Más madarakhoz képest elég ritkán találkozunk baglyokkal, de ezek az állatok így is évezredek óta folyamatosan birizgálják az emberiség fantáziáját. A görögöknél a bagoly Pallasz Athéné szent állata volt, amely a bölcsességet és a tudást jelképezte, és ez azóta is rendre visszaköszön – például amikor a friss diplomásoknak sapkás plüssbaglyot veszünk. A halál, vagy legalábbis valami baljós dolog hírnökeként is tekintenek rájuk, az angol folklórban pedig az is felmerült, hogy a baglyokat a többi madár kárhoztatta éjszakai létre, amiért elloptak egy rózsát.
Misztikusságban tehát simán pariban vannak a kilenc (vagy hét) életű macskákkal, és abban is hasonlítanak rájuk, hogy a testfelépítésük is rendkívül érdekes. A szárnyaikat és a tollazatukat például úgy finomhangolta az evolúció, hogy a lehető legkisebb zajt csapják, a gyöngybaglyok fehér tollai pedig a holdfényt visszaverve bénítják meg a pockokat. A legkülönlegesebb szervük viszont kétségtelenül a szemgolyó helyett inkább szemcsővé megnyúlt szemük, amely az ékszerészek nagyítóira hasonlító csontképződményben ül.
Ezért van az, hogy a baglyok szinte bármilyen irányba képesek forgatni a fejüket, amivel biztos mindenki találkozott már, aki valaha látott baglyot.
De mielőtt rátérnénk a hátborzongató, teljesen hátrafordított fejekre, előbb nézzük meg a szemeket, hogy megtudjuk, erre pontosan miért is van szükség. A baglyok főként éjszaka aktívak, így kulcsfontosságú, hogy rossz fényviszonyok között is jól lássanak. Ezt az evolúció kétféleképp garantálta: más ragadozómadarakkal ellentétben a szemeik az arcukon helyezkednek el a fejük két oldala helyett, és ezek a szemek kifejezetten nagyok is, hogy a pupilla a lehető legnagyobbra tudjon tágulni, és a lehető legnagyobb legyen a távolság a szemlencse és a retina között.
A baglyok (és egyébként minden madár) feje ugyanakkor a testükhöz képest aránylag kicsi, így a nagy szem csak megnyúlva fér el benne. A fűrészbaglyok esetében ez olyan extrém, hogy egy kutató pár éve konkrétan le tudta fotózni egy élő példány szemét a fülén keresztül. Ezt a képet közvetlenül inkább nem tesszük be a cikkbe, de ha van gyomra hozzá, ide kell kattintani. A bagoly szemüregében szemmozgató izomzatnak sincs hely, a szemcső így gyakorlatilag teljesen mozdulatlanul ül a szemüregben, és egy csontképződmény tartja a helyén.
Az állatvilágban nem egyedülálló ez a megnyúlt szem, más ragadozó madaraknál is meg lehet figyelni, és a fixált pozícióra is vannak példák, mondjuk, a halaknál, vagy a szintén éjszakai életet élő koboldmakiféléknél. A baglyoknál viszont a kettő egyszerre van jelen, ami egyedi kombinációval teszi lehetővé, hogy fantasztikusan jól lássanak a sötétben. Sőt, a közhiedelemmel ellentétben igazából nappal sem látnak rosszul, mert a pupillájuk össze tud szűkülni, és a három szemhéjukkal is tudják szabályozni a bejutó fény mennyiségét. Szóval simán lehet, hogy egy nappal alvónak tűnő bagoly valójában éppen minket bámul.
Persze a baglyok szemének vannak hátrányai is. A hosszúkás alakjuk miatt a baglyok perifériás látása rosszabb, mintha szemgolyóik lennének, és a helyzetet tovább rontja, hogy a szemüket eleve nem is tudják mozgatni. Emiatt a baglyoknak folyamatosan mozgatniuk kell a fejüket: egyrészt, hogy a fény ne egyetlen pontot ingereljen az ideghártyán, mert így a kifáradó receptorok miatt egy idő után nem látnának semmit, másrészt pedig mert csak így tudnak máshova nézni. Szerencséjükre ezt elég jól csinálják, 270 fokban képesek forgatni a fejüket, ami
a gyakorlatban azt jelenti, hogy képesek a hátuk mögé (sőt, kicsit tovább) nézni, és függőlegesen is ki tudják tekerni a nyakukat.
Ennek hátterében az áll, hogy a legtöbb bagolyfajnak tizennégy nyakcsigolyája van, szemben az emberekben található héttel, a gerincoszlop és a fej találkozásánál csak egy van nekik abból az ízületből, amiből nekünk kettő és a fő ütőerük is máshol húzódik, így kisebb az esélye annak, hogy megsérül. Így szinte robotokat idéző módon tudják forgatni, és egészen furcsa pózokban is tudják tartani a fejüket, amire persze szükségük is van ahhoz, hogy rendesen lássanak.
