1941 júniusában Németország elindította a második világháború egyik legnagyobb hadműveletét, a Barbarossa hadműveletet, amiben korábbi egyezségüket megszegve megtámadta a Szovjetuniót. Ezzel tulajdonképpen teljes szélességében megnyílt a háború keleti frontja, a konfliktus pedig minden addiginál jobban kiszélesedett. A hadműveletnek azonban egy nem mindennapi hőst is köszönhet a történelem, aki nem más, mint Ivan Pavlovics Szereda, a szovjet hadsereg egyik szakácsa, aki
egymaga lefegyverzett egy német tankot, a legénységet pedig foglyul ejtette, mindössze egy balta és egyetlen puska segítségével – már ha hinni lehet az elbeszéléseknek.
Szereda 1910-ben született Alekszandrovkában, a mai Ukrajna területén, és Donyeckben tanult szakácsnak. 1939-ben aztán besorozták a Vörös Hadseregbe, a 21. gépesített hadtest egyik harckocsiezredénél szolgált szakácsként. Az 1941-es német támadáskor azonnal a frontra küldték, bajtársaival Daugavpilsnél, a mai Lettország területén kapcsolódott be a harcokba.
1941 nyarán aztán Szereda a történet szerint egyedül maradt egy erdei táborban. Amíg csapatát kivezényelték a harcokhoz, a szakács feladata az volt, hogy vacsorát készítsen a táborba visszatérő katonáknak. Hamarosan azonban nem várt veszéllyel találta magát szemben, egyszer csak észrevette ugyanis, hogy a tábor felé tankok közelítenek. Hamar rájött, hogy ezek nem a visszatérő bajtársai, de még csak nem is más szovjet tankok, hanem ellenséges harci járművek, ráadásul egyből három.
Szereda egyből fedezékbe vonult, fegyverét hátrahagyva egy sátor mögé bújt, és onnan nézte végig, ahogyan a három tankból kettő elhajt a sátrak mellett, a harmadik viszont begurul a táborba, és megáll annak közepén. A tank parancsnoka kiszállt felmérni a helyzetet, Szereda pedig vakmerő manőverre szánta el magát, és egy tábori fejszével felfegyverkezve rárontott a parancsnokra. A német tiszt, meglátva a kötényben, fejszével felé rohanó orosz szakácsot, visszamenekült a tankba, ami, Szereda szerencséjére csak ezután kezdett tüzelni a gépfegyveréből. Szereda ugyanis eddigre elég közel ért a tankhoz, hogy bekerüljön a gépfegyver holtterébe, ahol az nem tudta eltalálni.
Szereda ezek után egy földön talált sátorponyvát dobott a harckocsi ágyújára, majd egy másikat a másodpilóta kémlelőnyílására, a kötényét pedig a pilótáéra hajította, teljesen elvakítva a tankot. Aztán fölmászott rá, és a gépfegyver folyamatos tüzeléstől teljesen felforrósodó csövét addig ütötte-vágta a fejszével, amíg az el nem hajlott, és tüzelésképtelenné nem vált. Eközben Szeredának még arra is volt lélekjelenléte, hogy üvöltve adjon parancsokat képzeletbeli társainak arra, hogy vegyék körbe a tankot, illetve hogy kezdjék el gránátokkal támadni azt.
Mindezt hallva, de semmit sem látva, a tankban tartózkodó négyfős német egység annyira megrémült és elbizonytalanodott, hogy a parancsnok végül úgy döntött, megadják magukat. Kimásztak a tankból, és csak ekkor vették észre, hogy mindössze azzal az egy baltás támadóval néznek szembe, aki korábban a parancsnokra rontott. A fegyverét eddigre magához vevő Szereda ezek után megparancsolta a németeknek, hogy kötözzék meg egymást.
A táborba később visszatérő orosz katonák csak azt vették észre, hogy távollétükben az eredetileg vacsorafőzéssel megbízott Szereda elfoglalt egy működő állapotú ellenséges tankot, a legénységet pedig emberáldozat nélkül foglyul ejtette. Ezek után természetesen igazi legendává vált a hadseregben és a Szovjetunióban, parancsnoka pedig úgy nyilatkozott róla, mint olyan katona, „aki kiemelkedően bátor tettével példát mutatott hősiességből”. Hősies tette miatt szakácsból egyből a Vörös Hadsereg felderítőjévé léptették elő.
Nem sokkal a tábori események után újra meggyűlt a baja egy német harckocsival. Ekkor a németek egy szovjet megfigyelőálláson ütöttek rajta, Szereda pedig előbb ártalmatlanította a tankot egy beledobott gránáttal, majd belemászott és gépfegyverével több ellenséges némettel végzett.
A hős szakácsot ezután szakaszparancsnokká, majd főhadnaggyá nevezték ki, harcolt a moszkvai csatában, és Leningrád ostrománál is részt vett a védekezésben. Hőstetteiért még 1941-ben megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést, valamint a Lenin-rendet, ami a legmagasabb fokozatú szovjet érdemrend volt. Szereda többször is súlyosan megsérült a harcokban, 1945-ben, főhadnagyként tartalékba került, 1950-ben bekövetkezett haláláig pedig szülőfaluja tanácsának elnökeként dolgozott.
Az oroszok természetesen minden lehetőséget megragadtak arra, hogy Szereda hőstetteit szétkürtöljék, a tankot elfoglaló szovjet katonáról szóló propagandaplakátokkal népszerűsítették az orosz hadsereget. Sokan épp emiatt azt gondolják, hogy az eset sosem történt meg, csak állami kitaláció, Szereda pedig a díjait és kitüntetéseit is csak propagandacéljából kapta. A tankfoglaló szakács története azonban továbbra is rendkívül népszerű, Szeredáról több utcát is elneveztek – az egyiket Daugavpilsben –, pár éve pedig egy orosz csatorna kisfilmet is forgatott a történetéről:
(Források: War History Online, Yarnhub)
