A szovjet tudós, aki csimpánzembereket akart létrehozni

A félig ember, félig állat hibridekről való fantáziálás évezredek óta szerves részét képezi az emberi gondolkodásnak. Elég csak arra gondolni, hogy hány ilyen mitikus lényt ismerünk a lótestű kentauroktól a halfarkú sellőkön át a bikafejű Minótauroszig. Ezekről ma senki nem hiszi el, hogy létezhetnek, az emberek más emberszabásúakkal való keresztezése viszont annyira nem tűnik már képtelenségnek, hogy néhány éve egy nemzetközi kutatócsoport ember–majom embriókat alkotott.

Attól még így is távol vagyunk, hogy meg is szülessen egy ilyen hibrid, de a tény, hogy a kutatók akár 20 napig is életben tudták tartani egy laboratóriumban ezeket az embriókat, önmagában is figyelemre méltó – és ijesztő. Egy Ilja Ivanov nevű szovjet tudósnak viszont alighanem nagyon tetszett volna a dolog, ő ugyanis már 100 évvel ezelőtt azon dolgozott, hogy csimpánz–ember hibrideket hozzon létre. Ivanov munkássága akkoriban nem is volt eltitkolva, de később így is őrült szovjet tudósként vagy éppen „vörös Frankensteinként” vonult be a köztudatba, és azt is rásütötték, hogy Sztálin kifejezett kérésére kezdett el dolgozni egy „mutáns majomhadsereg” létrehozásán.

Mesterséges megtermékenyítés lvl 99

Ahogy az lenni szokott, ezeket az állításokat is érdemes fenntartásokkal kezelni, de hogy miért, ahhoz először is meg kell nézni, hogy egyáltalán ki is volt ez a tudós, akinek ilyen híre ment a nagyvilágban. Ilja Ivanovics Ivanov 1870-ben született a mai Oroszország területén, az egyetemi tanulmányait Harkivban végezte, és egy évet eltöltött a párizsi Pasteur Intézetben is, ahol élettannal foglalkozott, 1898-ban pedig a leginkább Ivan Pavlov miatt ismert, szentpétervári Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben kezdett el dolgozni.

Pavlov az intézet igazgatójaként egy ottani laboratóriumban végezte a kutyák nyálmirigyeivel kapcsolatos kutatásait, és fedezte fel a feltételes reflexet meg a klasszikus kondicionálást, amiért 1904-ben Nobel-díjat kapott. Pavlov munkássága nagy hatással volt Ivanovra, annak eredményeit ültette át a nemi mirigyekre, és hatékony módszereket dolgozott ki a telivér lovak mesterséges megtermékenyítésére. Ebben annyira sikeres volt, hogy később laboratóriumot alapított, és az ő módszereit kezdték el használni az egész országban.

Ivanov viszont nem elégedett meg ennyivel, 1910-ben a grazi Nemzetközi Zoológiai Kongresszuson bemutatta a projektet, amelyben mesterséges megtermékenyítéssel akart létrehozni ember–majom hibrideket. Ez persze jóval meredekebb ötlet volt a lovak mesterséges megtermékenyítésénél, és Ivanov csak a bolsevik forradalom után, 1924-ben kezdett el házalni a szovjet vezetésnél, hogy támogassák benne. A bolsevik vezetésben pedig ekkor voltak olyan, a jövőről is radikálisan gondolkodó politikusok és tudósok, akik hajlandóak is voltak erre, így Ivanov 1925-ben elutazhatott Nyugat-Afrikába, ahol neki is látott a projekt megvalósításának.

A francia fennhatóság alatt álló Guineába ment, ahol bennszülött nőket akart teherbe ejteni csimpánzok spermájával. Hamar kiderült ugyanakkor, hogy a helyiek félnek a majmoktól, amelyek állítólag néha megerőszakolnak nőket, így még pénzért sem vállalta senki a mesterséges megtermékenyítést. Ivanov így előbb csimpánzokat próbált teherbe ejteni emberi spermával – ez nem sikerült –, aztán kitalálta, hogy a beleegyezésük nélkül, egy orvosi vizsgálatra hivatkozva ejti majd teherbe a helyi nőket egy csimpánz spermájával. A francia kormányzó viszont ezt már nem engedte neki, és

hiába írt dühös levelet Moszkvába a guineai bennszülöttek primitív félelmeiről és a franciák burzsoá előítéleteiről, onnan is azt a választ kapta, hogy a tudta nélkül ne ejtsen senkit teherbe majomspermával.

Ivanov végül 1927-ben tért haza, és húsz majmot is vitt magával Oroszországba, közülük azonban csak négyen élték túl az utat. A tudós továbbra is élvezte a szovjet vezetés egy részének támogatását, de a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, amelynek hagyományosabb szemléletmódot képviselő tudósai korábban sem támogatták a munkásságát, negatívan értékelte a kísérleteit. Ivanov még több pénzt kapott, de a kísérleteit a Szovjetunióban kellett folytatnia, önként jelentkező szovjet nőkkel. Önként jelentkezők lettek is, de időközben minden majom elpusztult, így a kísérletek nem tudtak elindulni.

Újabb majmok csak 1930-ban érkeztek, Ivanovot pedig az év decemberében a tudományos projektjeitől teljesen függetlenül utolérte a politikai tisztogatás, és Kazahsztánba száműzték, ahol 1932-ben meg is halt. A Szuhumiban található, főemlősökkel foglalkozó intézet, ahová állítólag az ő majmai is kerültek 1927-ben, jócskán túlélte őt, máig létezik, de azt érdemes hozzátenni, hogy a szakirodalomban nincs egyetértés abban, hogy Ivanovnak volt-e egyáltalán köze az intézethez – ez legalább olyan vitatott, mint a kísérletei utóélete.

A csimpánzember és a szocialista álom

A nyugati sajtó viszonylag hamar felkapta Ivanov kísérleteit, az erről szóló cikkeknek pedig Amerikában is nagy visszhangjuk lett, ahol pont 1925-ben citáltak bíróság elé egy tennessee-i tanárt, mert a darwini evolúcióról tanította a diákjait a bibliai teremtéselmélet helyett. A majomper néven elhíresült eset után pont kapóra jött Ivanov kísérlete, mert egyaránt lehetett vele érvelni az evolúció igazsága mellett és amellett is, hogy az azt igaznak tartók felfoghatatlan gaztetteket követnek el. A New York Times korabeli cikkében pedig egy amerikai ateista társaság vezetője az evolúciós olvasat mellett egy nagy adag rasszizmussal is leöntötte az egészet.

A lapnak nyilatkozó Howell S. England, aki láthatóan bennfentes információkkal rendelkezett a szovjet tudós afrikai utazásáról, nemcsak támogatást ígért neki, hanem azt is elkezdte fejtegetni, hogy a különböző embertípusokat különböző majmokkal kell majd keresztezni, hogy nemzőképesek legyenek. England az orangutánokat az ázsiaiakkal, a gorillákat a feketékkel, a csimpánzokat pedig a fehérekkel látta kompatibilisnek. A szovjetek tagadták, hogy kapcsolatban lennének az amerikai ateistákkal, de a cikkben szereplő állítások így is megragadtak a sajtóban, pár hónap múlva a Time már tényként közölte, hogy Ivanov eszerint keresztezi az embereket a majmokkal.

A kilencvenes évek végén aztán még durvább állítások kezdtek el keringeni a Szuhumiban létesített intézetről és Ilja Ivanovról, akit az intézet állítólagos alapítójának nevezek. Egy 2009-ben megjelent tanulmány szerint ezek mögött egy szovjet sci-fi-író, Jeremej Parnov állt, aki az amúgy nyilvánosan elérhető dokumentumokat úgy tálalta, mintha korábban szupertitkosak lettek volna, és ezek alapján arról írt, hogy Ivanov az intézetben is azon dolgozott, hogy embereket keresztezzen majmokkal, és erre „végtelen erőforrás” állt rendelkezésére.

A szerzők szerint Parnov miatt került be a képletbe egy másik orosz származású, Párizsba emigrált tudós, Serge Voronoff is, aki majomheréket ültetett át idős férfiakba, hogy visszafordítsa az öregedésüket. Ivanov és Voronoff viszont tényleg dolgoztak együtt, 1926 nyarán egy Nora nevű csimpánzba ültették át egy emberi nő petefészkét, amelyet mesterségesen megtermékenyítettek emberi spermával. Ez szintén bejárta a világsajtót, és a korabeli irodalomra is lehetett hatása – vannak, akik szerint Mihail Bulgakov Kutyaszív című kisregénye is ezt forgathatta ki.

Parnov cikkei után rengeteg helyen tűnt fel az az értelmezés, hogy Ivanov amolyan „vörös Frankenstein” volt, aki egyes források szerint Sztálin figyelmét is felkeltette.

Sőt, a kétezres években brit bulvárlapok nem pusztán kész tényként kezelték, hogy az orosz tudós Sztálin „mutáns majomhadseregét” fejlesztette, hanem azt írták, hogy maga Sztálin rendelte meg Ivanovtól a csimpánzembereket, hogy sebezhetetlen, fájdalmat nem érző katonákra és/vagy rabszolgákra tehessen szert. Erre amúgy nincsen semmilyen bizonyíték, arra viszont igen, hogy Sztálin a harmincas években annyira elborzadt egy neki levélben felvetett, mesterséges megtermékenyítéssel működő eugenikai programtól, hogy elrendelte több szovjet genetikus letartóztatását.

A 2009-es tanulmány azt is állítja, hogy Ivanov sosem volt a Szuhumiban létesített intézet alkalmazottja, és csak egyszer járt ott, 1928 nyarán, így nem is próbálkozhatott ott semmilyen ember–majom kísérletekkel. 1928-ban egyébként állítólag érkeztek majmok az intézetbe, tehát elméletileg lett volna rá lehetősége Ivanovnak, hogy ezekkel kísérletezzen, de ennek megtörténtére nincsen semmilyen bizonyíték, és még ha ott is volt akkor a tudós, jó eséllyel nem is történt meg.

És hogy miért csinálta Ivanov ezt az egészet? Alexander Etkind, a Cambridge-i Egyetem történésze szerint azért, mert a pozitív eugenikával az egész társadalmat akarta átformálni. Etkind szerint ezért támogatták őt a legradikálisabb bolsevikok, és végül ezért tűnt el velük együtt ő is.