A betegségek között kevés bosszantóbb dolog van a náthánál. Én például, amint megérzem az első tüneteket, szaladok a gyógyszeresfiókhoz, és felkutatok minden létező vitamint, a következő pillanatban pedig már a gyömbéres-citromos-mézes-csilis kotyvalékomat rakom össze, hogy még idejében megállítsam a rám váró, legalább ötnapos poklot.
Aztán kétségbeesett próbálkozásaim után mindig rájövök, hogy ha teljesen nem is hatástalan mindez, nem fogom tudni kibekkelni a szokásos menetrendet a tüsszögésektől a teljes orrdugulásig. De miért nem? Hogyan lehetséges az, hogy a leggyakoribb fertőző betegségre még a 21. században sincs hatékony gyógyszer vagy oltás, ami véget vetne ennek a hihetetlen szenvedésnek, vagy megelőzné azt? (Disclaimer: fontosnak tartom leszögezni, hogy férfinátha-hívőkkel ellentétben azt azért nem gondolom, hogy a nátha súlyosabb fájdalmakkal járna, mint egy szülés.)
Mit nevezünk egyáltalán megfázásnak?
A közönséges nátha vagy megfázás egy nagy gyűjtőfogalom több, hasonló légúti fertőzésre, amikért különböző vírusok lehetnek felelősek – vagyis a máig létező tévhitekkel és a némileg félrevezető elnevezéssel ellentétben nem a rossz időjárás, a hideg vagy egy kiadós bőrig ázás okozza.
Ezzel együtt mégis tény, hogy hidegebb időben több a náthás megbetegedés. Ennek az az oka, hogy maga az orrba jutó hideg levegő jelentősen rontja az ott zajló immunreakciót: egy 2022-es tanulmány szerint már 5 Celsius-fokos csökkenéssel megfeleződik azoknak a sejteknek a száma, amiknek a feladatuk lenne, hogy megakadályozza a vírusok megtelepedését. Ezért is segíthet a megelőzésben, ha télen nagyobb, orrunkat és szánkat is eltakaró sálat viselünk, így ugyanis felmelegítjük a belélegzett levegőt.
A kutatók szerint a nátha már 300 ezer évvel ezelőtt, az első Homo sapienseknél is felbukkanhatott: ekkor még vélhetően más gerincesekről terjedhetett át a betegség az emberre, és az első közösségek megjelenésével vált egyre gyakoribbá. A korai gondolkodók úgy vélekedtek, hogy a tüneteket a hideg levegő szervezetbe való behatolása okozza, ezért kezelésként meleg italokat használtak, míg Nero római császár orvosa a húslevesre esküdött. Az ókori görög orvos, Hippokratész ezzel szemben azon a véleményen volt, hogy a megfázásért az agyban felhalmozódott salakanyag felelős.
A középkorban egyes keresztények úgy vélték, hogy a lélek tüsszentés közben elhagyhatja a testet, ezért a megfázásban szenvedőket arra biztatták, hogy takarják el a szájukat – ez a mai tudásunkkal előremutató megoldás lett volna a fertőzés megállítására, a maszkok elterjedésére viszont még várni kellett néhány évszázadot.
A kórokozók tanulmányozása a 19. században pörgött fel, az 1880-as években fedezték fel többek között a tüdőbaj, az influenza és a kolera okát, Louis Pasteur pedig kifejlesztette az első vakcinát. A tévhitek ennek ellenére továbbra is tartották magukat, még 1925-ben is, amikor a Popular Science lehozta az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálatának (US Public Health Service) első, náthával kapcsolatos kutatását.
Malcolm MacDonald itt már megírta, hogy az általános vélekedéssel szemben a náthának nem sok köze van az időjárás változásához vagy a „nedves lábakhoz”. Bár a konkrét kórokozót még nem azonosították, a tanulmány már leszögezte, hogy a megfázás fertőzéssel terjed. „A megelőzés abban rejlik, hogy kerüljük a betegekkel való érintkezést” – olvasható a száz évvel ezelőtti cikkben.
A náthát okozó vírusokra először csak az ötvenes években derült fény: Robert Huebner amerikai virológus 1953-ban azonosította az adenovírusokat, majd 1956-ra Winston Price, a Johns Hopkins Egyetem virológusa felfedezte az elsők rhinovírust is mint a megfázás másik, ahogy azóta kiderült, egyik fő okozóját, ami a megfázások körülbelül 30–50 százalékáért felel.
A kutatók idővel rájöttek, hogy a nátha valójában egy gyűjtőfogalom a nagyon hasonló, felső légúti tünetekkel járó megbetegedésekre, amiket azonban más-más vírusok – többek között rhinovírusok, koronavírusok, adenovírusok vagy a légúti óriássejtes vírus (RSV) – okoznak. Több vírusnak azonban több száz variációja, törzse létezik, így egy nátha elleni vakcinának több százféle vírust kellene megcéloznia, még változatosabb összetételben, mint az évről évre módosított influenzaoltások esetében.
Az RSV ellen már létezik oltás, ami főleg a veszélyeztetett csoportoknak, a csecsemőknek és az időseknek jó hír – ez azonban csupán töredékét teszi ki a megfázásos eseteknek. És még úgy sem lennénk sokkal előrébb, ha legfőbb okozóként a rhinovírust venné célba egy következő vakcina: amellett, hogy több mint száz vírustörzsre lenne szükség egy adagban, a megfázások jelentős részére így is hatástalan lenne.
Tuti tippek 1925-ből
Sok alvás egy jól átszellőztetett szobában, reggeli hideg fürdőzés, megfelelő étrend „sok zöldséggel és gyümölccsel, nem túl sok hússal és péksüteménnyel” és mindennapos kültéri mozgás – a száz évvel ezelőtti amerikai kutatás ezt a négy módszert javasolta a megfázás elkerülésére. Bár mostanra sokkal többféle gyógyszer, fájdalom- és lázcsillapító áll rendelkezésünkre, a fentieknél sokkal okosabbat ma sem tudnak tanácsolni az orvosok.
MacDonald 1925-ös cikkében több, máig érvényes állítást fogalmazott meg a náthával kapcsolatban. Egyrészt, hogy a száraz levegő kiszárítja az orr és a torok nyálkahártyáját, ami fogékonyabbá tesz minket a megfázásra, ezért fontos a magas páratartalom és a rendszeres szellőztetés. Ekkorra derült ki az is, hogy beltéren jobban terjed a fertőzés, a városlakóknál és a beltéri, irodai munkát végzőknél gyakrabban jelentkezik, mint azoknál, akik vidéken élnek, és többet vannak a szabadban. MacDonald a nátha szezonalitására is kitért – eszerint a legtöbb megbetegedés októberre és januárra tehető, előbbi az iskolakezdés, utóbbi a karácsonyi ünneplések velejárójaként, mert ilyenkor a sok találkozás miatt nagyobb eséllyel terjednek a fertőzések.
Száz éve azt is megállapították, hogy a megfázás leginkább „a túltáplált, keveset mozgó és székrekedéses embereket támadja meg, valamint azokat, akik kerülik a friss levegőt”. Mostanra már tudható, hogy mindez csak akkor növeli a kockázatot, ha stressz van a hátterében – a stressz ugyanis mindenféle fertőzéssel szemben gyengíti az immunválaszt, de ugyanez igaz az alváshiányra és a dohányzásra is.
(Források: Popular Science, Live Science, BBC, CNN, Scientific American)
