Hogy lehet, hogy koreai a legjobb belvárosi rántott hús?

Amikor Király András kolléga felfedezte, hogy koreai rántott csirkét lehet kapni a belvárosban, nem sok jóra számítottam. Külön lelkesedéssel hívta fel a figyelmünket az egészben kirántott bébicsirkére. Ami ráadásul koreai. Ennyi abszurdumot egyszerre alig tudok feldolgozni, de az étel maga ennél is meglepőbb, és tényleg nem gondoltam, hogy pont egy rántott csirkéről fogok írni. Hogyan lehet a magyarok vasárnapi ebédjéből koreai különlegesség? Sőt: hogyan lehet, hogy a sok szempontból sajátunknak gondolt, kirántott mindenben utazó nemzetnek egy ennyire messziről jött, még az ázsiai konyhák között is kevésbé ismert nép mutasson valamit?

A köztudat nyilván torzít, a rántott hús nem magyar, ugyanúgy Monarchia korabeli étel, mint rengeteg más, alap magyar konyhás fogás. Ettől még az, hogy szeretjük, hogy ezt kérünk anyukánktól szülinapi ebédre, és kirántjuk vele együtt a gombát, a karfiolt, a párizsit és magát a puszta panírt is, valóban magyar szokásnak mondható.

Csakhogy így van ezzel sok más nép is: a rántott hús osztrák, amerikai, azon belül is több különféle irányzattal a louisianaitól a kentuckyig, meg olasz is, nem beszélve a tökéletesített japán verziókról.

Mondhatják most bátran, hogy micsoda hülyeség ez, a hús csak hús, a panír csak panír, a rántott hús meg csak olajban sült, ropogós bundába borított hús, de ez nem így van. Aszerint, milyen állat, mely része, pácolva-e vagy sem, tojással vagy joghurttal, keményítővel vagy morzsával, rögtön sütve vagy előbb szárítva stb. Erről hosszabb okfejtést itt olvashatnak, de akkor még nem volt szó a koreaiak kabátos húsáról.

A Dohány utcai zsinagógánál, a tipikus turistainvázió közepén, pici helyiségben található B B Chickenben kis asztaloknál, nejlonkesztyűkbe bújtatott kézzel, piros tálcák felett eszik a rántott húst, első látogatásomkor főleg koreaiak, ami ugye híresen jó jele annak, hogy autentikus helyen járunk.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy az egyszerűség, a minimalizmus kezd menővé válni a gyors vendéglátásban, itt sem túl bonyolult a döntéshelyzet rendeléskor. Van csirkeszárny, csirkefalatkák és -csíkok, csirkecomb, mind rántott. Eddig semmi különös, rendeléskor azonban máris szembetűnik két extra dolog. Az egyik a rántott bébicsirke, a másik a sajtos ízesítés, amit lehet kérni a csirkékre és a krumplikra is. Ez egy olyan jellegű ízes por, mint amilyet a sajtos csipszekre és popcornokra szórnak, pusztítóan műanyagízű, annyira sok benne az ízfokozó, hogy elsőre életünk ízesítésének tűnik, másodszorra azonban kikészíti az idegrendszerünket és belülről marja szét a szájnyálkahártyát. Van belőle nem sajtos verzió is, csípős, szecsuani borsos, meg még sokféle. Elsőre hajlamosak vagyunk engedni a kísértésnek, és azt hisszük, mindenre porokat, sőt, melléjük túlízesített szószokat kell rendelni.

A sajtporral és a többi extra választható ízzel viszont pont a lényeg vész el, a krumplival hasonlóképpen, mert a legegyszerűbb fagyasztott megoldások, felesleges kalória, maga a rántott csirke viszont tényleg jó, és ez a mai világban már igenis valami.

Nem olyan amerikaiasan jó, nem is magyarosan, hanem másképp.

A csirke szaftos, nem száraz, de nem úgy, hogy közben félni kelljen az inas, mócsingos területektől, a bunda pedig másképp és jobban ropog bármilyen ismert panírféleségnél. Ezért éri meg igazán kipróbálni a B B Chickent, főleg olyanoknak, akik annyira utálnak panírozni és olajban sütni, mint én. Néha tényleg nem kell több a boldogsághoz, csak egy jó rántott csirke.

Vannak azért még ezen kívül is vicces dolgok itt, ha valaki további kalandra vágyik, például a rizstorta néven futó, pálcára tűzött, rizslisztes, ragacsos masszából készült, mindenféle ízesítésben sült furcsaság. Van belőle algás, matchás, kókuszos, az egész ragad, édes, sós, bizarr. Egy kalandnak jó, de ha másodszor megy a B B Chickenbe az ember, akkor jobb, ha rizstorta és krumpli helyett is inkább még csirkét kér.

Disclaimer: étteremajánlóinkat minden esetben saját érdeklődésből írjuk, nem felkérésre, a számlát pedig magunk fizetjük ki.