Ez teljesen én vagyok! – miért diagnosztizálja magát ADHD-val a fél internet?
Ha az ADHD, vagyis a figyelemhiányos-hiperaktivitási zavar kerül szóba, a legtöbb embernek rögtön egy rendkívül aktív, odafigyelni képtelen, örökmozgó, viselkedési zavaros kisfiú jut az eszébe – nagyon sokáig ilyen kép élt ugyanis a fejekben, és valójában a tudományos irodalomban is arról, hogyan néz ki a tipikus ADHD. A statisztikai adatok szerint a fiúkat valóban gyakrabban diagnosztizálják (14,5 százalék), míg a lányokat ritkábban (8 százalék), de most már egyre inkább sejtjük: ennek ugyanúgy oka lehet a valós előfordulás mellett a különbözőképpen megnyilvánuló tünetek is, hiszen fiú és lányok, férfiak és nők nem mindig ugyanolyan tüneteit mutatják a zavarnak, a lányokra kevésbé jellemző például a hiperaktivitás. Egyre inkább előtérbe kerül a felnőtt korban diagnosztizált ADHD is, ráadásul összességében minden életkorban nő a betegség prevalenciája.
„Az ADHD-nál az elmúlt évtizedekben maga a diagnosztikai rendszer lett megengedőbb, szélesebb alapokon nyugvó, – ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy gyerekkorban például az ADHD előfordulási gyakoriságának növekedését láthattuk” – mondta a Telexnek dr. Réthelyi János, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika igazgatója. „Kérdés, hogy a méréssel kapcsolatos változásoktól függetlenül megfigyelhető-e egy valódi emelkedés gyerekkorban. Erről továbbra is ellentmondásosak az eredmények. Nem vagyunk biztosak benne, hogy megfigyelhetők-e objektív, tehát nem a mérésekből adódó változások, vagy igazából mindig ugyanakkora volt az előfordulás, csak most máshogy mérjük, ezért látunk egyre több esetet.”
„Sok elmélet van azzal kapcsolatban, hogy miért növekedhetett az ADHD-diagnózisok száma. Bizonyos elméletek szerint lehet ez például most a digitális eszközök használatától, korábban pedig az audiovizuális hatásoktól, a rajzfilmnézés összidejének megnövekedésétől. Utóbbiról is sokan gyanították, hogy a gyerekek esetében növelheti a figyelemzavaros-hiperaktivitási tünetek előfordulását. De ilyen lehet az étrend megváltozása is, ennek a magas szénhidrát- és cukortartalma. Ezek mind logikus hipotézisek, de teljesen egyértelműen nem sikerült őket alátámasztani” – tette hozzá.
Az is növelheti az ADHD-s tünetek gyakoriságát, hogy jelenleg „egy ADHD-s korban élünk”
ahogy Réthelyi János fogalmaz. Az információáramlás szinte folyamatos, rengeteg mindenre kell figyelni folyamatosan, ráadásul egyszerre, ami még egy egészséges agy számára is megterhelő lehet. „Egyszerűen kontrollálhatatlanná vált az információmennyiség, ami ránk zúdul minden nap. Három gombnyomással tíz órányi sorozatot tudunk megnézni. Aki ADHD-s, és nem képes megfelelően strukturálni az információkat, annak ez nagyobb problémát fog okozni” – mondta a szakértő.
A figyelemhiányos hiperaktivitási zavar a leggyakoribb gyerekkori idegi-viselkedési rendellenesség, jelenleg az iskoláskorú gyerekek körülbelül 7-10 százalékát érinti. A CDC adatai szerint például 2022-ben több mint 7 millió, 3-17 éves amerikai gyereknél diagnosztizáltak ADHD-t, 2016-ban ez a szám még csak 1 millió volt.
Az ADHD-t az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve (DSM-5) szerint diagnosztizálják. 17 éves kor alatt a figyelemzavar és a hiperaktivitás-impulzivitás ebben leírt tünetcsoportjából legalább 6-nak jelen kell lennie ahhoz, hogy a diagnózis felállítható legyen, és ezeknek a tüneteknek jelentős problémát kell okozniuk a mindennapokban. Felnőtt korban már elég 5, a mindennapi életet megnehezítő tünetet demonstrálniuk.
Maga a rendszer elég egzakt, viszont a pszichológusnak és pszichiáternek is van mozgástere a kérdésekre adott válaszok értelmezésében. „Ha nem jön ki a 6 vagy az 5 tünet, mondjuk valakinek figyelemhiányos, illetve impulzív területen is, tegyük fel, csak 4-4 tünete van, az ADHD diagnózisát nem lehet felállítani, de a klinikus adhat egy olyan diagnózist, hogy a beteg nem meghatározott ADHD-ban szenved” – mondta a szakértő, megjegyezve, hogy a pszichiáterek és a pszichológusok együttműködése az ADHD kivizsgálásában nagyon fontos.
Életkor és nemek szerint is változhatnak a tünetek
A DSM-5 alapvetően három csoportba sorolja az ADHD-t: a fő tünetek szerint figyelemzavaros, fokozott mozgékonysággal járó vagy impulzivitással járó kategóriába. Az általános elképzeléssel ellentétben ugyanis nem kizárólag az az ADHD tünete, ha valaki nem tud nyugton ülni és képtelen figyelni – mind életkor szerint, mind nemek szerint változhatnak az árulkodó jelek. A hiperaktív és impulzív kategória inkább a fiúkra és férfiakra, míg a figyelemhiányos változat inkább a lányokra és nőkre jellemző.
„Alapvetően korábban azt mondtuk, hogy gyerekkorban három az egyhez az arány a fiúk javára, ami az ADHD-t illeti. Ezt azóta megkérdőjelezték, mert azt mondták: a különbség abból adódik, hogy a fiúknál inkább a hiperaktív, impulzív tünetek vannak előtérben, gyerekkorban ezek okozzák a fő problémát” – mondta a szakértő. „Iskoláskorú lányoknál a hiperaktivitás kisebb valószínűséggel jelenik meg, a figyelemzavar viszont jelentkezhet, csak nem feltétlenül okoz olyan szintű problémákat, amik azt eredményezik, hogy diagnózist kapjon.” Úgy gondolja: biológiai különbségek is közrejátszanak abban, hogy mások a fiúk és a lányok tünetei, és a nemi elvárások, sztereotípiák ezekkel együtt okozhatják a jelenséget.
Idősebb korban ez a diagnosztikai különbség már csökken a két nem között, serdülőkorban is látszik már, hogy a lányok „felzárkóznak” a fiúkhoz. „Alsó tagozatban körülbelül 75-25 a diagnosztizált fiúk és lányok aránya, serdülőkorban már 66-33, tehát a diagnózisok kétharmada fiúkhoz, egyharmada a lányokhoz köthető. Felnőttkorban az arány gyakorlatilag kiegyenlítődik, már nincs meg ez a nemi különbség” – mondta Réthelyi János. „Ez azzal függ össze, hogy felnőttkorra a hiperaktivitási tünetek tompulnak, legátlódnak, egy felnőtt már sokkal jobban tudja ezeket kompenzálni. A figyelemzavar a felnőttkorban viszont hirtelen sokkal fontosabbá válik. Az egyetemen, a munkahelyen oda kell figyelni.”
Kutatások kimutatták, hogy 2020 és 2023 között nőtt a felnőttkori diagnózisok száma. Az ADHD-s felnőttek 14 százaléka még így is diagnosztizálatlan, közülük többen vannak nők, mint férfiak. Ennek az oka is a tünetek különbözőségében keresendő: a nők felnőttkorban is inkább szenvednek a figyelemhiánytól, mint a hiperaktivitástól, és jellemző rájuk a csökkenő önbecsülés és önbizalom, az ADHD nehézséget okoz a személyes kapcsolataikban, szoronganak, és nagyobb valószínűséggel dolgoznak ki olyan megküzdési stratégiákat, amik elfedik az ADHD tüneteit.
„Sok fiatal nőnek akkor jönnek elő az ADHD-s tünetei, amikor gyereket vállal, ezért van az, hogy felnőttkorban hirtelen már sokkal több nőt is diagnosztizálunk, ők is elérik a klinikai küszöböt” – mondta a szakértő. „Egyre inkább előtérbe kerülnek az érzelemszabályozási problémákkal kapcsolatos tünetek is, amiket érzelmi diszregulációnak szoktunk nevezni. Az érzelmek kontrollálásának problémája gyerekkorban is gyakran megjelenik, de felnőttkorban más módon nyilvánul meg. Az emberi kapcsolatokban okozhat nagyon komoly problémákat.”
Minden tünet gyökere egyfajta gátlási probléma
Egyre bővül azoknak a tüneteknek a sora, amit az ADHD-val társítunk: a DSM-5-ös csoportosítás előtt előfordult, hogy a pszichológus vagy pszichiáter a tünetek alapján sejtette, hogy ADHD-s a páciense, a csoportosítás szerint azonban mégsem tudta diagnosztizálni. A jelenlegi módszertan megengedőbb, több tünetet sorol az ADHD-hoz. „Minden tünet gyökere azonban egyfajta gátlási probléma. Ahhoz, hogy a központi idegrendszer rendezett módon tudjon működni, időnként le kell gátolni bizonyos funkciókat. Ez kell ahhoz, hogy oda tudjunk figyelni, hogy összeszedetten tudjunk valamit megcsinálni, hogy ne mondjuk ki azonnal azt, amit gondolunk, ne legyünk folyamatosan hiperaktívak, impulzívak. Ezeknek a közös eredője egy gátló funkció, ami az agyban a homloklebenyhez, a prefrontális kéreghez kötődik. Ennek a nem megfelelő működése fogja okozni az ADHD-s tüneteket” – mondta Réthelyi János.
Ha az ADHD-s diagnózist a pszichiáter felállította, fel kell ajánlani kezelési megoldásokat is, ami lehet pszichoterápia vagy gyógyszer is. Itt is szorosan együtt kell működnie a pszichológusnak és a pszichiáternek. Gyerekek diagnózisánál a szülő és az orvos, felnőtteknél pedig értelemszerűen a diagnosztizált felnőtt és az orvos hozza meg közösen azt a döntést, hogy a páciensnek van-e szüksége gyógyszeres kezelésre. „Alapvető protokoll, hogy ha az ADHD diagnózis fennáll gyerekkorban, akkor az orvos gyógyszert javasol, de vannak olyan szülők, akik ezt nem akarják elfogadni, akkor jöhetnek az egyéb nem gyógyszeres megoldások, a készségfejlesztés, a pszichoterápia” – mondta a szakértő.
Magyarországon jelenleg valamennyi ADHD-ban használt gyógyszertípus elérhető. A gyógyszeres kezelésnek van egy szemmel is jól látható költsége: az ADHD-gyógyszerek felnőttek számára 10-30 ezer forint között mozognak havonta, a gyerekek számára viszont lényegesen olcsóbbak, mert van rájuk társadalombiztosítási támogatás. „Az ADHD kezelésében használt stimulánsok és a nem stimuláns jellegű, de specifikus ADHD-gyógyszerek felírhatók felnőttek számára, de nincs rájuk emelt szintű támogatás, normatív áron lehet hozzájutni” – mondta Réthelyi János. „Fontos kimondani, hogy Magyarországon a gyerekek számára ezek támogatott gyógyszerek, a társadalombiztosítás lényegében átvállalja a költségeket, felnőtteknek viszont nincs ilyen támogatás, ami az erőforrások szűkössége szempontjából érthető döntés.”
Ez csak az ADHD esetében van így egyébként, a többi mentális betegség tekintetében van támogatott kezelés felnőttkorban. „Ebből a szempontból, úgy gondolom, a magyar gyógyszertámogatási rendszer méltányos. Az ADHD esetében inkább arról van szó egyébként, hogy nagyon erősen él még az a szemlélet, hogy gyerekkori betegség, és ekkor fontos a kezelése. Kevésbé történt szemléletváltás, hogy felnőttkorban is komoly problémákat tud okozni, ezért fontos lenne a jövőben finanszírozni a kezelések költségeit felnőttkorban is.”
Előfordul, hogy az ADHD még akkor is megmarad felnőttkorig, ha gyerekkorban kezelik, ezt perzisztáló ADHD-nak nevezik. Ennek az ellentéte az, amikor a gyerekkorban jelentkező állapot felnőttkorra visszahúzódik, vagyis a remittáló ADHD.
„Ha nagyon leegyszerűsítve akarok fogalmazni, a gyerekek egyik része kinövi az ADHD-t, a másik pedig nem”
– mondta a szakértő. Fontos a korai felismerés, de nem feltétlenül csak ezért – egy gyereknek az ADHD nagyon megnehezítheti a mindennapi életét, az iskolai teljesítményét is ronthatja, és ezzel azt is, hogy felkészüljön a felnőtt életre. Bár a felnőttkori ADHD is nehézséget okoz az élet sok területén, egy gyerek rosszabb eséllyel indul neki a felnőttlétnek, ha kezeletlenül maradt ADHD-ja van.
A szakértő azt mondta: a pszichiátriai betegségek közül talán az ADHD a legkevésbé stigmatizált. Erre biztos hatása van annak is, hogy a közösségi médiában most ennyire előtérbe került az állapot, TikTokon könnyű rákerülni az ADHD-tokra, ahol influenszerek sora mutatja be, mi is ez a betegség. Egy felmérés szerint a felnőttek 25 százaléka gyanítja, hogy ADHD-ja van, de még nem diagnosztizálták, erre pedig a közösségi médiás videókból következtetnek legtöbben. „Az ADHD egy kicsit új, kicsit trendi dolog, ezért jobban elfogadható. Az, hogy beszélünk róla, hogy terjed a közösségi médiában, hogy sok cikk születik ADHD-témakörben, jó dolog, mert érzékenyítheti az embereket, és lehet, hogy adott esetben valakinek segít is. Öndiagnózist felállítani azonban nem szerencsés dolog. A kezelés elindításához mindenképpen egy szakember által felállított diagnózisra van szükség.”
