóllehet annak papírdobozíze lesz, de ez más kérdés.
A Kifli.hu-n már a hír felröppenése után elfogyott a fagyasztott nápolyi, sőt, mikor újra elérhetővé vált, akkor is pillanatok alatt elkapkodták, szóval megint úgy tűnik, hogy én élek kő alatt, és a fagyasztott pizza szükséges eleme lehet a mindennapi életnek.
Ha az, akkor miért?
Hogy megtudjam, életemben először vásároltam bolti fagyasztott pizzát, és nagy nehezen szerváltam az új szuper verzióból is, hogy mindkettőt megsüssem és összehasonlítsam őket.
A bolti fagyasztós pizzák 1500 forint között mozognak, tésztájuk amolyan kiflitészta állagú, se nyúlása se roppanása nincs, a szósz viszont egész kellemes, ellentétben a további feltétekkel, amik kifejezetten rosszak. A sajt gumis, a szalámi szörnyű utóízzel rendelkezik, összességében egészen olyan, mint egy melegszendvics, az ember önkéntelenül végig ketchup csíkokra gondol közben, melyek hiányoznak róla. Ha erre az élményre vágynék, simán megpakolnék pár szelet kenyeret szalámival és sajttal, és megsütném, nagyon hasonló lenne az eredmény, és arra büntetlenül lehet ketchupot nyomni.
Nézzük a fagyasztott nápolyi pizzát, ami 3000 forintba kerül, plusz szállítási költség is járul mellé. Már az érdekes különbség, hogy a sima bolti termék 200 fokot és 12 percet javasol sütésre, a nápolyi viszont maximum hőfokot, tehát 230-250-et ír elő 5 percre. És elég is neki ennyi idő, ami egy jobb sütő esetében tényleg azt jelenti, hogy a gondolattól a pizzáig 10 perc se választ el, ha ilyesmi van a hűtődben, de hogy hozza-e azt a minőséget, amit egy kiszállítós tud, azt nem állítom.
Mivel a szósz egész paradicsomokból készült, a fagyasztást rosszul viseli, kidobja a vizet, módosul az íze és kissé eláztatja a tésztát. Amit amúgy is megvisel maga a fagyasztás művelete, lesz egy enyhe hűtőszekrényíze, és az állaga is sokkal gumisabb, mint ha frissen ennénk. A sajt és a felvágott sem élte túl teljesen a mínusz 18 fokos sokkot, ízük inkább nincs, állaguk pedig kissé kiszáradt.
A tanulságok számomra még mindig ugyanazok: a nápolyi pizza helyben, étteremben, kemencéből, frissen jó, amikor nyúlik minden, éget, gőzölög. (A római külön téma, jobban viseli az újramelegítést.) A kiszállítós pizza egy fokozattal máris rosszabb a dobozíz miatt, a sima bolti fagyasztott verziónál pedig még egy melegszendvics is jobb ötlet.
De a legjobb mégis a házi pizza, amire ugyan kell egy napot várni, amíg kel, nyújtogatni-kenegetni, elő-és utósütni, de utána nagyon-nagyon jó lesz.
