Korábbi adatok úgy tartották, hogy 1928-ban született Kambodzsa későbbi rettegett diktátora, Pol Pot. Amikor az ország egykori véreskezű vezetője meghalt 1998-ban, még akkor is az volt az elfogadott nézet, hogy hetven évet élt. Ma már egyre több forrás úgy tartja, hogy valójában 1925. május 19-én, vagyis napra pontosan száz éve született.
A helyszín: Kompong Thong tartomány Prek Sbauv nevű faluja, ami akkoriban francia fennhatóság alatt állt, ahogy az ország nagy része. Azt is biztosan tudjuk, hogy Saloth Sar néven jött a világra, jómódú paraszti családban. Félig kínai, félig khmer származású volt.
Az apja kilenchektáros birtokán termelte a rizst, amit igavonó marhákkal is képes volt művelni. Kilencen voltak testvérek, ő volt a nyolcadik a sorban, de három testvérét is elveszítette. 1977-ben a jugoszláv tévének adott interjújában azt állította, hogy szegény családban látta meg a napvilágot, de ezt a korabeli iratok cáfolták. 1949-ben Párizsba mehetett tanulni, ami szintén inkább azt mutatja, hogy a család nem élt rossz anyagi körülmények közt.
Ez a tanulmányút egyébként későbbi életére jelentős hatással volt. A francia fővárosban ismerkedett meg ugyanis a baloldali eszmékkel, amiknek rabja lett. Nem egyedül ment Európába, hanem huszonketten szálltak hajóra. A kis csapatból később a kommunista pártba is többen beléptek. Maga Saloth Sar a Francia Kommunista Párthoz már 1951-ben csatlakozott, akkor még a születési nevén.
1953-ban rossz tanulmányi eredményei miatt az ösztöndíja véget ért, hazájába visszatérve iskolában tanított. A Kambodzsai Kommunista Párt vezetését 1963-ban vette át. Az, hogy az elődjével mi történt, a mai napig homályos, könnyen lehet, hogy az eltűnésében Pol Pot is közrejátszott. Tizenkét éven át készült a hatalom átvételére, miközben Norodom Szihanuk, majd az ő hatalmát megdöntő Lon Nol tábornok irányította az országot.
1975. április 19-én vonult be csapataival, és foglalta el a fővárost, Phnom Penh-t. Üresen maradt városba vonult be, az ott élők retorziótól tartva menekültek vagy bujkáltak. Ezt a napot megtette az új időszámítás kezdetének is, vagyis a Nulladik évnek. Önmagát pedig a politique potentielle, azaz rátermett politikus francia kifejezés alapján Pol Potnak keresztelte át. Az ország neve pedig Demokratikus Kambodzsára változott.
Hatalma 1979. januárig tartott, vagyis három év, kilenc hónapos rémuralma alatt a legszerényebb becslések szerint 1,7 millió kambodzsai halt meg. Ez az ország akkori lakosságának az ötödét jelentette.
Volt, akiket megkínzott, mielőtt a halálba küldték volna az emberei, voltak, akikkel a betegségek vagy az éhínség végzett embertelen munkakörülmények közt. Rémuralma idején nem lehetett senki sem biztonságban, aki értelmiségi volt, aki szemüveges, az eszme jegyében a városi lakosság jelentős hányadát likvidálták. Akik nem végeztek fizikai munkát – ezt a tenyerük kérgességéről állapították meg –, azokat börtönbe zárták. A börtönből pedig csak nagyon kevesen szabadultak. Tizenéves gyerekeket gyilkológépeknek képeztek ki, akikben nem volt könyörület, és nemcsak lőfegyverrel, hanem olykor kapával, husángokkal, baltával is gyilkoltak. Volt, akit aligátorok közé löktek, hogy a vadállatok végezzenek vele. Olyan idők voltak akkoriban Kambodzsában, hogy egy mosolyért megverhettek valakit.
Pol Potnak egy agrárkommunista állam volt a víziója, ami képes megvalósítani a teljes önellátást, ezért a falvakat kiemelten támogatta. Sokszor idézett mondata, hogy a pénz veszedelmes. Így fogalmazott: „A pénz olyan eszköz, ami kiváltságot és hatalmat teremt. Aki birtokolja, megvesztegetheti a párttagokat, és alááshatja rendszerünket. A pénz veszedelmes, most és a jövőben is. Óvatosan kell bánnunk vele.”
Nemcsak a pénzt szüntette meg, hanem a magántulajdont is felszámolta, a vallás sem létezhetett többé. A múzeumokat bezárták, mert a hagyományokat is kártékonynak gondolta, ahogy a kultúrát is. Mindenkinek ugyanolyan fekete ruhában kellett járnia, hogy ezzel is érzékeltessék a teljes egalitarizmust, és hogy mindenki egyforma.
A rendszer szimbólumává váltak a tömegsírok, de azt csak a későbbi felkavaró fotókon lehetett látni, hogy hegyekben állnak a koponyák.
Pol Pot a népirtás idején egyáltalán nem szigetelődött el a kommunista világban, járt többször Kínában, 1978-ban a román állam vezetőjével, Nicolae Ceaușescuval is találkozott, de nyugati országokkal is tartotta a kapcsolatot. 1979. januárban a bevonuló vietnámi csapatok elől a hegyekbe menekült, a khmerek kis sejtekben folytatták a harcukat. Pol Potnak sokáig nem bukkantak a nyomára.
Először Vietnám vetette fel, hogy népirtásért felelősségre lehetne vonni, mert amikor az ország hadserege bevonult a Tuol Sleng börtönbe, ott kézzel írott tanúvallomásokat találtak, és nem sikerült eltüntetni a kivégzések nyomait. A khmerek lefotózták a börtönbe szállított embereket, részletesen dokumentálták, kiket tekintenek ellenségnek, akik aztán később soha nem kerültek elő.
Pol Pot éveken át bujkált, legvégül a Thaiföld-közeli határvidéken húzódott meg. 1997-ben adta utolsó interjúját, amiben elmondta, hogy tiszta a lelkiismerete: „Mindent, amit tettem, azt a nemzetért, az emberekért, Kambodzsáért tettem.” Mivel több százezer gyerek maradt árván, a letaglózó és értelmetlen pusztításnak, ahogy egy időben nevezték, a vérmonszunnak a nyomait még évtizedekig viselte az ország.
1998-ban Pol Pot már házi őrizetben volt a khmerek akkori intézkedései után. Az amerikai hadsereg már megközelítette a dzsungelnek azt a kis elszigetelt részét, ahol élt, amikor április 16-án szívroham végzett vele. Mivel azonban nem boncolták fel a holttestét, hanem rögtön elégették, így a halála okát minden kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani.
