Lopott hajjal és műfejekkel verték át az őröket az Alcatraz legravaszabb rabjai, soha nem találták meg őket

1962-ben, egy kora nyári napon három rab megszökött az Egyesült Államok legszigorúbban őrzött börtönéből, az Alcatrazból. Frank Morrist és az Anglin testvéreket azután soha többé nem látták. Bár a hivatalos álláspont szerint a hideg, örvénylő vízben odavesztek, a leleményes szökésük és a rejtélyes eltűnésük azóta is izgalomban tartják a történelem iránt rajongókat. Az ügyet és magát az Alcatrazt már akkor, a hatvanas években is nagy figyelem övezte: a BBC egy évvel az incidens után el is látogatott a szigetre, hogy riportot készítsen minden idők egyik legszigorúbban őrzött börtönéről és legokosabb szökéséről.

Michael Charlton, a Panorama című műsor riportere 1964 májusában kelt át a San Franciscó-i öböl zavaros vizein, hogy beszámoljon a hírhedt börtön történetéről. Akkorra az intézményt már bezárták, de a köztudatban továbbra is élénken élt az emléke. A szigeten egykor Amerika legveszélyesebb elítéltjei raboskodtak – köztük Al Capone, Mickey Cohen, George „Machine Gun” Kelly és Robert Stroud, a „Madárember”. Az Alcatrazt bevehetetlennek tartották, olyan helynek, ahonnan lehetetlen megszökni. A Telexen korábban írtunk arról, hogy az intézményből hivatalosan csak egy rabnak sikerült a szökés, de pár óra alatt őt is elkapták.

Az 1962-es hármas szökés fő értelmi szerzője Frank Lee Morris volt, aki már fiatal korától visszaeső bűnözőként töltötte idejét különféle javítóintézetekben és börtönökben. Intelligensnek és találékonynak tartották, de főként szökési kísérletei miatt vált hírhedtté. Az Alcatrazba egy 1960-as szökése után került, és már érkezésekor azt tervezgette, hogyan hagyhatná el a börtön falait. Összeállt John és Clarence Anglin testvérekkel, valamint Allen Westtel – mindannyian ismerték egymást korábbi börtönökből. Mivel celláik egymás mellett voltak, éjszakánként beszélgethettek, tervezhettek. Hónapokon át dolgoztak titokban a celláik mosdókagylója mögötti szellőzőjáratok kibővítésén.

A sórágta betonban fémkanalakkal, egy porszívómotorból készített fúróval és fűrészlapokkal vájták ki a lyukakat. A fúrás zaját Morris harmonikázással fedte el, amikor a börtön úgynevezett zenés időszakot engedélyezett a raboknak. A lyukakon át kijutottak egy elhagyatott szervizfolyosóra, majd onnan felmásztak a cellablokk üres felső szintjére, ahol titkos műhelyt rendeztek be. A cellafalakba vágott nyílásokat festett papírmasé ráccsal álcázták, amit börtönkönyvtári magazinokból készítettek. Itt eszkábáltak össze ellopott esőkabátokból egy gumitutajt és több mentőmellényt.

A gumit a börtön gőzvezetékeinél olvasztották össze, a felfújást egy átalakított harmonikával oldották meg. Lapátokat rétegelt lemezből faragtak. Közben arra is ügyelniük kellett, hogy távollétüket ne vegyék észre az őrök az éjszakai ellenőrzések során. Fejeket formáltak papírmaséból, amit szappanból, fogkrémből és vécépapírból gyúrtak. A fejeket lopott festékkel színezték bőrszínűre, és valódi hajjal borították, amit a börtön fodrászatából szedtek össze. Ezeket tették a párnájukra, a takarók alá pedig ruhákkal és törölközőkkel formált testeket raktak, hogy úgy tűnjön, alszanak.

Ahogy haladt a munka, az útvonalat is feltérképezték. A börtön belső vízcsövein lépcsőzve feljutottak egy szellőzőaknához, aminek tetején a rácsot szappanból készített hamis csavarral rögzítették vissza. Végül 1962. június 11-én este mindent előkészítettek. A hamis fejek a helyükön voltak, a cellafalon keresztül hárman – Morris és az Anglin testvérek – kimásztak. Allen West beragadt a cellájába, így ő lemaradt. A többiek felmásztak a tetőre, átfutottak rajta a reflektorok és az őrtorony árnyékában, leereszkedtek egy ereszcsatornán, majd átvágtak a börtönudvaron, és két, 3,7 méter magas szögesdrótkerítésen átvergődve eljutottak a sziget északkeleti partjára. Ott felfújták a tutajukat, és elindultak a sötét, jeges vízen át. A riasztás csak másnap reggel történt meg, amikor az őrök felfedezték a hamis bábukat az ágyban.

Azonnal megindult a sziget átvizsgálása, a börtönőri lakásokkal együtt. A riadót Jolene Babyak apja, az ideiglenes börtönparancsnok indította el. Jolene így emlékezett vissza: „Amikor felébredtem, még mindig szólt a sziréna. Szinte fájt a fülem, annyira hangos volt, és félelmetes. Először nem hittem el, hogy tényleg megszöktek.” A szökött rabok után óriási embervadászat indult. Több száz rendőr kutatta át a környéket. Június 14-én a parti őrség megtalálta tutaj egyik evezőjét, de a rabokat nem. Ugyanezen a napon a vízben rábukkantak az Anglin testvérek személyes tárgyainak egy gumival lezárt csomagjára. Egy héttel később a tutaj maradványait sodorta partra a víz a Golden Gate híd közelében, másnap egy házilag készített mentőmellényt is megtaláltak. A három szökevény azonban soha nem került elő.

A hatóságok úgy vélték, bár a börtönből kijutottak, nagy valószínűséggel belefulladtak az öböl jeges, erős áramlású vizébe. Ezt mondta a BBC-nek az akkori börtönparancsnok, Richard Willard is: „Igen, néhányan hiányoznak, de nem hallottunk arról, hogy valaki hencegne ezzel. Véleményem szerint vízbe fulladtak. Hallja a szelet? Látja a vizet? Maga szerint ezt túl lehet élni?” – mondta Willard. Az Alcatrazt egy évvel később, 1963-ban bezárták. Részben az épület romlása és magas fenntartási költségei miatt, de a börtön szigorúsága és embertelen körülményei is sokáig viták tárgyát képezték. Már 1939-ben az akkori igazságügyi miniszter, Frank Murphy is be akarta záratni, mondván: a börtön légköre „kegyetlenséget és torzulást szül a rabok pszichéjében”.

A szökevények sorsa azóta is rejtély. Bár 1979-ben hivatalosan halottnak nyilvánították őket, és az FBI lezárta az ügyüket, azóta is találgatnak, hogy mi lett a sorsuk. Érdekesség, hogy ugyanebben az évben mutatták be Clint Eastwood főszereplésével Frank Morrisék történetét feldolgozó Szökés Alcatrazból című filmet. Azóta több alkalommal érkeztek bejelentések feltételezett észlelésekről és üzenetekről. 2018-ban a San Franciscó-i rendőrség nyilvánosságra hozott egy levelet, amit még 2013-ban kaptak – a feladó azt állította, hogy ő John Anglin.

A levélben az állt: „1962 júniusában megszöktünk Alcatrazból. Igen, mindannyian túléltük, de éppen csak!” A levél szerint Frank Morris 2005-ben halt meg, Clarence Anglin pedig 2008-ban. A szerző, aki akkor már rákos beteg volt, alkut ajánlott: feladja magát, ha cserébe kezelést kaphat. Az FBI kivizsgálta a levelet, de nem tudta megerősíteni a hitelességét. 2022-ben újabb fantomképeket adtak ki arról, hogyan nézhetnének ki ma a szökevények, hátha valaki felismeri őket, és végre pont kerülhet a történelem egyik legnagyobb börtönrejtélyének végére.

(Források: BBC / National Park Service)