Miért fogy a magyar, míg a visegrádi országokban nem csökken a népesség?
Magyarországon jelentősen csökkent a népesség az elmúlt évtizedekben, míg a többi visegrádi országban stagnált, vagy növekedett. Már a rendszerváltáskor idősebb volt a magyarországi társadalom, mint a régió többi országában, elsősorban ezzel magyarázható, hogy a rendszerváltást követő három évtizedben a visegrádi államok között csak nálunk csökkent a népesség.
A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Danis András, Lindner Attila, Prinz Dániel, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-Európai Egyetem (CEU), a Stockholmi Egyetem, a University College London, és a Világbank kutatói.
A magyar kormány fontos célja a népességfogyás megállítása. Valóban, a hazai népességcsökkenés már majdnem fél évszázada tart, ami példa nélküli a régióban. Az első ábránk mutatja, hogy Magyarországon 1990 és 2020 között 6 százalékkal csökkent a népesség, miközben Csehország és Szlovákia lakossága egyaránt 3 százalékkal növekedett, Lengyelországban pedig nem változott.
A népességváltozás és annak üteme több szempontból is jelentősen befolyásolja egy társadalom életét. Kihívást jelent például a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszer szempontjából, érinti a különböző intézmények, például iskolák kihasználtságát. Éppen ezért nem mindegy, hogy mely tényezők milyen irányban befolyásolják egy adott területen élők létszámát.
A Tárki Társadalmi Riportban megjelent új tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy milyen okokra vezethető vissza a népességváltozás a visegrádi államokban. A második ábrán négy tényezőre bontjuk a népességváltozás alakulását, és megmutatjuk, hogy azok hogyan járultak hozzá a lakosságszám változásához.
A népességszám stabilizálásához hosszú távon arra van szükség, hogy a termékenységi ráta, tehát az egy nőre jutó átlagos gyermekszám 2,1 legyen. Mivel a mutató ennél sokkal alacsonyabb volt a vizsgált időszakban, ez önmagában 14-15 százalékkal csökkentette a népességet mind a négy országban. Magyarország esetében ez azt jelenti, hogy ha 1990 és 2020 között végig nagyjából 2,1-lett volna a termékenységi ráta, akkor 2020-ban 1,5 millióval többen éltek volna hazánkban. Az alacsony termékenység viszont minden visegrádi országban hasonlóan csökkentette a népességet, tehát ez nem magyarázhatja, miért csak nálunk fogy a lakosság száma.
Az egészségügy, illetve a gyógyszeripar fejlődése, valamint az egészségesebb életmód elterjedése a halandóság csökkentésén keresztül 5-7 százalékkal növelte a népességet. Hasonlóan azonban a termékenység alakulásához, a visegrádi országok e tekintetben sem különböznek egymástól.
Kézenfekvő lenne, hogy a különbségeket abban keressük, hogy a visegrádi országokat máshogy érintette az elvándorlás és bevándorlás mértéke. Azonban a nemzeti statisztikai hivatalok által publikált ki- és bevándorlás egyenlege együttesen Csehországban és Magyarországon 5, illetve 4 százalékkal növelte a népességet 2020-ra, Szlovákiában kis mértékben (1 százalékkal), Lengyelországban nagyobb mértékben (3 százalékkal) csökkentette. Mindez rávilágít arra, hogy a 90-es évektől kezdődően a határon túli magyarok bevándorlásának, illetve később a környező országokból munkavállalási céllal érkező külföldieknek érdemi pozitív hatása volt a magyarországi népesség alakulására.
Na de ha nem a termékenység, nem a halálozás, és nem a ki- és bevándorlás okozza a különbségeket, akkor mi? A második ábra jobb szélső része mutatja a kezdeti korszerkezet hatását, ami jelentősen növelte a népességet más visegrádi országokban, míg nálunk inkább csökkentette. Mindez arra vezethető vissza, hogy a magyarországi lakosság 1990-ben jóval idősebb volt, mint a másik három visegrádi országban. Az átlagéletkor 1990-ben Magyarországon 36,8, de például a legfiatalabb Szlovákiában csak 32,9 év volt. Emiatt nálunk kisebb volt a gyermekvállalási korban lévő nők aránya, ami hasonló termékenység mellett felgyorsítja a népességfogyást. Emellett, mivel magasabb volt az idősebbek aránya többen haltak meg évente, mint a másik három visegrádi országban.
A Defacto szerint a népesedési folyamatok megértéséhez fontos figyelembe venni az olyan hosszú távú hatásokat, mint amilyen a korszerkezeté, a közpolitikai intézkedések ugyanis ezeket nem képesek rövid távon befolyásolni.
A népességfogyás kérdésével nemrég a Telex Téma is foglalkozott.
Ha szeretne aDefacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni,kattintson ide!
