Évekig tartó tortúra lett abból is, amikor a kormány az egyházaknál akarta eldönteni, ki kaphat egy százalékot

Nagy utat jártak be a hazai kisegyházak, mire ismét eljutottak odáig, hogy újra felajánlhatjuk nekik adónk egy százalékát. Az ellehetetlenítési törvény fényében ismét aktuálisan cseng például Iványi Gábor 2021-es beszéde: a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője akkor azt fejtette ki, hogy a kormány egyházügyi törvénye miatt csak civil szervezetként kaphatott az adófizetők egy százalékából, de technikai szám és az egyházakat megillető kiegészítő támogatás nem járt nekik. Pedig, ahogy Iványi fogalmazott,

„alkotmánysértő, hogy van olyan hívő ember, aki saját egyháza felé ezt nem teheti meg, és arra kényszerítik, hogy egy másik egyháznak kínálja fel. Velünk ezt meg is tették, hogy a nekünk felkínált 1 százalékot másnak utalták, például az evangélikus vagy a metodista egyháznak.”

Iványi erről akkor beszélt, amikor közel tíz év után visszakapták technikai számukat és fogadhattak egyházi 1 százalékokat. Az út viszont rázós volt idáig, amit a magyar kormány törvény- és alaptörvény-módosításai szegélyeztek ki a strasbourgi bíróság és a hazai Alkotmánybíróság többszöri elmarasztalásával megspékelve.

Mindennek azért van most jelentősége, mert egy fideszes módosító javaslat részben hasonló módszerrel próbálkozik: ha mostani formájában fogadnák el az ellehetetlenítési (átláthatósági) törvényjavaslatot, akkor az ország szuverenitására veszélyesnek minősített újságoknak vagy civil szervezeteknek felajánlott adó 1 százalékokat az állampolgárok rendelkezése ellenére egy állami alapítványnak utalnák át.

A tizennégyek

2011-ben az Országgyűlés új törvényjavaslatot terjesztett be, amiben a „bizniszegyházak” elleni küzdelem címszava alatt alapjaiban írták volna át az egyházzá válás folyamatát. A kormány eredetileg három kategóriába sorolta volna az egyházakat, de ezt az utolsó pillanatban arra módosította, hogy végül csak 14 egyházat ismert el első körben.

A többitől azt várták, hogy regisztrálják újra magukat. Addig a bíróságok döntöttek arról, mit nyilvánítanak egyházzá, az új javaslat viszont ezt a jogot az Országgyűlésnek adta át, tehát a kormánypárti többség a saját megítélése szerint döntötte volna el, mi lehet egyház és mi nem.

A törvény megváltoztatását azzal indokolta a KDNP, hogy szerintük a Németh-kormány alatt túl nagyvonalú volt az 1990-es egyházügyi szabályozás. Ennek az lett a következménye, hogy 2011-re legalább 350 egyház működött Magyarországon, a kormány szerint pedig sokan „visszaéltek az egyházak alapításával”. Egy egyház létrehozásához addig elég volt száz ember, és voltak köztük olyanok, amik csak azért jöttek létre, hogy adóforintokat pumpáljanak ki a rendszerből. Ezért is határozták meg akkor, hogy az egyházi státusz eléréséhez megfelelő történelmi múltra és legalább 10 ezer tagra van szükség.

Az új javaslat sok kérdést vetett fel: egyrészt azt, hogy hogyan tud az állam és az egyház különválni, ha az állam maga döntheti el, mit tekint egyháznak. Másrészt így a parlament döntött volna arról is, hogy

kik részesülhetnek állami támogatásban, egyházi adókedvezményekben, és kik nem.

Ez érintette egyúttal az adó egyszázalékos felajánlásokat is: a törvény első, elfogadott verziója alapján összesen 14 felekezet maradt csak a kedvezményezetti körben: a katolikus, református, evangélikus, unitárius egyház mellett a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo Ante), a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus – Magyarországi Ortodox Exarchátus, a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház, a Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye, az Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje, a Magyarországi Baptista Egyház és a Hit Gyülekezete.

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek, vallási közösségek jogállásáról szóló törvényt 2011. július 12-én fogadta el az Országgyűlés, ami radikálisan csökkentette a hazai egyházak 300 feletti számát. A kormány lesöpörte az asztalról a bírálatokat, pedig az ellenzék szerint a törvényjavaslat sértette az állam és az egyház szétválasztásának elvét, és különbséget tett a vallások között. A törvény miatt uniós szinten is bírálatok érték a kormányt, az Egyesült Államok külügyminisztere, Hillary Clinton is szót emelt a törvény miatt.

Az aggályokat igazolták a hazai jogi fórumok is: a törvényt 2011. december 19-én első körben megsemmisítette az Alkotmánybíróság (AB). Vagyis, semmisítette volna, hiszen a kormány december közepén, az AB döntése előtt jelezte: hatályon kívül helyezik a júliusban elfogadott új egyházügyi törvényt „jogtechnikai megfontolások” miatt. A kormány azonban valójában nem emiatt vonult vissza. Attól tartottak, formai okokra hivatkozva kaszálja el a 2011. júliusi verziót az AB: a törvény zárószavazása előtt olyan nagy jelentőségű módosító indítványokat fogadtak el, amelyeket külön kellett volna tárgyalni.

A visszavonás végül csak technikai volt. A törvényt 2011. december 30-án rendkívüli ülésen újratárgyalták, majd újra elfogadták. Ez a verzió tartalmilag nem sokban tért el a korábbitól. Az újonnan elfogadott szabályozás miatt összesen tizenhét, egyházi státuszától megfosztott szervezet kezdeményezett eljárást.

Húsba vágó kérdések

A törvény pénzügyi értelemben komoly érvágást jelentett az egyházként el nem ismert szervezeteknek. Az igazságügyi tárca a törvény megjelenése után azt írta: „azok az egyházak, amelyek 2011. december 20-ig kérték az egyházi státuszuk megtartását, és az Országgyűlés a kérelmüket elutasította, 2012. május 20-ig a technikai számukra gyűjthetik az 1%-os felajánlásokat”. Azaz 2012-ben még utoljára 90 egyház versenghetett technikai számával a személyi jövedelemadó egy százalékáért.

A technikai szám tehát megmaradt, de ezek a szervezetek 2012-től már csak civil szervezetekként gyűjthettek adó egyszázalékot. E felekezetek hívei így az egyházi egyszázalékukról nem rendelkezhettek saját egyházuknak. Fontos különbség volt az is, hogy az egyházaknak felajánlott egyszázalékokhoz az állam kiegészítést adott, így a felajánlás majdnem dupláját kapták kézhez az egyházak a civilekhez képest. Az egyházi körből kiesett szervezeteknek tehát a NAV ezután már csak a civil szervezetekre vonatkozó szabályok szerint küldte tovább a felajánlásokat az egyházat megillető kiegészítés nélkül. Ezek a felekezetek emellett elveszítették egyházként kapott egyéb adókedvezményeiket, más állami támogatásaikat és elestek pályázati pénzektől is.

Míg 2010-ben még 185 egyháznak lehetett felajánlani az szja 1 százalékát, 2012-ben már csak 90-nek, 2013-ban pedig már csak 31 felekezet közül választhattak az adózók (az új törvénnyel első körben egyházként elismert felekezetek száma 14-ről 2012-ben további 18 vallási közösséggel bővült). A kisegyházak jelentős részét, több mint 300 gyülekezetet egyesületté minősítették, az erről szóló döntés pedig viszonylag egyoldalú volt: indokolni nem kellett, jogorvoslatnak viszont nem volt helye.

Újabb problémák

Az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban az Európa Tanács (ET) alkotmányügyi tanácsadó szervezete, a Velencei Bizottság 2012 márciusában kifogásolta, hogy önkényes és túlzó elvárásokhoz köti az egyházi elismerést. (Az ET nem uniós szervezet, Belarusz és 2022 óta Oroszország kivételével gyakorlatilag minden európai ország a tagja.) 2012-ben a szintén az ET-hez köthető Emberi Jogok Európai Bírósága is kérdéseket küldött a magyar kormánynak arról, hogy mi a helyzet az egyházi törvénnyel kapcsolatos panaszokkal. A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság 17 kisegyház panaszát egyesítette ekkor. A kérdések között szerepelt például az is, hogy sérült-e a kisegyházak szabad vallásgyakorlásához való joga.

Az új egyházi törvény 2013-ban ismét az Alkotmánybíróság elé került, az viszont ekkor már nem formai, hanem tartalmi okokból kifogásolta a törvényt. A jogszabály azon részét találta alaptörvény-ellenesnek, amely meghatározza az egyházi státuszt. Az AB kimondta, hogy a döntés helyt ad a politikai döntéseknek, elvész ezzel az átlátható és tisztességes eljárás lehetősége: főleg, mert az egyházi törvény nem írt elő részletes indoklási kötelezettséget, a parlamentnek nem volt határidőhöz kötve az eljárási rendje, jogorvoslatra pedig nem volt lehetőség.

Az AB döntése visszamenőlegesen lépett érvénybe, azaz a döntéssel visszakapták (volna) az érintett egyházak a státuszukat. Az AB legitim célnak nevezte az úgynevezett „bizniszegyházak” elleni küzdelmet, de jelezte, hogy arra nem ez a jó megoldás. Az AB alkotmányos követelményként állapította tehát meg, hogy az államnak a vallási csoportok önálló működését a vallásszabadságot nem sértve, tárgyilagos, észszerű, átlátható eljárásban kell biztosítania.

Egy Alaptörvény-módosítás mindent megold

Az Országgyűlés Fidesz–KDNP többsége azonban még ennek ellenére sem akart eltérni eredeti céljától, és lapot húzott 19-re. Az AB döntésének elfogadása helyett úgy szüntette meg az alkotmányellenes helyzetet, mint később oly sokszor: beleírta az alkotmányellenes döntést az alkotmányba, így az már nem lehetett alkotmányellenes. A sokszori kritikák ellenére, és az AB döntéseivel szembemenve a parlament úgy döntött, mindenáron átviszi a törvényt.

Ez volt a negyedik alaptörvény-módosítás, amelyben rögzítették az Országgyűlés jogát ahhoz, hogy a vallási szervezeteknek „speciális egyházi státuszt” biztosítson. A vallási szervezetek egyházként való elismerését olyan feltételekhez kötötték, mint a „huzamosabb idejű működés, a társadalmi támogatottság, a közösségi célok érdekében történő együttműködésre alkalmasság”.

Az AB döntését egy újabb jogszabály elfogadása követte. Ennek értelmében újra egyháznak nevezhették magukat azok a vallási közösségek, amelyek panaszt emeltek – viszont a bevett egyházi státuszhoz kérvényezniük kellett a regisztrációjukat a parlamenttől. Az Iványi Gábor által alapított Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek (MET) például a döntés után 2013 szeptemberének végéig kellett igazolnia az Emberi Erőforrások Minisztériumánál, hogy legalább tízezer taggal rendelkezik. Ezt gond nélkül meg is tudták tenni, ennek ellenére sem kerülhettek be a kormány által támogatott egyházak körébe.

Hasonló módon 2013 októberében a Budapesti Autonóm Gyülekezet Keresztény Egyesület is bevett egyházi státuszra jelentkezett az emberi erőforrások miniszterénél, Balog Zoltán azonban elutasította a kezdeményezést. Arra hivatkozott, hogy az egyesület nem teljesíti a jogszabályi feltételeket, tehát vagy azt, hogy százéves nemzetközi múltja van, vagy azt, hogy húsz éve működik Magyarországon és mintegy tízezer tagja van. Az egyesület megtámadta a miniszter határozatát, ami az Alkotmánybíróság elé került. Az AB pedig ekkor kimondta, hogy a magyar egyházügyi szabályozás a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése alapján EU-s egyezményekbe ütközik. (2015-ben az Alkotmánybíróság ismét megerősítette a Budapesti Autonóm Gyülekezet Keresztény Egyesület ügyével összefüggésben, hogy a törvény az európai emberi jogi egyezménybe ütközik.)

Strasbourg közbeszólt

A bevett egyházak kategóriájából kiesők a törvénykezés után Strasbourghoz fordultak, a bíróság 2014 áprilisában elmarasztalta Magyarországot amiatt, hogy a parlament döntheti el, kit ismer el egyháznak, ezzel jelentős előnyöket adva bizonyos egyházaknak más vallási szervezetekkel szemben. A bíróság szerint többek között az volt problémás, hogy a vallási közösségeknek a politika kegyét kell keresniük ahhoz, hogy egyházak lehessenek. A bíróság szerint a magyar szabályozás diszkriminatív is, mert a kisegyházaknak sokkal kevesebb jogot biztosít, mint a nagyoknak, és összességében a magyar szabályozás sérti a vallásszabadság elvét.

A Strasbourg által jelzett többletjogok közé tartozott a személyi jövedelemadó egyházaknak felajánlható egy százaléka is, illetve az ehhez kapcsolódó állami támogatások. A felekezetek nem vagyoni és vagyoni kártérítést is kértek az egyházi státuszuk elvesztése miatt kiesett adókedvezmények és állami támogatások miatt összesen 7 milliárd forint értékben, az Iványi Gábor által alapított Magyar Evangéliumi Testvérközösség például 1,5 milliárd forintot követelt az államtól.

Az adód egy százaléka

Az AB újabb döntésére válaszul jött egy 2015-ös módosító, november 10-én kormánypárti képviselők átfogó javaslatot nyújtottak be a szabályozás megváltoztatására. Ennek egyik legfontosabb pontja az volt, hogy többévnyi jogi és politikai csatározás után lényegében visszatértek volna oda, ahonnan elindultak: megszüntették volna a parlament általi elismerést, és ehelyett újra a bíróság vette volna nyilvántartásba az egyházakat. A javaslat az addigi (Országgyűlés által elismert) „bevett egyház” és „vallási tevékenységet végző szervezet” kategóriák helyett „nyilvántartásba vett egyház” és „bejegyzett egyház” között tett volna különbséget.

A Fidesz viszont akkor kétharmad híján nem tudta ezt átvinni az Országgyűlésen, így hiába az Egyesült Államok elmarasztalása, hiába több alkotmánybírósági döntés és strasbourgi figyelmeztetés, az eleve kétharmaddal átvitt törvény nem változott. Egészen 2018-ig, amikor a Fidesz–KDNP újra nekifutott a módosításnak: ekkor már Gulyás Gergely terjesztette be a javaslatot. Ebben egy nem éppen gáláns ajánlattal tették volna lehetővé a kisegyházak elismerését: cserébe annyit kellett megígérniük, hogy

a jövőben sem költségvetési, sem uniós forrásból nem vesznek igénybe pénzt. Tehát hajlandó egyháznak tekinteni őket a Fidesz, ha életben tudnak maradni a híveikből.

Ez a korlátozás azóta enyhült, de a kormányzati pályázatokon is látszik, hogy a nyilvántartásba vett egyházak és a bevett egyházak külön kategóriaként számolódnak.

Az államot perelő felekezeteknek több évükbe telt, mire eljutottak odáig, hogy a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága helyt adott a kártérítési igényüknek. Iványi Gábor egyházának végül 2017-ben 3 millió euró, azaz mintegy 1,1 milliárd forint kártérítést ítéltek meg. A saját törvényét évek óta harcosan védelmező kormánynak tehát adófizetői pénzekből kellett visszamenőleg kifizetnie a Magyar Evangéliumi Testvérközösséget. Iványi Gábor akkor az Indexnek azt nyilatkozta: visszamenőleg kifizették ugyan a pénzeket, és ezzel elismerték, hogy törvénytelenül tartották vissza azt, de 2017 után megint nem fizettek nekik semmit.

Az új egyházügyi törvény 2019-ben lépett életbe, de a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) már ekkor jelezte: újabb bírósági perek jönnek, szerintük ugyanis az újabb módosítás nem számolta fel a 2012 óta tartó privilegizálást és jogfosztást. Az új törvényre azt írták, az megszaporítja a kivételezett egyházi státuszok körét. Az új törvény bár újabb egyházi kategóriákat vezetett be, továbbra is számtalan előjogot és mentességet adott a magasabb rendű egyházaknak, a legmagasabb rangú bevett egyházi státuszról továbbra is a parlamenti többség mondhatta ki a végső szót, és ezeknek külön jogosultságokat adott.

A 2018-as módosítás először foglalkozott egy fontos kérdéssel: az egyházi egyszázalékkal. Ez a módosító volt az első, ami rendezte a kérdést, megengedve minden egyháznak, hogy ismét gyűjtse az szja 1 százalékát.

A törvény jelenleg 27 bevett egyházat sorol fel, Iványi Gáborék egyháza a nyilvántartásba vettek listáján van, ők 2021-ben kapták vissza egy százalékos technikai számukat. A harmadik kategória jelenleg a vallási egyesületek listája, ami itt található. A kategóriák közötti hierarchia a sok kritika ellenére nem szűnt meg. Mai napig igaz, hogy míg a parlament által elismert egyházak autonómak és több állami támogatásban részesülhetnek, addig a középső kategória ebben korlátokba ütközik. De még mindig több engedményt kap, mint a vallási egyesületnek nyilvánított szervezetek.

A ma érvényes törvény tehát látványos különbséget jelent a 2011-eshez képest: alsó hangon 130-nál több egyház kaphat több mint tíz évvel később egy százalékot. Több alkotmánybírósági elmarasztalás, újabb kétharmad, strasbourgi leszólások és perek sokasága kellett ahhoz, hogy a kormány végül megengedje: többé-kevésbé annak adja az ember az adója egy százalékát, akinek szeretné.