Ahogyan a világon szinte mindennek, úgy a hullámvasutaknak és vidámparkoknak is nagy rajongótáboruk van. Sok százezer feliratkozós youtuberek zarándokolnak el a világ minden tájára csak azért, hogy aztán ott elmenjek egy-egy vidámparkba, és azokról hosszú, részletes videóban számoljanak be a többi fanatikusnak. Olyanról azonban valószínűleg még egyikük sem hallott, mint ami az 1900-as évek közepén történt egy szerencsétlen sorsú bűnöző, Elmer McCurdy holttestével, amit évtizedekig a legkülönfélébb módokon és helyeken, köztük vidámparkokban mutogattak.
Szomorú élet
McCurdy az Egyesült Államok vadnyugati időszakának vége felé, 1880-ban született Maine államban. Életéről Mark Svenvold amerikai írónak köszönhetően tudjuk a legtöbbet, aki Elmer McCurdy: Egy amerikai bűnöző balszerencsés élete és utóélete (Elmer McCurdy: The Misadventures in Life and Afterlife of an American Outlaw) című könyvében írta le a férfi történetét. McCurdyt anyja 17 évesen szülte, apjának kiléte nem ismert, a férfi később felvett neve alapján csupán következtetni lehet arra, hogy a lány a saját unokatestvérétől esett teherbe. Hogy anyát és fiát megmentsék a házasságon kívüli gyermekáldás miatti megszégyenüléstől, McCurdyt a lány bátyja és felesége fogadta örökbe. Anyja ezt később elmondta McCurdynek, aki ettől teljesen megvadult, már tinédzserként elkezdett keményen inni.
McCurdy később nagyapjához költözött, és vízvezeték-szerelőként kezdett dolgozni, de az 1800-as végi gazdasági válság miatt előbb munkáját veszítette el, aztán nagyapja és anyja is meghalt. Ezután kezdett el nélkülözni, bejárta az Egyesült Államok keleti részét és alkalmi munkákból tartotta fenn magát, de alkoholproblémái miatt mindenhonnan elküldték és a törvénnyel is meggyűlt a baja. 1907-ben aztán belépett a seregbe, ahol géppuskásként szolgált, valamint kapott egy gyors kiképzést robbanóanyagok használatára is. Három évvel később szerelt le, ez után pedig egy katonatársával együtt letartóztatták, mert betöréshez szükséges szerszámokat találtak náluk. Elmondásuk szerint az eszközök egy új fejlesztésű géppuskához kellettek, a vádat végül ejtették ellenük.
McCurdy innentől bűnözni kezdett, társaival vonatokat és bankokat raboltak ki. Tevékenységére jellemző volt, hogy nitroglicerint használt, de mivel csak gyorstalpaló kiképzést kapott a seregben, sosem tudta jól megválasztani a használt robbanóanyag mennyiségét. Emiatt volt olyan eset, ahol annyi nitroglicerint használt, hogy az ellopni kívánt pénz egyszerűen beleolvadt a széfbe, amiben tárolták. A sok balul sikerült kísérletre az az eset tette fel a koronát, amikor társaival egy fizetéseket szállító állami vonat helyett tévedésből egy személyvonatot állítottak meg, a rablás során pedig összesen 46 dollárt, valamint két demizson whiskyt és néhány használati tárgyat tudtak meglovasítani. A félresikerült rablás után 2000 dolláros vérdíjat tűztek ki a fejére, három rendőr pedig egy barátja tanyáján ütött rajta, ahol egy rövid tűzharcot követően egy mellkasát érő találat miatt halt meg.
Szomorú halál
McCurdy ironikus módon a halála után még nagyobb kalandokba keveredett. A holttestét egy temetkezési vállalkozóhoz szállították, aki, mivel McCurdynek nem volt ismert hozzátartozója, hosszú távú megőrzésre készítette elő. A férfiért azonban senki nem jelentkezett, a temetkezési vállalkozó viszont nem volt hajlandó eltemetni a holttestet, amíg valaki ki nem fizeti neki az előkészítés költségeit. Ekkor jött a morbid ötlet, hogy a
holttestet kiállítja és pénzért mutogatja.
McCurdyt utcai ruhába öltöztette, egy puskát adott a kezébe, a látványosságot pedig „A bandita, aki nem adja fel” címen öt centért bocsátotta a nyilvánosság elé. Ezzel kezdődtek McCurdy holttestének hosszú évtizedekig tartó megpróbáltatásai.
A hullaházat ugyanis pár év múlva megkereste két férfi, akik McCurdy rég elveszett testvéreinek adták ki magukat, és kérték a vállalkozót, hogy adja oda nekik a testet, hogy eltemethessék. Ők azonban nem McCurdy testvérei voltak, hanem egy utazó vidámpark tulajdonosa és annak egy barátja, akik kinézték maguknak a „Bebalzsamozott bandita” néven is reklámozott attrakciót. A hullát meg is szerezték, és „A törvényenkívüli, akit sosem kaptak el élve” címmel kezdték mutogatni az utazó cirkuszban.
A hullát pár évvel később aztán eladták, az ekkor már hosszú évek óta halott McCurdyt ezután egy bűnügyi múzeumban állították ki, aztán egy filmben is szerepelt díszletként. Az eddigre már mumifikálódott holttest a múzeum tulajdonában volt, 1949-ben innen egy Los Angeles-i raktárba került, ahonnan 1967-ben kikölcsönözték egy másik filmhez, majd eladták egy másik múzeumnak. Ezt követően egy kanadai kiállítás részeként a Mount Rushmore-nál is bemutatták, itt azonban a holttest megsérült, fülcimpái, ujjai és lábujjai is leszakadtak. Amikor McCurdy teste ilyen állapotban visszakerült a viaszmúzeumhoz, ott úgy döntöttek, hogy a látvány borzalmas, és nem is élethű, ezért továbbadták a hullát, ami ekkor került a The Pike nevű Long Island-i vidámparkba. Itt hosszú évekig lógott dekorációként, úgy, hogy senki nem tudta, hogy egy valódi múmiáról van szó, sőt a hullát többször le is festették, mert a dolgozók is azt hitték, hogy egy báburól van szó, ami időnként felújításra szorul.
A megpróbáltatások vége
McCurdy holtteste végül egy tévéstáb miatt menekülhetett meg, és kerülhetett végső nyughelyére. 1976-ban ugyanis a Hatmillió dolláros ember (The Six Million Dollar Man) című sci-fi sorozat egyik részét forgatták a vidámparkban, amikor az egyik stábtag
el akarta mozdítani az akkor éppen egy akasztófán logó, kelléknek hitt hullát, aminek ettől leszakadt az egyik karja.
Amikor a leszakadt kar helyén emberi csont bukkant elő, a jelenlévők rendőrt hívtak, a hullát pedig a Los Angeles-i halottkémhez szállították. Itt megállapították, hogy a holttest igazi, de már teljesen megkövesedett, valamint több réteg viasz és festék borította. A test ekkor mindössze 23 kilós és 160 centis volt. A tartósítási eljárás nyomaiból, valamint a McCurdyt megölő lövedék darabjaiból aztán kikövetkeztették, hogy a férfi évtizedek óta halott lehetett, a szájában pedig megtalálták a bűnügyi múzeum belépőjének egy darabját, ahol McCurdyt annak idején kiállították. A múzeum tulajának fia még élt, és be tudta azonosítani Elmer McCurdy holttestét. A férfi sztorija ekkoriban bejárta az amerikai sajtót, és végül Oklahomában temették el egy másik híres törvényenkívüli, Bill Doolin mellé. McCurdyt hatvan centi vastag betonréteg alá temették, hogy semmiképpen se lehessen kiásni.
A dolog pikantériája, hogy nem a szerencsétlen sorsú McCurdy volt az egyetlen a történelem során, akit holtában vidámparki attrakcióként állítottak ki. Amikor 1967-ben Disneylandben megnyitott A Karib-tenger kalózai hullámvasút, a díszlettervezők és építők sehogy sem tudtak valósághű csontvázakat készíteni, és egy morbid ötlettől vezérelve a Kaliforniai Egyetemhez fordultak, ott pedig készséggel rendelkezésükre bocsátottak jó pár valódi csontvázat a díszlethez. A csontokat később műanyag díszletekre cserélték, az igazi csontokat pedig visszaküldték a származási helyükre, és eltemették őket. De természetesen azóta is számos pletyka és legenda terjed arról, hogy még ma is látható néhány valódi csontváz a hullámvasúton.
