Aldrich Ames több mint egy évtizeden keresztül szolgált a CIA-nál, közben pedig folyamatosan szivárogtatta az információkat a nyugati titkosszolgálatok legfontosabb műveleteiről a Szovjetuniónak. Amerika legnagyobb árulója legalább száz titkos akciót buktatott le, több tucat CIA-ügynököt fedett fel, és legalább tíz nyugati hírszerzési forrást küldött a halálba. 1994. április 28-án életfogytiglani börtönre ítélték, de sokak szerint halálbüntetést érdemelt volna. A BBC nemrég felelevenítette az amerikai történelem talán leggyalázatosabb, szolgálatokhoz kapcsolódó ügyét, a brit közszolgálati médiának korábban interjút is adott egy olyan kém, akit Ames árult el.
Tégla a körön belül
1985-ben egymás után tűntek el a CIA szovjet ügynökei. A KGB sorra kapta el az amerikai titkosszolgálat beépített embereit, kihallgatták, majd gyakran ki is végezték őket. Oleg Gordijevszkij is köztük lett volna, ő végül megmenekült. A KGB londoni szervezetének a főnökeként titokban évek óta együttműködött a brit MI6-szel. Gordijevszkij egy nap Moszkvában találta magát, bedrogozva, ötórás kihallgatás után, kimerülten. Nagy esély volt rá, hogy meg is ölik, de életben maradt. Egy hajszálon múlott, hogy túlélte – az MI6 végül egy autó csomagtartójában csempészte ki a Szovjetunióból.
A történtek után megpróbálta kideríteni, ki árulta el: „Kilenc évig találgattam, ki lehetett az az ember, aki lebuktatott. Semmit nem tudtam biztosan” – mondta 1994. február 28-án a BBC Newsnight műsorában. Két hónappal később megkapta a választ: Aldrich Ames, a CIA veterán tisztje a bíróságon beismerte, hogy gyakorlatilag az összes általa ismert ügynököt leleplezte.
Ames azt is bevallotta, hogy legalább harminc olyan kémet dobott fel, akik a Nyugatnak dolgoztak, és több mint száz titkos műveletet buktatott le. A KGB Kolokol, vagyis Harang fedőnéven ismerte. Az árulása miatt legalább tíz CIA-informátor – köztük Dmitrij Poljakov vezérőrnagy, a szovjet katonai hírszerzés egyik kulcsfigurája – kivégzőosztag előtt végezte (ő több mint húsz évig adott át titkos információkat Nyugatra). A történészek szerint Ames a CIA történetének legnagyobb kárt okozó kettős ügynöke volt.
Ames pozíciója különösen érzékeny volt: a CIA szovjetellenes elhárító részlegének vezetőjeként gyakorlatilag minden bizalmas anyaghoz hozzáfért, ami az amerikai és nyugati akciókra vonatkozott. Részt vett más titkosszolgálatok kihallgatásain is – így találkozott például Gordijevszkijjel, a britek egyik legértékesebb informátorával. Így fordulhatott elő az az abszurd helyzet, hogy a KGB legértékesebb árulóját a CIA-nál a KGB legfontosabb téglája hallgatta ki.
„Az amerikaiak alaposak voltak, és profik. Lelkesen osztottam meg velük mindent. Tetszett, ahogy dolgoztak. És most tudom: ott ült közöttük [Ames]. Vagyis minden egyes válaszomat, az összes friss információt átadhatta a KGB-nek” – emlékezett vissza Gordijevszkij.
Nehéz sors, nehéz ember
Ames már fiatalon kapcsolatba került a kémvilággal: apja a CIA elemzője volt, ő segített a fiának bejutni az ügynökséghez, miután Aldrich félbehagyta a főiskolát. Az árulásához nem ideológiai okok vezettek, hanem – saját bevallása szerint – a pénzszűke. Pedig ígéretesen indult a pályája: feleségével, Nancy Segebarth CIA-ügynökkel együtt Törökországba helyezték, ahol ügynökök beszervezése volt a feladata. 1972-ben visszahívták Washingtonba – a főnökei ugyanis úgy látták, nem alkalmas terepmunkára. Ezután oroszul tanult, majd a szovjet tisztek elleni akciók tervezéséhez osztották be.
Ames apjának karrierjét az alkoholizmus törte félbe, és hasonlóan járt a fia is. 1972-ben részegen, egy női CIA-munkatárssal intim helyzetben talált rá egy kollégája, emiatt megromlott a kapcsolata a vezetéssel. A slendrián hozzáállása sem segítette: 1976-ban például a metróban felejtett egy aktatáskányi titkos iratot.
1981-ben új esélyt kapott a szervezettől, Mexikóvárosba küldték, de az alkoholproblémái miatt ott sem tudott igazán kiemelkedni. Egy alkalommal olyan részeg volt egy közúti baleset után, hogy a rendőrök kérdéseire nem tudott válaszolni, de még az érte küldött amerikai diplomatát sem ismerte fel. Egy másik esetben egy kubai tisztviselővel üvöltözött trágárul egy diplomáciai fogadáson. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, felettesei alkoholelvonót javasoltak neki.
Eközben viszonyba keveredett Maria del Rosario Casas Dupuyjal, egy kolumbiai kulturális attaséval, akit a CIA szervezett be. A kapcsolat egyre komolyabbá vált, Ames elvált Nancy Segebarthtől, feleségül vette Rosariót, és hazaköltözött vele az Egyesült Államokba.
Annak ellenére, hogy szakmailag nem brillírozott, 1983-ban kinevezték a CIA szovjetellenes elhárítási részlegének vezetőjévé – és innentől rálátott a CIA szinte összes titkos akciójára. Az új feleség költekezései, a válás költségei, és az egyre növekvő adósságai miatt azonban teljesen ellehetetlenült anyagilag. Egy szenátusi meghallgatáson azt mondta: „Hatalmas pénzügyi nyomás nehezedett rám, de utólag visszanézve, talán túlreagáltam.”
Egyszer akart pénzt, de nem volt visszaút
1985. április 16-án, néhány pohár alkohol után Ames belépett a washingtoni szovjet nagykövetségre. Az ottani recepciósnak átadott egy borítékot, amelyben kettős ügynökök nevei, saját CIA-azonosítói és egy 50 ezer dolláros követelés szerepelt. Később azt állította, csak egyszeri üzletet tervezett, hogy kihúzza magát a pénzügyi csávából. Erre úgy emlékezett vissza, hogy „átléptem egy határt, ahonnan nem volt visszaút”.
Ettől kezdve kilenc éven át látta el a KGB-t a CIA legféltettebb titkaival. Fogta a dokumentumokat – például a moszkvai űrközpont lehallgatásáról vagy a rakéták nukleáris tölteteit számláló technológiáról –, bedobozolta, és egyszerűen kivitte az épületből. Mivel rendszeresen találkozott orosz diplomatákkal, szinte zavartalanul adhatta át nekik az információkat, vagy ott hagyta őket előre megbeszélt titkos, úgynevezett dead drop helyeken.
„Ha átadás volt, először egy krétajelzést tett, mondjuk, egy postaládára. Ha a krétajel eltűnt, tudta, hogy a dokumentumokat átvették”
– mondta Leslie G. Wiser FBI-ügynök, aki a szövetségi nyomozóiroda kötelékében foglalkozott Ames ügyével. Ames révén a KGB lényegében az összes CIA-ügynököt azonosította a Szovjetunióban – és ezzel gyakorlatilag megszűnt az amerikai hírszerzés ottani hálózata. „Nem tudok más olyan kémről az Egyesült Államokban, aki ekkora emberveszteséget okozott volna” – mondta Wiser. A CIA-nál már 1986-ban elkezdték keresni a téglát, de Ames ezután még hosszú évekig kémkedett az oroszoknak.
A pénzszórás lett a veszte
A Szovjetunió körülbelül 2,5 millió dollárral jutalmazta Ames árulását. Ő pedig nem rejtegette a vagyont: új házat vett 540 ezer dollárért, készpénzben, luxusautót vásárolt, és fényűző életet élt – annak ellenére, hogy hivatalosan soha nem keresett évi 70 ezer dollárnál többet. Végül ez keltett gyanút, így került az FBI látókörébe, míg aztán 1994-ben hivatalosan is letartóztatták.
Ames vallomást tett, és a vádalku részeként segített enyhíteni felesége, Rosario büntetését – a nő beismerte, hogy tudott a pénzről és a találkozókról. Ő öt év után szabadult. A CIA legmagasabb rangú lebuktatott árulója azóta is életfogytiglani büntetését tölti az Indianában található Terre Haute szövetségi börtönben. Az utána nyomozó Wiser ügynök saját bevallása szerint Ames soha nem bánta meg igazán a tettét, azt sajnálta csak, hogy végül lebukott.
Aldrich Ames történetéből könyv és sorozat is készült, a Circle of Treason: A CIA Account of Traitor Aldrich Ames and the Men He Betrayed című könyv részletesen leírja, hogy az áruló hogyan tudott hosszú éveken keresztül aktív maradni még akkor is, amikor már sejtették, hogy valaki szivárogtat a CIA belső köreiből. Az említett könyvből sorozat (The Assets) is készült, amit az ABC mutatott be 2014-ben.
