A háborús bűnös, aki kevesellte a büntetését, ezért épített magának egy börtönt, és bevonult életfogytig
A háborús bűnösök, ha bíróság elé kerülnek, szinte mindig tagadni szokták a vádakat, esetleg azzal védekeznek, hogy ők csak parancsot teljesítettek. Persze előfordul az is, hogy vállalják, sőt, megbánják az általuk elkövetett szörnyűségeket – de olyat, hogy valaki kevesellné a büntetését, sőt, azt önszántából súlyosbítaná, elég keveset jegyzett fel a történelem. Konkrétan egyet, Imamura Hitosi japán tábornok esetét a második világháború után.
Imamura igazi mintakarriert futott be a japán hadseregben. 21 évesen jelentkezett a császári katonai akadémiára, tíz évvel később pedig már századosi rangban volt, amikor katonai attasénak nevezték ki Angliába. Újabb tíz év múlva már őrnagy volt, 1930-ban, 44 évesen pedig ezredes.
A második világháború hajnalán már tábornoki rangban volt, először Kínába vezényelték, aztán a Holland Kelet-India (a mai Indonézia) elleni japán inváziót vezette. Ez a japán hadigazdaság szempontjából nagyon fontos volt a hatalmas olajlelőhelyek miatt (ez a térség volt akkoriban a világ egyik legnagyobb olajtermelője).
Imamura vezetésével a japánok három és fél évig tartották elfoglalva a területet. Ő maga Jáva szigetén rendezte be a főhadiszállását, és hamar híressé vált arról, hogy megszállóként az ilyenkor szokásos terror helyett szokatlanul engedékeny politikát folytatott a helyiekkel szemben.
Később a Salamon-szigeteki hadjáratban harcolt az amerikai–brit–ausztrál seregek ellen, és csak hetekkel a Japánra ledobott atombombák után, 1945 szeptemberében tette le a fegyvert az ausztrál csapatok előtt, Új-Guinea szigetén.
A fegyverletétel után Imamura az ausztrál hadbíróság elé került, ahol háborús bűncselekményekkel vádolták meg, és tíz év börtönbüntetésre ítélték. A japánok a második világháborúban sok elmondhatatlan borzalmat műveltek, elég csak a nankingi mészárlásra gondolni – Imamurával kapcsolatban azonban nem merült fel, hogy ilyesmikben részt vett vagy parancsot adott volna.
A büntetést tulajdonképpen az alá beosztott tisztek és katonák tettei miatt kapta, akik viszont rutinszerűen tartottak hadifoglyokat disznóólban, illetve végezték ki őket minden különösebb ok nélkül. Imamura kérvényezte, hogy Japánban tölthesse le a büntetését, ahol végül egy tokiói börtönben ült hét évet.
A szabadulása után, 1954-ben (ekkor már közel 70 éves volt) úgy gondolta, hogy a büntetése túl enyhe volt ahhoz képest, hogy mi mindenért terheli őt felelősség, ezért a háza kertjében felépítette a börtöncellája pontos mását, és oda beköltözve élt egészen az 1968-ban bekövetkező haláláig.
(Források: Cornell.edu, Fantastic Facts, Pacific War Encyclopedia)
