Egy Duncan MacDougall nevű fizikus 1907-ben előállt egy tanulmánnyal, amelyben azt állította, hogy az emberi léleknek van tömege. MacDougall 21 grammra becsülte az emberi lelket, miután hat haldokló testtömegének változását mérte meg a haláluk pillanatában. A tanulmányt már akkor széles körben tudománytalannak tartották, és azóta sem állt elő senki azzal, hogy a massachusettsi fizikusnak végig igaza volt. Ettől viszont még népszerűvé tette az elképzelést, hogy az emberi léleknek van mérhető tömege, ami a mai napig nagy népszerűségnek örvend.
Ha belegondolunk, semmi értelme annak, hogy egy ennyire absztrakt dolgot akarjunk lemérni, de az emberek már csak ilyenek – értelmetlen vagy annak tűnő dolgokat méregetnek, és sokszor pont így tesznek kulcsfontosságú felfedezéseket. Így nem meglepő, hogy majdnem pont száz évvel később, 2006-ban egy Russell Seitz nevű fizikus előállt egy hasonlóan absztrakt számítással arról, hogy milyen nehéz lehet az akkoriban a mainál jóval kezdetlegesebb állapotban lévő internet.
Az ő eredeti cikkét ide kattintva lehet elolvasni erről, de ha valaki nem akar kattintani, akkor gyorsan lelőjük a poént: az internet Seitz szerint durván 50 gramm volt akkor, tehát olyan nehéz, mint egy nagyobb eper. A fizikus úgy jutott el idáig, hogy fogta magát, és kiszámolta, hogy az akkoriban létező, legfeljebb 100 millió szerverben nagyjából mennyi elektron dolgozik, aztán megnézte, hogy ezeknek mekkora az össztömegük, és kész, meg is volt az 50 gramm. Ez az 50 grammos, epres becslés annyira népszerű lett, hogy a mai napig emlegetik, ha az internetről van szó.
Egy évvel később aztán a Discover című amerikai tudományos magazin egyik szerzője is előállt egy hasonló számítással. Ő szintén az elektronokból indult ki, de kicsit más irányból közelítette meg a problémát, és azt nézte meg, hogy hány elektronra van szükség ahhoz, hogy minden felhasznált bit töltött állapotba kerüljön. Az internet teljes forgalma akkoriban 40 petabyte volt, ebből pedig már könnyen ki lehetett számolni, hogy az internet tömege egy gramm ötmilliomod része.
Persze azóta sok idő eltelt, az internet rengeteget fejlődött, a napi forgalom megsokszorozódott – mostanság olyan 33 exabyte-ra becsülik a napi forgalmát –, és ha Seitz formuláját vesszük alapul, akkor már egy nagyobb krumpli tömegével lenne egyenlő. Nem biztos ugyanakkor, hogy ez jó kiindulópont, ahogy az az internet tömegének megállapításáért folyó versenyfutásba nemrég beszállt Wired cikkéből kiderült. A lap első körben az említett két módszert nézte meg szakértők segítségével, és arra jutott, hogy
- a szerverek energiaigényéből nem igazán lehet megkapni az internet tömegét, Daniel Whiteson részecskefizikus szerint ez olyan, mintha egy fánk árát úgy próbálnánk megkapni, hogy a világ összes fánkjának számát elosztanánk a globális GDP-vel – azaz kijön belőle egy szám, de ennek nagyjából semmi köze a valósághoz;
- a Discover megoldásával pedig az a probléma, hogy ez inkább az internet forgalmának a tömegét mutatja meg, és egyébként is, csipektől és áramköröktől függően nagyon eltérő lehet, hogy valójában mennyi elektronra van szükség.
Na de akkor hogy csinálták ők? A lap feltételezte, hogy az internet összes adata egyetlen helyen van, és azt nézte meg, hogy ebben az esetben mennyi energiára lenne szükség a bitek kódolásához, és mekkora lenne ennek az energiának a tömege. Ehhez egy korábbi becslésből indultak ki, mely szerint 2025-re az interneten tárolt összes adat eléri a 175 zettabyte-ot – egy zettabyte 10²¹-en byte –, majd ezt megszorozták a minimális energiával, ami egy bit alaphelyzetbe állításához szükséges.
Ebből pedig már simán ki lehetett számolni az össztömeget, ami 5,32×10⁻¹⁴ gramm volt. Vagyis még a Discover becslésénél is sokkal kevesebb: egy gramm 53 billiárdod része. Persze a gyakorlatban annyira soktényezős dologról van szó, hogy valójában ez is inkább becslés, mint pontos számítás. Így aztán ha valaki szeretné kicsit kézzelfoghatóbbá tenni az egészet, inkább csak gondoljon arra, hogy az internet olyan nehéz, mint a legutóbbi, 3000 forintos impulzusvásárlása az AliExpressről – ez talán a következő értelmetlen rendeléstől is megmentheti majd.
