Hetvenedik születésnapját ünnepli szombaton az olimpiai ezüstérmes, világbajnok jégtáncos Regőczy Krisztina. A neve 1967. február 17-én fonódott össze elválaszthatatlanul Sallay Andráséval, akivel együtt érték el a legnagyobb sikereiket. Kezdetben nem egymással korcsolyáztak, Lizák Tibor edző azonban ezen a napon egy párcserével egymás mellé helyezte őket, és ezzel páratlan sikersorozatot indított el. Ezen a közös évfordulón András általában virágcsokorral köszönti Krisztinát, akivel a jégen kívül nem alkotott egy párt.
A sikerekhez kellett a család segítsége, Regőczy testnevelőtanár nagyapja az emelések kivitelezését segítette, a zenepedagógus nagymama a kűrök zenéjének kiválasztását vállalta magára, az anyuka pedig a koreográfiát. No, meg az edzők kiválasztásában is fontos szerepet vállalt, a párnak volt brit és keletnémet edzője, sok nyarat töltöttek Nagy-Britanniában, ami a nyelvtudásuk miatt is hasznos volt.
A fejlődésük pedig ugrásszerű lett. 1973-ban indultak először felnőtt világbajnokságon, akkor a 13. helyen végeztek, aztán fokozatosan léptek előre. Egy év múlva már a hatodikok, 1976-ban pedig már a negyedikek lettek. Eközben az innsbrucki téli olimpián az ötödik helyre futottak be.
1978-ban meglett az első érem is, az ottawai vb-n már a dobogó harmadik fokára állhattak. Két szovjet páros előzte csak meg őket, Natalija Linyicsuk és Gennagyij Karponoszov, valamint Irina Mojszejeva és Andrej Minyenkov. Utóbbi volt a címvédő, Karponoszovék magabiztosan győzték le őket.
„Remekül korcsolyáztak Krisztáék, már zúgott a taps, amikor elkezdték harmadik táncukat a tenger hullámzását érzékeltető zenére. A lágy dallamok után egy fergeteges csárdással fejezték be kűrjüket”
– írta a magyarok teljesítményéről a Népsport.
Egy év múlva, a bécsi vb-n már Minyenkovékat is megelőzték Regőczyék, a másik szovjet pár akkor még utolérhetetlennek bizonyult.
Az 1980-as olimpiát az amerikai Lake Placidben rendezték, ahová a magyar jégtáncospár az előző évek produktuma alapján éremért utazott, amit el is hozott, és csak hajszál híja volt az aranynak. Mivel addig még Magyarországnak nem volt téli olimpiáról első helye, ez sporttörténelmi bravúr lett volna. A pontozók viszont nem úgy gondolták, hogy a legszebben, legpontosabban korcsolyázó páros legyen az első, hanem a legnagyobb nevű.
A magyar és a külföldi tudósításokban és hírügynökségi jelentésekben is azt írták, hogy Karponoszov bizonytalanul korcsolyázott, de ettől még ők nyertek. Az amerikai ABC televízió riportere, Dick Button élő adásban mondta azt: „Hölgyeim és uraim, a magyar kettős az, amelyiknek nyernie kellett volna!” Csak később derült ki, hogy a magyarok nem is nyerhettek. A sportágban sok igazságtalan eredmény született a múltban, Regőczyéké volt az egyik. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke, Lord Killanin szégyennek nevezte, hogy a magyaroknak be kellett érniük az ezüstéremmel.
És hogy miért nem nyerhettek? A tíz pontozó közt ott ült Vásárhelyi Pál és a szovjet Igor Kabanov, ők a saját nemzetük képviselőire értelemszerűen az elfogultságuk okán nem szavazhattak. Míg a magyar sportszerűen nem húzta le az esélyes szovjet párost, addig Kabanov egy előre kiszámolt forgatókönyv alapján a harmadik helyre tette őket.
Az akkori szabályok szerint a kilenc versenybíró helyezéseit összeadták. A szovjeteket öten az első helyre tették, négyen a másodikra, ami így 13 pontot jelentett. A magyar párost szintén öten az első helyre tették, hárman a másodikra, Igor Kabanov viszont csak a harmadikra. Egyedül ő adott nekik 5,7-es pontszámot, mindenki más 5,8-at vagy 5,9-et. (A 6-os volt a maximum.) Regőczyéknek így 14 helyezési pont lett a nevük mellett, amivel olyan hátrányba kerültek, hogy nem nyerhettek. Ha Kabanov másodiknak látja a magyarokat, akkor ők az olimpiai bajnokok. Így viszont a szovjetek 205,48 ponttal zártak, Regőczyéknek 204,52-vel kellett beérniük. 96 századon múlt. A harmadikok a 202 ponton sem jutottak át.
Volt a sztorinak egy olyan, nem elhanyagolható szála is, hogy a brit pontozó az első helyre esélyes mindkét párost az első helyre tette – nem látott különbséget –, mert országa hosszú távú szempontjait vette figyelembe, azt, hogy a következő olimpiai ciklusban a feltörekvő Torvill, Dean duót ne büntessék, hanem favorizálják. Ők is nyerték egyébként az 1984-es olimpiát Szarajevóban.
Regőczy teljesítményének értékét növelte, hogy lázas betegen korcsolyázott, az utolsó húsz másodpercben már alig kapott levegőt, de valahogy kibírta.
„Nem volt akkora a hibánk, hogy súlyos levonásokat kellett volna kapnunk a pontozóktól. Egyébként nem vagyunk gépek, kétszer egymás után nem tudjuk ugyanazt a teljesítményt megismételni”
– mondta még ott a helyszínen Linyicsuk a Népsport tudósítása szerint, Karponoszov nem nyilatkozott.
Regőczy úgy értékelt, hogy teljesült az álmuk, miért elégedetlenkednének. Egyébként is, aki ezt a sportágat választja, fel kell készülnie arra, hogy a pontozás szubjektív, a pontozói szimpátia létezik – mondta. Sallay azt tette hozzá, hogy mindig is a közönség kiszolgálása és szórakoztatása volt a korcsolyázásuk legfőbb célja, és nagyon jó volt hallani a dübörgő tapsot Lake Placidben. Nem igazán gondolkodtak az érem színén, csak utólag látták, mennyire szoros volt a csatájuk. Riválisaikról nem tudtak mit mondani, mert már a maguk kűrjére figyeltek, és arra készültek.
Sallay a Nemzeti Sportnak két éve úgy foglalt állást: „Ha aranyat nyertünk volna, talán már senki sem beszélne rólunk. A téma egyébként a nemzetközi sportéletben a mai napig rendre szóba kerül.”
Ez olyannyira igaz, hogy az egyik, műkorcsolyával foglalkozó fórumon szavazást tartottak, melyik volt a sportág legnagyobb botránya, és ebbe a nem túl szívderítő rangsorba a magyarok is bekerültek. Nem ők nyertek, mert egy 2002-es eset még inkább megtépázta a sportág hírnevét: még szembetűnőbb volt a csalás a kanadaiak ellen és az oroszok javára, ami után változtatott is a nemzetközi szövetség (ISU) a pontozási szisztémán. És akkor mindkét páros megkapta az aranyérmet.
Az 1980-as olimpia után három héttel rendezték a világbajnokságot, és azon már hagyták a magyar páros győzelmét Dortmundban, ahol szintén hibátlanul korcsolyáztak. Az olimpiai címvédők közül csak Karponoszovék nem tudták megvédeni az elsőségüket. Regőczyék tánca itt nézhető meg:
„A szovjet műkorcsolya-válogatott vezetője odament a mi csapatvezetőnkhöz az olimpián, az akkor szokott módon keresztbe csókolta, majd közölte, a világbajnokságon mi fogunk nyerni. Nyílt titok volt, ami nagyon nyomasztott minket Bandival. Hiszen nem engedhettük meg magunknak, hogy a legkisebb hibát is elkövessük a kötelezőben és a kűrben, mert akkor végérvényesen ránk süthették volna, hogy az olimpiáért cserébe megkaptuk a világbajnoki aranyat. Dortmundban sikerült életünk legfegyelmezettebb legjobbját nyújtanunk. Megérdemelten nyertünk” – elevenítette fel Regőczy.
Az amatőr karrierjük végeztével 1981-ben profinak állhattak, jégrevüben léptek fel, Regőczy edzősködött, a nemzetközi szövetség vezető testületeibe is bekerült, volt a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének is a tagja. Sallay András sikeres üzletember lett.
