A tenger körülöleli a házát, amikor kilép az ajtón, víz áztatja a lábát

Pasijah, az 55 éves háziasszony minden reggel a tenger hangjára ébred Indonézia Közép-Jáva tartományában. Ugyan idillinek hangzik, de nem az. Az ő otthona az egyetlen, amely megmaradt a Jáva északi partján fekvő Rejosari Senik faluban. Korábban szárazföld volt, ma már víz borítja. A Reuters képriportja.

Az elmúlt években Pasijah szomszédai hátrahagyták otthonaikat, veteményeseiket és rizsföldjeiket, átadva azokat az emelkedő tengernek, de ő és a családja nem tervezik, hogy elköltözzenek.

„Maradni akarok, kötődöm a házamhoz is” – mondta Pasijah. Pedig a víz körülöleli a házát, ahol 35 éve él, és amikor kilép az ajtón, víz áztatja a lábát. A házat bambuszkötegekkel és törött villanyoszloppal kerítette be, a belsejében megemelték a padlót, hogy az a tenger felett maradjon. A szárazföld két kilométerre, a legközelebbi város, Demak pedig még 19 kilométerre található. Oda már csak hajóval lehet eljutni.

Indonézia több ezer szigetből áll, közel 81 000 kilométernyi partszakasszal, így különösen kitett az emelkedő tengernek és a vízeróziónak.

„A tengerszint az ország partjain 1992 és 2024 között évente átlagosan 4,25 milliméterrel emelkedett, de az elmúlt években ez a folyamat felgyorsult” – mondta az indonéziai meteorológiai szolgálat, a Kadarsah éghajlatváltozással foglalkozó munkatársa a Reutersnek. „A klímaváltozás egyik jele az emelkedő tengerszint” – mondta, hozzátéve, hogy néhány kis sziget már teljesen eltűnt.

A Kadarsah szakértője kiemelt problémaként jellemezte a talajvíz fokozott szivattyúzását, ami súlyosbította a talaj süllyedését Jáva északi partjainál. Indonézia fővárosában, a tízmilliós Jakartában különösen súlyos a helyzet. Az indonéz hatóságok különböző megaprojektekbe kezdtek az emelkedő tenger elleni küzdelemben, például 700 kilométeres tengeri falat terveznek, ami az északi part mentén futna Banten és Kelet-Jáva tartományok között.

Pasijah és családja inkább a természet felé fordulva keresi a megoldásokat. Az elmúlt két évtizedben évente körülbelül 15 ezer mangrovefát ültetett el. Naponta kievez egy kék műanyag hordóból készült csónakban, gondozza a már meglévő mangrovékat, és új facsemetéket ültet az akár mellig érő szürkéskék vízben.

„Az ár nem egyszerre, hanem fokozatosan, hullámokban jön” – mondta Pasijah. „Miután a víz emelkedni kezdett, rájöttem, hogy mangrovefákat kell ültetnem, hogy megvédjék a házat a széltől és a hullámoktól.”

A fiai halásznak, Pasijah pedig eladja a halakat a legközelebbi piacon, így él túl a család. Azt mondták, maradnak, amíg vissza tudják tartani vizet. „Már nem aggódom az elszigeteltség miatt, hiszen én döntöttem úgy, hogy maradok. Az akadályokat pedig lépésről-lépésre vesszük” – mondta Pasijah.