„Most újból lehetőség nyílik majd számunkra, hogy magyar ember – akár hölgy, akár férfi – a világűrt megjárja, és akkor beteljesedik egy álmom, hogy nem én leszek az utolsó magyar űrhajós.”
Farkas Bertalan pár éve a fentiekkel zárta azt a portréfilmet, amit róla készített a Katonai Filmstúdió. Az első magyar űrhajós korábban is elmondta több interjújában, hogy nagy vágya megérni, ahogy Magyarország visszatér az űrbe. Ez az álom hamarosan teljesülhet: ha minden a terv szerint megy, június 8-án Kapu Tibor az Axiom Space Ax-4 küldetés tagjaként átlépi a Kármán-vonalat, vagyis a világűr határát, és ezzel ő lesz a második magyar, aki odafentről tekinthet le Magyarországra. Vagy legalábbis a második kiképzett magyar űrhajós, mert magyar származású ember Farkas után is járt az űrben: Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly, aki 2007-ben és 2009-ben is űrturista volt a Nemzetközi Űrállomáson.
Kapu Tibor korábbi interjúnkban nagy tisztelettel nyilatkozott Farkasról, aki sokat beszélgetett a fiatal űrhajósjelölttel és tanácsokkal látta el őt. Kapu akkor megjegyezte, hogy „az ő kiképzésük semmi nem volt ahhoz képest, ahogy Bercit kínozták”. Talán a két esemény propagandaértékéről is hasonló mondható el. Az idei magyar űrrepülés természetesen lehetőséget ad a kormánynak arra, hogy részben saját eredményeként mutassa be azt, de a várható pozitív visszhang valószínűleg nem ér a nyomába annak, ami Farkas Bertalan küldetését követte. Az 1980-as űrrepülés után ugyanis olyan sikerkampány következett, amihez hasonlót Gagarin kapott a Szovjetunióban. Kapu Tibor missziója előtt érdemes feleleveníteni az első magyar űrhajós történetét.
Gyulaházáról a Csillagvárosba
Az 1949-ben a szabolcsi Gyulaházán született Farkas Bertalan talán nem lett volna űrhajós, ha nincs egy iskolai padtársa, Kopasz Gyuri. Farkas az ő unszolására jelentkezett repülőiskolába, amikor mindketten a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumba jártak. Kettejük közül Kopasz Gyuri akart inkább pilóta lenni, de nem ment át az orvosi vizsgálaton. Berci viszont igen, így ő 1967-től a szolnoki Kilián György Repülőműszaki Főiskolán tanult tovább. Onnan három évvel később egyenes út vezetett Szovjetunióba, ahol Farkas 1972-ben diplomázott a Krasznodari Repülőtiszti Főiskolán. Ezután a pápai vadászezredhez került, ahol 1977-től már első osztályú vadászpilótaként töltötte a szolgálatát.
Akkor már bőven zajlott a szocialista országok közös űrkutatási programja, az Interkozmosz. Ennek keretében a szovjetek a keleti blokk több országának is lehetővé tették, hogy embert küldjenek a világűrbe. A programnak praktikus előnyei is voltak – például a kutatási területek egyesítése –, emellett a szocialista országok összetartását is szimbolizálta. Az Interkozmosznak köszönhetően a hetvenes években Csehszlovákia lett a harmadik ország, ami űrhajóssal büszkélkedhetett, majd sorban következett Lengyelország, az NDK és Bulgária.
A programban magyar űrhajósjelölteket is kiszemeltek. Elsősorban berepülő pilóták közül válogattak 1977-től Kecskeméten, a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézetben. Egy évvel később Magyarországra látogatott egy szovjet különítmény, aminek tagja volt többek közt a bajkonuri űrhajós-kiképzőközpont, Csillagváros vezető orvosa. A bizottság négy jelöltre szűkítette a kört: Buczkó Imre, Elek László, Farkas Bertalan és Magyari Béla maradt fenn a rostán. Ők négyen mehettek Moszkvába, ahol további vizsgálatok után már csak Farkassal és Magyarival foglalkoztak tovább. Ekkor még nem döntötték el, hogy ki fog végül az űrbe utazni, biztonsági okból mindketten megkapták a kozmonauta kiképzést, hogy legyen tartalék űrhajós a programban. 1978 márciusában mindketten családostul kiköltöztek a számukra kiutalt csillagvárosi lakásokba és megkezdődött a felkészülés.
A PR döntött
Hogy a két jelölt közül Farkas Bertalan indulhat az űrbe, azt leginkább PR szempontok döntötték el. Erről a döntést meghozó egyik vezető, Szabó József vezérőrnagy beszélt később az Indexnek. Jó ideig nem volt biztos, hogy ki lesz Magyarország első űrhajósa, és az Interkozmosz vezetőjének távirata sem segített – ebben ugyanis az állt, hogy Farkas és Magyari is alkalmas az űrrepülésre és a szovjetek a magyar kormányra bízzák a döntést.
Ekkor ült össze Czinege Lajos honvédelmi miniszter irodájában a vezérkari főnök első helyettese, a légierő főszakorvosa és Szabó József. Mivel Szabó töltötte a legtöbb időt a jelöltekkel, Czinege kikérte a véleményét, a vezérőrnagy pedig így felelt:
„…ahányszor Csillagvárosban jártam, mindig Farkas Bertalan volt a szóvivő, mindig ő adta elő, hogy mi a probléma, soha nem Magyari Béla, aki többnyire csak bólogatott és helyeselt ilyenkor. Én azt tapasztaltam, hogy Béla nem szívesen beszél. Lehet hogy egy-két hónap alatt belerázódna, de pillanatnyilag ez a helyzet. Ezért én jelenleg alkalmasabbnak tartom Farkas Bertalant.”
Ebben egyetértettek, a sármosabb, közvetlenebb Farkast mindannyian jobb választásnak tartották a repülés utáni propagandaesemények főszereplőjeként, mint a csendesebb, zárkózottabb Magyarit. A döntéstől értesítették a szovjeteket, majd a két jelöltet is. Magyari nehezen viselte a döntést, napokig maga alatt volt, a tartalékszemélyzet parancsnoka, Vlagyimir Dzsanyibekov segített neki feldolgozni a történeteket. Aztán leültek sakkozni és inni Farkassal és közben megbeszélték, hogy nem fognak keresztbe tenni egymásnak. Az Interkozmosz programban korábban többször előfordult, hogy egy nemzet űrhajósjelöltjei marakodtak az elsőségen – Magyari viszont beletörődött a helyzetbe és mindenben támogatta Farkast.
Miután a döntést mindenki tudomásul vette, a magyarokhoz befutott az akkori moszkvai nagykövet, Szűrös Mátyás távirata. Szűrös tárgyalt a csillagvárosi szovjet űrhajósokkal, köztük a Szojuz–Apollo-űrrandevú egyik tagjával, Alekszej Leonovval. Leonovék azon a véleményen voltak, hogy mégis csak Magyari legyen az első magyar űrhajós, mert úgy gondolták, ő jobban feldolgozta a tananyagot, mint Farkas. Szabó szerint ha korábban érkezik ez a távirat, nem kizárt, hogy Magyarit választják, de mivel akkor már mindenki kész tényként kezelte, hogy Farkas indulhat az űrbe, Czinege nem változtatta meg a korábbi döntést.
Libamájpástétom és cápariasztó
Az első magyar űrhajós a Szojuz-program egyik repülésével indulhatott útnak. A szovjetek eredetileg 1979-es startot terveztek, Farkas Bertalan, valamint szovjet űrhajóstársa és a küldetés parancsnoka, Valerij Kubaszov a Szojuz–34 űrkabinjában foglalt volna helyet. Ezt a tervet azonban felülírta egy váratlan műszaki hiba. Az első bolgár kozmonautát szállító Szojuz–33 főhajtóműve ugyanis meghibásodott, így az űrhajó nem tudott kapcsolódni az odafent keringő Szaljut–6 űrállomáshoz és a vele összekapcsolódott Szojuz–32-höz. Emiatt teljesen át kellett szervezni a következő küldetéseket: a Szojuz–33 legénysége végül ugyanazzal az űrhajóval tért vissza, amivel elindult, a Szojuz–34-et pedig üresen indították, majd lehozták vele a Szaljut–6 legénységét, de előbb még üresen hazaküldték a Szojuz–32-t. Ezt követően a szovjet űrkutatási vezetés kivizsgálta a hiba okát, majd a Szojuz–35-tel új szovjet legénység indult az űrállomásra, és csak ezután jöhetett Farkas és Kubaszov.
Farkas Bertalan tehát az eredeti tervekhez képest egyéves csúszással, 1980. május 26-án, éppen 45 éve indult útnak a Szojuz–36 fedélzetén. Odafelé nem akadt semmilyen komplikáció, a magyar pártállami sajtó már fél órával a start után hírt adott a történelmi eseményről. „Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan űrhajósok közérzete jó, a Szojuz–36 űrhajó fedélzeti berendezései rendben működnek” – jelentették a másnapi lapok is. Az űrhajó május 27-én sikeresen dokkolt a Szaljut–6-hoz, ahol az űrállomás legénysége, a szovjet Leonyid Popov és Valerij Rjumin fogadta Farkasékat.
A következő napokban az űrhajósok leginkább tudományos kísérleteket végeztek, többek közt magyar eszközökkel. Ezek közül a legfontosabb a KFKI által kifejlesztett Pille dózismérő volt, amivel az űrhajósokat érő kozmikus sugárzást mérték. Az e célra használt korábbi műszerekből csak visszatérés után lehetett kinyerni az adatokat, a Pille azonban már az űrben kijelezte, hogy mekkora sugárdózis érte az űrhajósokat. Nem csoda, hogy továbbfejlesztett utódai helyet kaptak a Mir Űrállomáson, sőt, jelenleg is dolgoznak a Nemzetközi Űrállomáson.
A sugárzásmérések mellett Farkasék többek között a magyar tervezésű Interferon sejtbiológiai kísérletben vettek részt, amiben az immunrendszer interferon fehérjéinek működését vizsgálták mikrogravitációban. A Balaton nevű műszerrel az űrhajósok szellemi munkavégző képességét vizsgálták, az Ötvös kísérletben pedig a félvezetőtechnikában jelentős fémek (gallium, arzén, indium, ólom) kristályszerkezetét és ötvözeteit elemezték. Emellett rengeteg fotót készítettek a Földről – Magyarországról is, ami fölött az űrállomás kétszer is áthaladt a küldetés során.
Akár tudományos kísérletnek tudhatjuk be azt is, hogy az űrhajósok éles helyzetben tesztelték a budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézet, valamint a Magyar Néphadsereg élelmezési szolgálatának műszaki fejlesztési osztálya által fejlesztett magyaros űrételeket. Magyarország élelmiszeripara elég erős volt akkortájt, ezért az űrhajósok ételeinek fejlesztése a magyarokra jutott. A kétéves kutatás eredményét Farkas egy tulipános ládában vitte magával, a konzervek között volt sertéspörkölt, libamájpástétom, rakott káposzta, füstölt marhanyelv, babsaláta virslivel és sült vagdalt is. Ha a beszámolóknak hinni lehet, a konzervdobozok egytől egyig kiürültek, ennek ellenére Farkas két és fél kilót fogyott az utazás alatt.
Farkas és Kubaszov június 3-án indult haza a Szojuz–35-tel, de amikor a parancsnok megpróbálta beindítani a hajtóművet, az nem indult be. Feszült percek következtek, miután az űrhajósok a földi irányítóközpontból azt a parancsot kapták, hogy várják meg a következő rádiókapcsolási periódust. Akkor aztán közölték a szovjet megoldást a problémára: a földi irányítás megkérte a kozmonautákat, hogy még egyszer próbálják beindítani a hajtóművet, de most legalább egy másodpercig vagy még tovább nyomják az indítógombot. Így már beindult a hajtómű, és a Szojuz–35 távolodni kezdett az űrállomástól. A visszatérés további része nagyjából rendben ment, az űrhajó tervszerűen szétvált moduljaira, a parancsnoki kabin megfelelő szögben érkezett a légkörbe és megfelelő magasságban a főernyője is kinyílt. Egy malőr akadt még a legvégén: a sima földet érés érdekében közvetlenül a felszín előtt hat fékezőrakétának kellett volna működésbe lépnie, de ez nem történt meg. Ennek ellenére Farkas és Kubaszov épségben landolt a kazahsztáni Dzsezkazgantól nem messze. A kabinban egyébként volt egy pisztoly is arra az esetre, ha a vadonban földet érve az űrhajósoknak meg kellene védeniük magukat ragadozóktól, sőt, egy cápariasztó is akadt, tengerre érkezés esetére.
Több ország hőse
Farkas Bertalant hősöknek kijáró tiszteletadással fogadták itthon és elhalmozták kitüntetésekkel. Egyebek közt megkapta a Lenin-rendet és A Szovjetunió Hőse kitüntetést is, később Gyulaháza díszpolgára lett. Június 16-án Kádár János ünnepélyes keretek között fogadta a két űrhajóst a Parlament előtt, Farkas ekkor jelentést tett neki:
„Kádár elvtárs, Farkas Bertalan űrhajós százados tisztelettel jelentem, a párttól, szeretett népemtől kapott megtisztelő feladatot becsülettel végrehajtottam.”
Kádár természetesen gratulált és a szocialista országokban akkor megszokott protokollnak megfelelően két puszit is adott Farkasnak.
A következő hónapokban a propaganda mindent kihozott az űrrepülésből. Farkas Bertalan nevét úttörő őrsök, munkásbrigádok vették fel, a sajtót ellepték a központilag egyeztetett cikkek, az országot pedig a szovjet iránymutatással tervezett ajándéktárgyak a kártyanaptáraktól a lendkerekes Interkozmosz űrrakétáig. Hozzá kell tenni, hogy ennek a merchandising üzletnek volt némi járulékos kára is. Mivel eredetileg 1979-re tűzték ki a startot, ezzel a dátummal már legyártottak rengeteg plakátot, pénzérmét és más ajándéktárgyakat. Ezeket aztán bevonták vagy megsemmisítették. Sőt, korábban is volt egy ilyen kör, mert amíg nem dőlt el, hogy a két magyar jelölt közül ki indul útnak, a szocialista propagandagépezet Magyari Béla elsőségét hirdető nyomtatványokat is készített, aztán később ezeket is bezúzták.
A popkultúra is bőven merített az eseményből. Hofi Géza például az aktuális kabaréjában Berciről énekelt (arra volt kíváncsi, hogyan jutott át a vámon). A Hungaroton kislemezt adott ki, aminek egyik oldalán Farkas start előtti szavai voltak hallhatók, a másik oldalán pedig Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szerzeménye, a Magyar a világűrben. A tévében az Esti mese a küldetés egyik napján egyenesen az űrből szólt, Farkas Bertalan olvasta fel és az alkalomra egy szkafanderes TV-macit is magával vitt az utazásra.
Propaganda ide, propaganda oda, a Szojuz–36 útjával Magyarország lett a hetedik nemzet az űrben, és ez történelmi kontextusban is olyasmi, amire jó emlékezni. Persze a hetvenes-nyolcvanas években gyakorlatilag a szovjetek fuvarozgatták a baráti országok kiválasztottjait, de még ezt figyelembe véve is impozáns, hogy az űrbe kijutott nemzetek listáját végignézve olyan országokat előzünk meg, mint például Franciaország, az Egyesült Királyság vagy Japán.
A nyolcvanas évek végére a Farkas-kultusz alábbhagyott, a rendszerváltás után pedig már szinte semmit nem lehetett érezni belőle – sőt, voltak, akik kétségbe vonták, hogy Farkas Bertalan valóban az űrben járt. Az űrhajós akkor már a közlekedésmérnöki diplomájának megszerzése után mérnök ezredes volt, majd 1995-től dandártábornok. 1996-ban katonai attasé lett az Egyesült Államokban, egy évvel később nyugdíjazták. Ezután szerencsét próbált a politikában és az üzleti életben is, de akármibe fogott, sosem lett olyan sikeres, mint Az Első Magyar Űrhajósként, akinek a nevét már a 240757 Farkasberci kisbolygó is őrzi.
Farkas Bertalan máig sok meghívást elfogad és szívesen beszél a tapasztalatairól. A 70. születésnapján megmutatta a Heti Naplónak dandártábornoki egyenruháját is, külön elbüszkélkedve azzal, hogy az uniformison egymás mellett sorakozik három csillag alakú kitüntetés: A Magyar Népköztársaság Hőse, A Szovjetunió Hőse és Ukrajna Aranycsillaga. Most, 75 évesen pedig az első magyar űrhajós sokéves álma valósulhat meg: lesz követője. Farkas tanácsadóként maga is részt vett Kapu Tibor felkészítésében és ott lesz a június 8-i startnál is.
