Semmi fájdalmam nem volt, csak úgy néztem ki, mint egy mindenórás kismama – kiderült, hogy előrehaladott petefészekrákom van

„A nőgyógyászaton kész tények elé állítottak. Sokkolt a hír, megszólalni is alig tudtam. Folyamatosan kérdezte az orvos, hogy értem-e, amit mond, mondtam neki, hogy igen, de ezen kívül semmi. Amikor kimentem a rendelőből, felhívtam a barátnőmet, végigbőgtem az utat hazafelé.”

Marianna 2023 novemberében ment el urológiára az óbudai szakrendelőbe, miután két napja folyamatosan görcsölt a hasa. Itt kiderült, hogy veseköve van, az urológus azonban azt tanácsolta neki, minél előbb keressen fel egy nőgyógyászt, mert neki nagyon nem tetszik, amit az ultrahangon lát. Pár héten belül kapta meg a diagnózist: előrehaladott, rosszindulatú petefészekrákja van.

Az akkor negyvenet betöltő Marianna szerint gyakorlatilag ennek a vesekőnek köszönheti, hogy még él, a gyomorpanaszokhoz hasonló görcsökön és a folyamatos fáradékonyságon kívül ugyanis semmilyen tünete nem volt a betegségnek. Családi előzménye azonban igen: anyja fiatalon, mell- és petefészekrákban halt meg, és nagyanyjánál is diagnosztizálták a mellrákot. A későbbi génvizsgálat ki is mutatta a vérében a BRCA-gén mutációját: ez az a gén, amely a mell- és petefészekrák kockázatát is növelheti.

A Nemzeti Rákregiszter (NRR) hivatalos statisztikái alapján 2022-ben 1255 nőt diagnosztizáltak Magyarországon petefészekrákkal. Ezzel az adattal a betegség csak a hetedik leggyakoribb volt a nőket érintő ráktípusok közül, halálozási arány tekintetében viszont vezető helyet foglal el a nőgyógyászati daganatok között.

Ez elsősorban annak a következménye, hogy a betegségnek korai szakaszában gyakorlatilag nincsenek tünetei, a diagnózist az esetek 70 százalékában már csak előrehaladott stádiumban kapja meg a beteg: ekkorra már a rák általában elterjed a hasüregen belül és áttétek jelennek meg más szerveken. Ungár László nőgyógyász-onkológus elmondása szerint a petefészekrákot legtöbbször akkor fedezik fel, amikor folyadékot kezd termelni – a hasüregben megjelenő, ascitesnek nevezett folyadék miatt ilyenkor elkezd megnőni a páciens hasa.

Ezen a ponton már nagyon alacsony a gyógyulás valószínűsége, ha azonban mégis a korai stádiumban, szétterjedése előtt fedezik fel a daganatot, a gyógyulás közel 100 százalékos is lehet – ez viszont általában csak véletlenül történik meg.

Egy medicinlabda nagyságú, háromkilós daganatot vettek ki a hasamból

Hányás, szörnyű hasi görcsök – ilyen panaszokkal hívta fel tavaly szeptemberben Judit a háziorvosát, aki a tünetek alapján vakbélre gyanakodott. Reggel 9-től este 8 óráig vizsgálták a kecskeméti kórházban: nem találták, hogy mi lehet a baj, az sem volt egyértelmű, hogy nőgyógyászati vagy sebészeti eredetű. A CT aztán kimutatta, hogy folyadék van a hasüregben és a vérvizsgálat is magas tumormarkert mutatott.

„Bejött az ügyeletes orvos és mondta, hogy még este megműt, nem várunk reggelig. A gyerekeim otthon sírtak, a férjem a folyosón rohangált: felkészítették, hogy ha nagyon gyorsan kijön az orvos, akkor baj van” – mesélte Judit. Végül két és fél óráig tartott a műtét – az orvos másnap reggel közölte vele, hogy

egy medicinlabda nagyságú, 28 centi átmérőjű, háromkilós daganatot távolítottak el.

Egy héten belül megjött a szövettan, amiből kiderült, hogy a daganat rosszindulatú. Juditnak ezzel együtt szerencséje volt: két hónappal később már el is végezték a nagy műtétet, ekkor kiderült, nem volt áttét más szervein. Ennek ellenére, szavaival élve „kipakoltak mindent” – a petefészkek mellett a petevezetéket és a méhnyakat is eltávolították. Ezután már megelőzésképpen kapott három kemoterápiát: a szervezete jól reagált a kezelésre, így egyelőre többet nem is kell kapnia, májusban megy vissza az első kontrollra. „Ez fél év alatt lezajlott. Szerencsém volt, meg volt egy kis ismeretség, ez máshogy nem megy” – mondta Judit.

Mint utólag kiderült, a daganat egy korábbi cisztából fejlődhetett ki. Az akkor még csak 6 centis cisztát egy nőgyógyászati szűrésen, 2023 elején mutatta ki az ultrahang. Akkor még a tumormarkerek is rendben voltak, de az orvos figyelmeztette, ha nőni kezd a ciszta, ki kell venni. Judit, elmondása szerint „nem az az orvoshoz rohangálós típus”, következő évben valahogy a szűrés is kimaradt. Tünetei nem voltak, ami pedig igen, azt a Google közreműködésével ráfogta a menopauzára. „A hasam folyamatosan nőtt, hízogattam, de sosem voltam vékony alkat, szóval nem tűnt fel” – tette hozzá.

Hasonlóan kezdődött a történet az akkor negyvenhat éves Diánánál: ő 2022 januárjában jutott el arra a pontra, hogy a hasi panaszai már túlmutatnak a stresszen. Gasztroenterológiára három hónappal később kapott időpontot, mivel azonban időközben neki is hirtelen nőni kezdett a hasa (elmondása szerint egy „mindenórás kismamára” hasonlított), egy sebészt is felkeresett – ő szintén a gasztroenterológushoz irányította, aki márciusban CT-t javasolt. Diána időközben nőgyógyászhoz is elment: a szűrés itt sem mutatott ki semmit, az orvos azt mondta, nem nőgyógyászati problémáról van szó.

Pár hét múlva megjött a CT-lelet, ami előrehaladott, hármas stádiumú, áttétes petefészekrákot mutatott. „Mindkét petefészkemen egy pingponglabda nagyságú daganat volt, emellett az egész hasüregben áttétek: a hashártyán, a méhen, a lép, a máj és a rekesz felé, mindenhol.”

A hír letaglózta, különösen, mivel semmilyen fájdalma nem volt. Szintén megdöbbent, amikor kiderült,

a hasából 11 liternyi folyadékot csapoltak le. Az onkológus mondta, hogy Dia, maga most 11 kilót fogyott.

Két laparoszkópos műtét, négy kemoterápia, és a hosszú műtét januárban – így nézett ki Diána következő fél éve. Az Onkológiai Intézetben egy úgynevezett HIPEC-műtéten esett át: ez a kezelés pár éve honosodott meg Magyarországon. A kezelés első lépésében a hasüregből minden látható daganatot eltávolítanak, majd, a 4-6 órás operáció után azonnal egy felmelegített kemoterápiás folyadékkal még átöblítik a hasüreget, másfél órán keresztül cirkuláltatják a folyadékot és utána zárják le.

A néhány hónapos regenerálódási szünet után újabb kemoterápiák következtek, majd, mivel Diána esetében is kiderült, hogy BRCA-génmutációja van, egy fenntartó tablettás kezelést is kapott. 2024 januárjában azonban kiderült: kiújult a betegség, újabb gócokat találtak nála, idén pedig már azt mutatta az MR-vizsgálat, hogy a meglévők növekedése mellett újak is kialakultak. Időközben ráadásul a kemoterápiás kezelést is szüneteltették, mivel allergiás reakciót váltott ki a szervezetében – most egy második vonalbeli kezeléssel próbálkoznak.

Amikor 53 évesen anyukád vécéztet, az azért nagyon kemény

Beszélgetéseink során Marianna, Judit és Diána is optimistának tűnt, mint akik a kezdeti sokk után felszíva magukat mindent megtettek azért, hogy legyőzzék a betegséget. Ez azonban persze nem jelenti azt, hogy ne lennének hullámvölgyeik, akár testi, akár lelki szempontból.

A legutóbbi MR-vizsgálat után Diána azonban elmondása szerint mindkét szempontból mélypontra került. „Jógázom, meditálok, pozitívan állok a dolgokhoz, figyelek az étkezésemre – aztán kiveszünk egy elemet, a kemót, és elszabadul az egész. Ez nagyon nagy arculcsapás volt nekem.” Azt mondja, még egy téren tud változtatni: igyekszik tudatosítani magában a korlátait és visszavenni a mindennapos feladataiból, így a munkahelyén is kevesebbet vállal és egyedülálló anyaként az otthoni feladatokhoz is igyekszik több segítséget kérni a környezetétől.

Judit elmondása szerint, az orvosi utasítást kicsit túlteljesítve a műtét után folyamatosan fel-alá sétált a kórház folyosóján – nappal, éjszaka, addig, amíg össze nem csuklott.

„Azt hittem, hogy összeszarom magam, úgy fájt a hasam, de fölkeltem, mentem, nem hagytam el magam. Nem engedtem meg ezt a luxust.” Szerinte nagyon sokat segített a gyógyulásában az is, hogy végig meg tudta őrizni a humorát, ennek ellenére, mint mondja, a fizikai megpróbáltatás mellett lelkileg is „megrekken” az ember. „Amikor 53 évesen anyukád kísér ki mosdóba, meg ő vécéztet, az azért nagyon kemény” – mondta Judit, hozzátéve: „a nőiességem az kész”.

Judit szerint ugyanakkor, mindennek ellenére szerencsésnek mondhatja magát, főleg a nőgyógyásza miatt, akire az egész folyamat alatt mindig számíthatott. A kecskeméti betegtársaitól hallott történetek alapján azonban azt mondja, ez egyáltalán nem általános, pozitív tapasztalataival inkább a kivételek közé tartozik.

Ellátásáról egyébként Marianna és Diána is alapvetően pozitívan számolt be: mindkettejüket a budapesti Onkológiai Intézetben kezelték, Diána Székesfehérvárról járt fel a kezelésekre és a műtétekre. Elmondásuk szerint orvosaiktól minden szükséges információt megkaptak a betegségről, és biztonságban érezték magukat – a kivizsgálások és a műtétek is gördülékenyen, viszonylag gyorsan megtörténtek.

Az ellátás részeként onkopszichológussal is tudtak konzultálni. Marianna eleinte nem érezte szükségesnek, hogy éljen vele – egy idő után viszont azt vette észre, hogy fél, amikor egyedül volt otthon, és a kemoterápiát is rosszul viselte, így végül mégis kért időpontot. A heti egy alkalom nagyon sokat segített neki a szorongás kezelésében, egy ideje már magánterapeutához jár. Marianna a sikeres kemoterápiák óta, a családi halmozódás miatt jelenleg tablettás kezelést kap, ezzel próbálják megelőzni, hogy kiújuljon a tumor. Orvosai azt mondták neki, a rákot egy krónikus betegségként kell felfogni, ami bármikor kiújulhat – elmondása szerint azonban ő egyelőre képtelen ezt elfogadni.

Miért nem jártak szűrésre? Mert gyakorlatilag nincs

„A laikusok között gyakran merül fel, »milyen kár, hogy nem voltunk szűrésen, és csak ilyen előrehaladott stádiumban fedezték fel a daganatot«.

Az igazság viszont az, hogy nincs általánosan elfogadott, sikeres szűrése ennek a betegségnek”

– magyarázza Ungár László. Azt mondja, a betegség kiszűrésére egyelőre két lehetséges mód lenne: az ultrahangos vizsgálat, illetve az úgynevezett tumormarkerek kimutatását célzó laborvizsgálat.

Az UpToDate nevet viselő orvosi adatbázisban található állásfoglalás szerint azonban ezek közül egyik sem elég specifikus, hogy nagy valószínűséggel kimutassa a petefészekrákot, így a szűrővizsgálatok szignifikánsan nem csökkentenék a halálozási számokat. Helyette rengeteg, sokszor felesleges és kockázatos műtéthez vezetnének, amelynek Ungár szerint több kára és lehetséges szövődménye lenne, mint haszna – úgy ugyanis minden cisztát kioperálnának, azokat is, amelyek egyébként eltűnnének.

Az onkológus szerint azonban nem reménytelen a helyzet: általánosságban javult a kezelések hatékonysága, elsősorban azoknak az esetében, akiknek öröklött hajlamuk van a betegségre. Egyes célzott biológiai kezelések már nemcsak meghosszabbítják a beteg életét, hanem az életminősége is sokkal jobb lesz a tíz évvel ezelőtti kezelési módszerekhez képest, mondta Ungár.

Bár a betegség kialakulásának okaival kapcsolatban még sok a sötétben tapogatózás, az megállapítható, hogy a petefészek-daganatok jellemzően az idősebb korosztályban jelennek meg. A betegség lefolyásában ugyanakkor Ungár elmondása szerint nincs érdemi életkori különbség, szerinte hiedelem, hogy fiatalabb korban agresszívabb lenne a rák. Sőt, mint mondja, mivel fiatal betegeknél sokkal nagyobb és igényesebb műtét végezhető, alapvetően az idősebbek esetében rosszabb a prognózis.

A kockázat emellett az ovulációk számával is nő – mivel a többszöri szüléssel csökken az ovulációk száma, a tapasztalatok alapján a petefészekrák rizikója is kisebb azoknál, akik már több gyereket vállaltak. Szintén csökkenti a kockázatot, ha valaki hosszú ideig szedett fogamzásgátlót – Ungár szerint ugyanakkor egyelőre abszurdnak tűnik, hogy prevencióból fogamzásgátlóval „etessék” a lakosság azon részét, amelyiknek amúgy nem lenne szüksége fogamzásgátlásra.

A betegség kockázatát szintén növelő BRCA gén kimutatására ma már itthon is létezik vizsgálat: magánellátásban körülbelül 100 ezer forintnál kezdődik az ára, míg szakmailag indokolt esetekben a vizsgálatot a társadalombiztosítás is finanszírozza. Ungár szerint azonban ezt érdemes megcsináltatniuk azoknak, akiknek több felmenőjénél is megjelent a betegség.

„Ha a génvizsgálat egy genetikai, örökített kockázatot igazol, akkor ez egy súlyos megbeszélést hoz magával: ebben az esetben érdemes a petefészkeket és a méhkürtöket egy bizonyos életkorban kivenni. Ez ugyan nem 100 százalékos, de nagyon hatékony megelőzése a betegségnek” – mondja az onkológus.

Ungár szerint jelentős előrelépés az is, hogy az utóbbi években az orvosok többsége felismerte, nem feltétlenül a műtétnek kell lennie az első lépésnek a kezelésben. Olyan esetekben, amikor a műtét csak részlegesen tudná eltávolítani a daganatot az elhelyezkedése, vagy a beteg korlátozott teherbírása miatt, jobbak az eredmények egy bevezető kemoterápia–műtét–kemoterápia stratégiával, mintha egyből beleoperálnak.

Az onkológus kiemeli, a betegség kimenetelében kulcsfontosságú tényező az ellátó orvos és sebész: Ungár azt mondja a komplikált műtétek és kiegészítő kezelések miatt a petefészekráknál különösen fontos, hogy a betegek erre specializált szakemberhez és intézménybe kerüljenek.