A hallgatók egy része használhat MI-t a vizsgán, a másik része nem, fel is háborodtak
Sajátos kísérletbe fogtak az operációkutatás tantárgy oktatói ebben a félévben a Budapesti Corvinus Egyetemen, ahol a hallgatók egyik fele használhat mesterséges intelligenciát (például ChatGPT-t) a számonkéréseken, míg a másik fele nem. Több mint tíz hallgató kereste meg lapunkat, mert igazságtalannak tartják a rendszert, a tárgy oktatói szerint viszont nagyon gondos szakmai egyeztetés előzte meg a kísérletet.
„Nagyon nem tartom fairnek, elég abszurd, hogy van, aki használhat MI-t a vizsgán, mások meg nem, és ugyanarra a skálára kerülnek az eredmények. Így nem a tudást mérik, hanem azt, hogy ki melyik csoportba került – ez pedig szerintem baromi igazságtalan – írta lapunknak a tárgy egyik hallgatója. Szerinte ezzel az értékeléssel nem tudják korrekten összehasonlítani az eredményeket. – Kísérletezni lehet, de akkor mindenki beleegyezésével, nem úgy, hogy valaki hátrányba kerül emiatt.”
Egy másik hallgató szerint a probléma különösen azért érzékeny, mert a vizsgaeredmények közvetlen hatással vannak az ösztöndíj-lehetőségekre, például tanulmányi ösztöndíjra, Corvinus Ösztöndíjra. Így szerinte az MI-t használó hallgatók előnyhöz juthatnak azokkal szemben, akiknek a saját tudásukra támaszkodva kell teljesíteniük a vizsgákat. „Úgy gondolom, hogy ez az ügy aktuális és társadalmilag is releváns: egyszerre érinti a mesterséges intelligencia oktatási alkalmazását, a hallgatói jogokat, az egyetemi átláthatóságot és az esélyegyenlőség elvét” – írta lapunknak. Mivel a kurzus jelenleg is zajlik, és küszöbön a vizsgaidőszak, szerinte az ügy aktuális és sürgető.
Véletlenszerűen osztották két csoportba a hallgatókat
De hogyan is zajlik a kísérlet, és miről is szól? Az operációkutatás tárgy hallgatóit véletlenszerűen, generált sorsolás alapján osztották be két csoportba. A csoport egyik fele mind az órán, mind a vizsgán használhat MI-t, a másik csoportnak úgynevezett „open book” jellegű a számonkérése, tehát jegyzeteket, könyvet használhat, de egy offline teremben írja a feladatlapot, vagyis az internethez közvetlenül nem tud kapcsolódni.
A kísérletnek az a célja, hogy az oktatók feltérképezzék a mesterségesintelligencia-alkalmazások tanulásra gyakorolt hatását.
A jövőben az így begyűjtött adatokkal tudnák fejleszteni az oktatási módszertant, de ehhez először látniuk kell a tényleges hatásokat. Hogy egyik csoport se szenvedjen hátrányt, az oktatók pontkompenzációt vezettek be, amivel a két csoport átlagát egy szintre hozzák, vagyis a rosszabbul teljesítők megkapják a másik csoport átlagából számolt különbséget. Egy példával szemléltetve: Marcsi a B kísérleti csoportba tartozik. Az A csoport résztvevői az év során átlagosan 67 pontot értek el, a B csoport résztvevői pedig átlagosan 62 pontot. Marcsi 46 pontot ért el a vizsgán. Ez a pontszám kompenzálódik a csoportkülönbségekből adódó 5 ponttal, tehát összesen 51 pontot szerzett a vizsgán.
A kísérletben önkéntes a részvétel, a hallgatók beleegyező nyilatkozatot töltöttek ki, amit bármikor visszavonhatnak. A beleegyező nyilatkozat csak az adatkezelésre vonatkozott, amely alapján adataikat anonim, azonosításra alkalmatlan módon tudják felhasználni.
Attól függetlenül, hogy valaki aláírta-e a nyilatkozatot, minden hallgatót automatikusan beosztottak valamelyik csoportba, és a továbbiakban ebben a csoportban kell teljesítenie a félévet.
Egy hallgató szerint így a gyakorlatban aki nem egyezett bele a kísérletbe, ugyanúgy kénytelen alávetni magát a feltételeknek, és „ez messze van a valódi, önkéntes beleegyezéstől”.
„Az első gyakorlaton a tanárunk kiosztott egy lapot, amit ha aláírtunk, jóváhagytuk hogy használják a személyes adatainkat. De attól függetlenül, hogy aláírtuk vagy sem, részt vettünk a kutatásban” – írta egy másik hallgató. Az egyik szerint csupán azt írták alá, hogy a kísérletben hozzájárulnak az adataik feldolgozásához, nem ahhoz, hogy véletlenszerűen valamelyikőjük előnyből induljon.
„Kirívóan inkorrektnek érzem ezt a kísérletet”
A hallgatók arra is panaszkodtak, hogy tárgyfelvételkor sehol sem tüntették fel a számonkérés eltérő módját. „Eszem ágába sem lett volna felvenni egy olyan tárgyat, ahol véletlenszerűen rendelkeznek fölöttem” – írta egyikük.
Több diák szerint a fő probléma, hogy vannak hallgatók, akik az MI segítségével nulla befektetett munkával tudják teljesíteni a tárgyat. Míg mások több napig, akár egy hétig is készülnek egy zh-ra, és hasonló eredményt érnek el, de ők ténylegesen elsajátították a tudást.
Egy másik diák arra panaszkodott, hogy neki ez az egész kísérlet nagyon demotiváló. „Sok időt emészt fel, hogy egy egyenlőtlen versenyben lehessen jól teljesíteni, és kifejezetten kontraproduktív, mivel valószínűsíthető, hogy az MI csoport semmilyen mértékben nem sajátítja el a tárgyat, ennek ellenére végtére jobb eredményeket fog elérni.”
Egy másik diák lapunknak azt írta: „Vajon a plusz munkát, a plusz stresszt is belekalkulálják a pontkompenzációba? Mert szerintem ez nem is lehetséges,
nincs az a plusz pont, ami visszaadja azokat a plusz órákat, amiket valaki a tanulással töltött, míg a másik csoport tagjai pár perc alatt végeztek az MI segítségével.”
„Kirívóan inkorrektnek érzem ezt a kísérletet, hiszen ők is tudják, a saját tapasztalataik szerint is, hogy az MI csoport nem fogja olyan jól elsajátítani az anyagot, a másik csoport demotiválttá válik és nem segíti elő a tanulásban a hallgatóságot” – írta le véleményét lapunknak egy hallgató.
A diákok azért is panaszkodtak, mert a tárgyat felvevők között konfliktusokat váltott ki a kísérlet.
„A szociális hatása is érzékelhető, mivel számos alkalommal kaptuk meg azt az MI csoport egyes tagjaitól, tudják, hogy igazságtalan, de lehetőleg ne panaszkodjunk, mert akkor ők elveszítik ezt a random kiosztott privilégiumot. Ez a kialakított helyzet így teljesen felesleges vitákat szül az egész hallgatói közösségben” – írta egyikőjük.
Egy másik hallgató szerint is érezhetően feszültséget szült köztük a besorolás. „Jómagam és sokan mások, akik nem használhatnak mesterséges intelligenciát, hátrányban érezték és érezzük még mindig magunkat. Páran felszólaltunk az eset kapcsán, viszont az egyetem falain belül süket fülekre találtunk. Elméletileg dolgoznak az ügy érdekében, de érdemi fejleményt nem tapasztaltunk.”
Írt nekünk egy olyan diák is, akit az MI-t használó csoportba osztottak be, de ő sem érezte igazságosnak a rendszert. „Én az MI csoportba kerültem, így jogom nincs panaszkodni, mivel amíg a többiek tanultak, én készülés nélkül értem el ugyanazt, vagy néha jobb eredményeket. Lehet jegyekben nem fog látszani a különbség, viszont sokkal több időm maradt. Akár az egyetemre, munkára, barátokra, sportra, ami az élet egy fontos része és ezt az extra szabadidőt a másik csoporttól elvették. Előre pedig sehol nem mondták el/írták le a külön bánásmódot, csak a második órán csapott ez fejbe mindenkit. Ezután pedig közölték, hogy szerintük a bánásmód nem különbözik, és nem hajlandók változtatni.”
A minisztériumhoz is eljutott az ügy
Az egyik hallgató annyira fel volt háborodva, hogy közérdekű bejelentést tett az alapvető jogok biztosának hivatalánál, amire a Kulturális és Innovációs Minisztériumtól kapott választ. Varga-Bajusz Veronika államtitkár válaszában azt írta: a konkrét képzésről nincsenek információi, így általánosságban tud csak válaszolni.
„A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 49. § (4) bekezdése szerint a felsőoktatási intézménynek biztosítania kell, hogy minden hallgató számot adhasson tudásáról. A jogszabály alapján egyértelmű, hogy a hallgató a saját tudásáról kell, hogy számot adjon.”
Az államtitkár válasza szerint törvényes az is, ha valamennyi hallgató azonos feltételek mellett vehet igénybe segédeszközöket, például a mesterséges intelligenciát. Ha azonban a lehetőség csak egyes hallgatóknak adott, másoknak nem, az
„felveti annak lehetőségét, hogy nem felel meg a fenti rendelkezéseknek és ezért jogszabályba ütközik”,
amin az se változtat, ha pontkorrekcióval kompenzálják. Az államtitkár szerint a kísérlet „önmagában nem olyan privilegizált körülmény, amely legitimálhatna egy olyan megkülönböztetést, amely a tudásmérés elfogulatlanság alapvetően kérdőjelezi meg”.
A fentiektől eltérő ugyanakkor a helyzet, ha a kísérlet a hallgató aktív részvételével történik, tehát ha a hallgató a kísérlet körülményeit megismerve maga járul hozzá írásban a részvételhez. „Álláspontom szerint ekkor is szükséges ugyanakkor, hogy a kísérletre a hallgató számára komfortos módon kerüljön sor, de alapvetően ha a hallgató vállalta a kísérletben való részvételt, akkor azzal együtt azt is vállalta, hogy tudásmérés során a mesterséges intelligencia eszközeit alkalmazhatja, vagy amennyiben a másik csoportba tartozik, akkor e nélkül ad számot tudásáról” – írta Varga-Bajusz Veronika válaszában.
A kísérletet gondos szakmai egyeztetés előzte meg
A diákok levelei miatt megkerestük a tárgy két oktatóját, Sziklai Balázs Róbertet és Benedek Mártont, hogy segítsenek tisztázni a helyzetet. Az oktatásban elképesztő változásokat hozott a mesterséges intelligencia, kezdte beszélgetésünket Sziklai. A korábbi számonkérési formák, például programozási beadandók vagy esszék, értelmüket vesztették, mert ezeket az MI már elég jól meg tudja oldani. „Pár év alatt radikálisan megváltozott az oktatás módja, erre kellett reagálnunk, két választási lehetőségünk volt:
malmozunk és várunk vagy megpróbáljuk megmérni, mi történik, és érdemben reagálunk rá.”
Benedek Márton szerint fontos, kreatív problémamegoldó rendszereket nem fog tudni áthidalni az MI, de ha az oktatást felülírja az eszköz, akkor éppen a legfontosabb készségeket nem tudják fejleszteni. Szerinte meg kell tanulni együtt élni a mesterséges intelligenciával.
„Az egész onnan indult, hogy lelkiismeretes emberek vagyunk, szenvedéllyel oktatunk, de azt láttuk, hogy az MI-vel minden félrement” – mondta Sziklai Balázs Róbert. Az oktató azt látta: a szorgalmas hallgatók is elvesztették a motivációjukat, mert hiába készültek, nem volt érdemi különbség a teljesítményükben.
És mit lehetett erre lépni? Sziklai Balázs szerint felmerülhet, hogy megpróbálják betiltani az MI-t, például csak szóbeli vagy offline vizsgákat tartanak. De ezzel az a baj, hogy később a hallgatók a munkaerőpiacon így is, úgy is találkoznak az MI-vel, és ezt a készséget tudniuk kell jól használni.
Azt ők is érzékelték, hogy a kísérlet „nagyon erős érzelmeket szabadított fel” a hallgatókban. Magát a kísérletet Sziklai szerint nagyon gondos szakmai egyeztetés előzte meg. Eleve regisztrált kísérletről van szó, tehát van engedélyük az egyetemi etikai bizottságtól, a Hallgatói Ügyekért Felelős Rektorhelyettestől, az Oktatási Minőségfejlesztési és Módszertani Központtól. Még a hallgatókat képviselő HÖK-kel is külön egyeztettek.
Sziklai Balázs szerint egy regisztrált kísérleten már nem tudnak változtatni, de nyitottak a hallgatók meglátásaira, és ahol lehet, ott próbálják komfortosabbá tenni a helyzetüket. Az oktató szerint aki erőfeszítést fektet a tárgy elvégzésébe és tanul, az ugyanúgy jó érdemjegyet szerez, mint eddig.
„Mindenki azt gondolja, mennyivel jobb az MI csoportban lenni, de a belső motivációnak is nagy hatása van a tanulásra” – mondta.
Ráadásul mindenkinek megéri a maximumot teljesíteni. Az oktató megérti a hallgatók érzéseit, de ez a kísérlet szerinte szükségszerű, és a tapasztalatok a jövőben mindenki hasznára válnak.
Az ügyre a Corvinus Egyetem is reagált. Azt írták: „A Corvinus Egyetem támogatja oktatóit a módszertani kísérletezésben, a tudásátadás új formáinak kimunkálásában. Mivel a mesterséges intelligencia felforgatja a felsőoktatás mindennapi működését is, egy a kutatásnak és a társadalmi változások elemzésének elkötelezett szellemi műhely nem nélkülözheti a kezdeményező vizsgálatok indítását éppen ezen a területen sem.”
Az operációkutatás tantárgy két oktatója szerintük izgalmas módszertani keretben kezdett bele a mesterséges intelligencia felsőoktatási hatásainak mérésébe, de
az egyetem oktatási vezetése most újra megvizsgálja a kutatási projekt minden vetületét tudományos és hallgatói szempontból,
mert „elkötelezett a hallgatók által felvetett kérdések minden érintett számára megnyugtató kezelésében, akár a kísérlet paramétereinek, a számonkérés módjának módosításával, valamint a kísérletben való hallgatói önkéntes vállalások formájának tisztázásával”.
