Magyaros ételeket kérnek a kormánytagok ebédre, és előnyben részesítik a helyi specialitásokat, például a szürkemarhából készült fogásokat. Gyorsan végeznek az étkezéssel, aztán este tízig zárt ajtók mögött tárgyalnak. Hiába fantáziálnak sokan arról, mit csinálhatnak a kihelyezett kormányülésen az ország vezető politikusai, a sopronbánfavi kolostor nem ad ki titkokat. A Sopron melletti elvonulási központ, ahová a kormány is rendszeresen visszatér, különleges hely kormánytagok nélkül is.
Vannak helyek, amik követelik maguknak a figyelmet, még ha jelentős korszakaik között évtizedek telnek is el. A sopronbánfalvi kolostor nem ilyen épület, szerényen megbújik a mellé épített templom mögött. Pedig az egyetlen magyar szerzetesrend építtette, később a pálos rendtartomány noviciátusa is itt volt, ma pedig a magyar kormány egyik kedvelt elvonulási központja. A kezdet és a jelen között Napóleon katonái, szénbányászok és pszichiátriai betegek is laktak falai között.
A magyar kormány az elmúlt négy évben ötször tartott a sopronbánfalvi kolostorban kihelyezett ülést. A hegytetőn álló épületet ilyenkor lezárják a látogatók elől, még a környéket is bekamerázzák, és a dolgozók is lábujjhegyen járnak. Az ő munkaszerződésük külön kitér az extra biztonsági szabályokra. A jó szállodai személyzet mindenhol titoktartó, itt triplán az.
A külügyminiszter sem futhat bárhol
Ennek ellenére a környéken élők is tudják, hogy a kormányülések napján is futással kezdi a reggeleket Szijjártó Péter külügyminiszter. Bár gyakorlatilag a kolostor ajtajánál kezdődik az erdő, akárhol mégsem hódolhat kedvenc sportjának. Csak ott kocoghat, ahol a TEK-es őrzője kerékpárral – lehetőleg betonon – mellette lehet.
A kormánytagok esti szórakozási lehetőségeiről sokan fantáziálnak, de a vastag falak közül semmi sem szivároghat ki. Annyit tudni, hogy reggeli után a kormánytagok bevonulnak az egykori noviciátusba, és legfeljebb kávészünetet tartanak a büféebédig. Délután újra bezárkóznak, és gyakran vacsora után is folytatják a munkát.
Az elmúlt évek sopronbánfalvi kihelyezett kormányülései idején egyetlenegyszer fordult elő, hogy néhányan elmentek teremfocizni az egyetemi csarnokba. Egyébként se ki, se be.
Hiába zörgetne bárki, kormányülések idején az épületet megközelíteni sem nagyon lehet. Ha nagy ritkán mégis beengednek valakit, azt azért, mert hívták. De ez sem jellemző.
Az 1482-ben alapított pálos kolostort lakói a török fenyegetése miatt 1532-ben elhagyták ugyan, de a XVII. század legelején visszatértek és újjáépítették, bővítették is kolostorukat. 1643-tól majd' másfél évszázadon át Sopronbánfalva volt a pálos rendtartomány noviciátusa. A szerzetes növendékek képzéséhez külön oktatótermet építettek az épület délkeleti szárnyában – ez az a terem, ahol a magyar kormány ülésezni szokott. A ma is noviciátusnak hívott helyiség hófehér falai fölött eredeti a XVII. századi famennyezet, közepén az igazi különlegességnek számító 14 méter hosszú faragott mestergerendával. A terem ráadásul nemcsak építészetileg jelentős, hanem korábbi tanulói miatt is. Kiemelkedik közülük Széchényi Pál későbbi kalocsai érsek, akit itt is temettek el 1710-ben.
Ha nem is tudjuk, hogy egy-egy kormányülésen mi hangzik el a vastag falak között, történelmi érdekességekből nincs hiány Sopronbánfalván. Amikor a pálos rendet feloszlatták, bányatiszteket költöztettek a kiürült épületbe, Napóleon csapatai pedig kórházzá alakították. De több évtizeden át tartó hányattatás után a 19. század végén az épület megint figyelmet kért. Méghozzá egy asszonyét.
A trónörökös öngyilkosságának is köze van a kolostorhoz
A Habsburg trónörökös, Rudolf halála után Ferenc József lebontatta a mayerlingi vadászkastélynak azt a szárnyát, ahol a koronaherceg és Vetsera Mária feltehetően öngyilkos lett. Helyére a legszigorúbb szabályokat tartó apácarendnek, a sarutlan karmelitáknak alakított ki kolostort, hogy fia lelki üdvéért imádkozzanak. Esterházy Móric özvegye, Ignácia is ott vette fel a fátylat, aztán elhozta a karmelita nővéreket Sopronbánfalvára. A falak mögé zárkózó apácák nem találkozhattak senkivel, még az élelmiszer és minden más szükséges holmi is csak egy úgynevezett átadószekrényen keresztül juthatott be a kolostorba. A ma is megcsodálható elfordítható polcok lehetővé tették, hogy a kívülről bepakoló és az apácák ne is lássák egymást.
Amikor nincs zártkörű rendezvény, a sopronbánfalvi kolostor szállodaként és kiállítóhelyként is szolgál. De egyszerű látogatóként is érdemes betérni. Az épületegyüttes a szocializmus évtizedei alatt elmeszociális otthonként működött, azt ma már elképzelni is nehéz, milyen volt az élet akkor az egykori szerzetesi cellákban. Azért valamit mégis láthatunk ebből az időszakból, Huszárik Zoltán ugyanis itt forgatta utolsó, Csontváry című filmjének jelentős részét.
A rendszerváltás után a karmelita rend visszakapta ugyan egykori kolostorát, de az akkor csúnyán leromlott állagú, hatalmas épület felújítására nem volt pénzük. Kovács Gábor üzletember és műgyűjtő 2004-ben vásárolta meg, és a Norvég Alap támogatásával, saját pénzét is befektetve újíttatta fel. Pazár Béla és Magyari Éva építészek a legjobb alapanyagokkal dolgozva az egyszerűen nagyszerű elvét valósították meg a felújítás során. A kolostor puritán, mégis megragadó hangulata a régi, kényelme, infrastruktúrája azonban XXI. századi.
Soproni bor és bivalypörkölt
A kolostor egyik legnagyobb attrakciója az egyetlen pazarul díszített helyiség, a refektórium vagyis az ebédlő. A kormánytagoknak is itt terítenek, de ha nincs zárt rendezvény, étteremként funkcionál.
A kormányülések menüjét előre leegyeztetik, úgy tudni, a miniszterek előnyben részesítik a magyaros ételeket, mint például rántott hús borjúból, pörkölt és gulyás a Fertő-Hanság Nemzeti Park bivaly vagy szürkemarha gulyájából.
Az étteremnek egyébként is vezérelve, hogy helyi alapanyagokból dolgozzon, ami igaz a borokra is. Szinte a teljes soproni szortiment ott van a polcokon.
A sopronbánfalvi kolostor az évnek csak néhány napján alakul át szállodából „erőddé”. Egyébként meg a világ egyik legbékésebb helye, hiszen a pálosok híresek voltak arról, hogy nagy-nagy körültekintéssel választottak maguknak területet.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
