Öljétek meg mind, Isten majd szétválogatja őket – mondta, majd a sajátjait is lemészároltatta az ellenséggel együtt

Az élő közvetítések, az internet és az okostelefonok korában nehéz elképzelni, hogy egy fontos eseményről nem születik azonnal több nézőpontból is egy csomó videófelvétel. A háborúkról persze manapság is nehezebb hiteles információhoz jutni, de helyszíni tudósítóknak és például műholdfelvételeknek köszönhetően ezen a téren is nehezebb már olyasmit állítani, ami valójában meg se történt.

Évszázadokkal ezelőtti eseményekről viszont olykor jóval későbbi, sokadkézből származó leírásokkal kell beérnünk, és minél régebben történt valami, annál nehezebb minden kétséget kizáróan megbizonyosodni arról, hogy valóban úgy történt-e, mint ahogy az utókornak megmaradt történetekből gondoljuk. Jobb esetben egy-egy utólagos beszámoló, még ha színesíti is némileg a történetet, az események lényegét azért igyekszik hűen átadni.

Jelenlegi tudásunk szerint ez a helyzet azzal a mára szállóigévé lett mondattal is, amely a leírója szerint a franciaországi Béziers ostrománál hangzott el:

„Öljétek meg őket, mert ismeri az Úr az övéit.”

Vagy ahogy egy kevésbé pontos, de elterjedt alternatíva szól, amelyre cikkünk címe is utal: „Öljétek meg mind, hadd válogassa szét őket Isten.”

A mondat Caesarius von Heisterbach Dialogus miraculorum című művéből származik, latin eredetije így szól: „Caedite eos. Novit enim Dominus qui sunt eius.” A második fele bibliai utalás, Pál apostol Timóetushoz írt második levelében szerepel hasonló. Na de ki mondta, legalábbis Caesarius von Heisterbach szerint? Egy Arnaud Amalric vagy Amaury nevű ciszterci szerzetes, Cîteaux apátja, aki III. Ince pápa megbízottjaként, azaz pápai legátusként irányította a dél-franciaországi Béziers-t megostromló pápai sereget.

A pápa ugyanis 1208-ben keresztes hadjáratot hirdetett egy eretneknek tartott csoport, a katharok vagy (egykori központjuk, Albi nyomán) albigensek ellen. Az egyház addigra már évek óta igyekezett felszámolni a katharokat, sikertelenül, mert a helyi nemességben pártfogóikra találtak. Miután a meggyőzés, azaz a térítés kudarcot vallott, Pierre de Castelnau pápai legátus kiközösítette a legbefolyásosabb déli nemest, VI. Rajmund toulouse-i grófot. Nem sokkal később Castelnau gyilkosság áldozatává vált. Ez jó kiváltó okot biztosított a pápának, hogy az észak-franciaországi nemesség támogatásával meghirdesse a katharok felszámolását célzó keresztes hadjáratát, amely egyúttal az északi és a déli nemesség hatalmi harcává is vált. Nem kis részben azért, mert a pápa ígéretet arra, hogy a csatlakozó nemesek megtarthatják az eretnekektől elfoglalt területeket.

1209-ben meg is indult a hadjárat, amelynek első nagy csatája Béziers ostroma volt. A Lyonnál összegyűlt, tízezer fős sereg Amalric vezetésével a városhoz vonult, és megadásra szólította fel a helyieket, akik azonban nem adták ki a katharokat, ezért Simon de Montfort hadvezér megkérdezte Amalricot, hogy hogyan különböztessék meg a hithű katolikusokat az eretnek katharoktól – ekkor hangzott el Caesarius leírása szerint a bizonyos mondat: „Öljétek meg őket, mert ismeri az Úr az övéit.” Július 21-én meg is indult az ostrom, amely során meggyilkolták a városban tartozkodó több ezer katolikust és mindössze néhány száz kathart.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Caesarius sem állítja az ostrom után tíz–tizenöt évvel írt művében, hogy ő maga hallotta volna, ahogy az ominózus mondat elhagyja Amalric száját; ő úgy írja, mások beszámolója szerint felelt így az apát. Történészek között is vita van arról, hogy pontosan hányan halhattak meg. Maga Amalric húszezer főről írt a pápának küldött levelében, haditörténész szakértők jóval alacsonyabbra teszik az áldozatok számát. Abban sincs egyetértés, hogy Amalric mennyire játszhatott tevékeny szerepet a mészárlásban, valóban ő adta-e ki a parancsot, vagy tudomást is csak utólag szerzett a történtekről.

Akárhogy is történt, az biztos, hogy az Amalricnak tulajdonított mondatot az utókor szállóigévé emelte, amely olykor a kereszténység nevében végrehajtott értelmetlen öldöklés szimbólumaként jelenik meg; vagy épp az amerikai haderő különféle egységeinek nem hivatalos mottójaként bukkan fel.

A keresztes hadjárat végül 1229-ben ért csak véget, azután, hogy az addigra visszaszoruló északiak oldalán VIII. Lajos francia király is beszállt, és a párizsi békével VI. Rajmund fia, VII. Rajmund elismerte az egyház igazát és a király fennhatóságát. A déli nemesség befolyását így sikerült letörni, de a katharokat ekkor még nem teljesen – ezt az akkoriban intézményesült inkvizíció abszolválta, bár nyomokban egészen 1330 körülig fennmaradtak. Az ellenük vezetett hadjáratot több történész népirtásnak tartja.

(Források: Britannica 1, 2, Wikipédia 1, 2, 3, 4, Andrew Holt)