A Fidesz és a kormánysajtó szerint a főváros több millió forintot adott arra, hogy férfiak bedrogozva szexeljenek egymással. Elég vadul hangzik, nem? Pedig gyakorlatilag ezt mondják, amikor azzal vádolják a Karácsony Gergely-féle városvezetést, hogy a Fővárosi Drogstratégia részeként „chemszexpartikat” támogattak a budapestiek pénzéből. Ennek nem találtuk nyomát a 36 oldalas drogstratégiában. Az viszont igaz, hogy a Fővárosi Önkormányzat korábban 3,3 millióval támogatta a Háttér Társaság egyik programját, amiben chemszexhasználóknak biztosítottak csoportfoglalkozásokat, ingyenes tanácsadást, szűrővizsgálatokat, illetve óvszert, síkosítót és higiéniai eszközöket tartalmazó úgynevezett szexkitet. Ezekre azért van szükség, mert a chemszexnek egy sor súlyos egészségi kockázata lehet, kezdve a droghasználat okozta rosszullétektől a nemi úton terjedő fertőzésekig, nem beszélve a lehetséges pszichés problémákról. Ebből is látszik, hogy nem „chemszexpartikra” adtak pénzt, hanem ártalomcsökkentésre, ami viszont a Fidesz narratívájában a droghasználat támogatásával egyenlő.
A drogprobléma már azelőtt forró téma volt a budapesti politikában, hogy Orbán Viktor a február 22-i évértékelő beszédében hajtóvadászatot indított volna a dizájnerdrogokat terjesztő dílerek ellen. Még szó sem volt alkotmánymódosításról vagy Európa legszigorúbb drogtörvényének újabb szigorításáról, de Szentkirályi Alexandra, a budapesti Fidesz frakcióvezetője már tavaly decemberben azzal támadta a budapesti városvezetést, hogy a 2023-ban elfogadott Fővárosi Drogstratégia „drogpárti”: a zéró tolerancia, a leszokás és a megelőzés helyett a droghasználatot támogatja. „A nemzet fővárosának ma van egy drogstratégiája, ami nem drogellenes stratégia, hanem sokkal inkább egy drogpárti stratégia. Ahelyett, hogy a megelőzésre, a termelők és kereskedők üldözésére és a leszoktatásra fordítanák az energiájukat, támogatják a droghasználatot” – mondta a Fidesz politikusa.
Később arról beszélt Szentkirályi, hogy a „drogpárti aktivisták” tűosztást és „drogozó szobákat” akarnak, és „drogos partikat” támogatnak a budapestiek pénzéből. „Melyik budapesti szeretne ilyen drogozó szobákat és tűosztásokat a szomszédságában? Erre is választ kapunk. Természetes az, hogy senki nem szeretne egy ilyen programot a közvetlen szomszédságában. A kábítószerek és dílerek elleni hajtóvadászatban zéró toleranciára van szükség. Csak így védhetjük meg a gyerekeinket a mérgektől” – jelentette ki a frakcióvezető.
Nem is az illegális szerektől kell igazán félnünk
De mi van a Fővárosi Drogstratégiában, ami miatt a Fidesz ennyire hevesen támadja? Igaz, amit Szentkirályi Alexandra állít, hogy a fővárosi drogstratégia a drogfogyasztást támogatja és népszerűsíti? Röviden: nem. Már csak azért sem, mert a Fővárosi Drogstratégia legalább akkora hangsúlyt helyez az alkoholfogyasztás visszaszorítására, mint a klasszikus kábítószerekére.
A szemléletformálás jegyében ugyanúgy drogként hivatkoznak az alkoholra, mint az illegális szerekre, a fűre vagy a kokainra.
Egyenesen a legnépszerűbb, egyben a legártalmasabb szernek nevezik az alkoholt, miközben a kormány kocsmaprogramot indít, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter arról beszél a kormányinfón, hogy heti egy pálinka nem káros (pedig de), Lázár János építési és közlekedési miniszter pedig azzal henceg a fórumán, hogy az asztal alá tudná inni politikai ellenfelét.
Az 500 ezer súlyos alkoholfüggő országában nem is hangzik túlzónak, hogy az alkohol a legveszélyesebb szer. Főleg, ha hozzávesszük, hogy becslések szerint közel ugyanennyi gyerek nevelkedik szenvedélybeteg családban, ahol egyik vagy mindkét szülő függő. Az érintett gyerekek jó része maga is függővé válik élete során. Az utánpótlás tehát biztosított: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2024-es egészségügyi jelentése szerint az Európai Unió országaiban a dánok után a magyar fiatalok voltak a legnagyobb arányban részegek egynél többször: a magyar lányok és fiúk 38, illetve 37 százaléka válaszolt így.
A Fővárosi Drogstratégiában bemutatott statisztika is azt támasztja alá, hogy a budapestiekre közel sem az illegális szerek jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem bizony az alkohol. „Becslések szerint Budapesten több mint 1000 ember hal meg évente alkohollal összefüggő haláleset miatt és 2020-21-ben pedig 30 ember halt meg a fővárosban kábítószer túladagolás következtében.”
Csák Róbert, a Főpolgármesteri Hivatal drogstratégiai koordinátora azt mondta, az iskolaigazgatók is azt jelezték vissza a drogstratégia alapjául szolgáló részletes helyzetfelmérésben, hogy a fiataloknál az alkohol és a dohányzás jelenti a legnagyobb problémát. A Magyar Addiktológiai Társaság (MAT) által készített felmérésnek az volt az egyik legnagyobb tanulsága, hogy a fiatalok többségében fel sem merül, hogy problémája lehet az alkohollal, viszont olyan, hogy alkoholprevenció, gyakorlatilag nem létezik.
Ettől még persze az illegális szerek is jelen vannak Budapesten. Ezek közül is a fű és a különféle partidrogok (például ecstasy, amfetamin) a legelterjedtebbek, a dizájnerdrogok használata pedig a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokra jellemző. A rendőrség adatai szerint a 2018 és 2022 között az országosan regisztrált kábítószeres bűncselekmények közel 40 százalékát Budapesten követték el. Ez több mint 90 százalékban kábítószer-birtoklást jelentett, és az esetek kevesebb mint 7 százalékában kábítószer-kereskedelmet. A 2007–2021 közötti időszakban az látszott, hogy a Budapesten elkövetett kábítószeres bűncselekmények háromnegyede a fogyasztáshoz kapcsolódott, az elkövetők közel fele 25 év alatti volt, és jellemzően fűvel buktak le.
Nincs drog, nincs drogfogyasztó?
A Fidesz folyamatosan azt kommunikálja, hogy zéró toleranciával meg lehet oldani a drogproblémát. Csupán tiltással és elrettentéssel el lehet érni, hogy az emberek ne drogozzanak. Maga Orbán Viktor is arról beszélt, hogy ha nincs drog, akkor a drogfogyasztás is megszűnik. „De kétségkívül mi nem a fogyasztókat célozzuk most meg, hanem a kereskedőket, mert azt gondolom, hogyha nincs kereskedő, akkor nincs fogyasztó. Tehát ha nincs áru, akkor nincs kábszeres sem. Tehát ha nincs narkó, akkor nincs narkós sem. Tehát azt hiszem, hogyha a kereskedelmet fölszámoljuk, azokat a csatornákat eltömítjük, akkor radikálisan lecsökken majd a kábítószer-fogyasztók száma, és a végén eljutunk majd a kábítószermentes Magyarországig, amit szerintem minden jóérzésű magyar szeretne már látni” – mondta április 4-i rádióinterjújában. Ez jól hangzik, csak sajnos ennél összetettebb problémáról van szó.
Nem életszerű, hogy egy függő egyik pillanatról a másikra egyszerűen leáll a szerhasználattal, csak azért, mert nem jut droghoz. Sokkal valószínűbb, hogy az elfogott díler helyére újak lépnek, vagy a függők más elérhető szerrel, alkohollal vagy gyógyszerekkel helyettesítik a kábítószert. Már csak azért sem túl reális azt várni a drogellenes háborútól, hogy majd egy csapásra megszűnik Magyarországon a drogfogyasztás, mert annak elsődleges okaival, a szegénységgel, a kilátástalansággal és a társadalmi kirekesztettséggel láthatóan nem akar foglalkozni a kormány. Ha működne a zéró tolerancia, akkor már rég drogmentesnek kellene lennie az országnak, mivel a kábítószerek azelőtt is illegálisak voltak, hogy a Fidesz külön beleírta volna az Alaptörvénybe.
A Fővárosi Drogstratégia is azt hangsúlyozza, hogy kábítószer- és az alkoholhasználattal kapcsolatos problémák hátterében jellemzően „rendszerszintű, egymást erősítő, egyre súlyosbodó társadalmi problémák húzódnak”. Úgymint a növekvő szociális egyenlőtlenségek, a lakhatási válság, a mentális egészség romlása, a kirekesztés és a megbélyegzés. Ezeket a társadalmi problémákat a kormány tudná leghatékonyabban kezelni, ehhez képest a múlt kedden elfogadott új drogtörvényben még utalás sincs arra, hogyan fejlesztenék a szenvedélybeteg-ellátást vagy a drogprevenciót. Csak és kizárólag a drogkereskedők és a -fogyasztók még keményebb megbüntetésére koncentrál a törvénycsomag. Miközben a szakemberek tapasztalatai szerint éppen a megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés az egyik legnagyobb akadálya a leszokásnak és a felépülésnek.
A drogpártiság mellett ugyancsak visszatérő vád a Fidesz részéről, hogy a Karácsony-féle vezetés liberális drogpolitikája miatt rosszabb lett Budapesten a droghelyzet. Gulyás Gergely a március 13-i kormányinfón azt mondta, hogy „az országos átlaghoz képest kétszeres a halálozási arány Budapesten”, és erről beszélt Szentkirályi Alexandra is pár nappal korábban. A Nemzeti Drog Fókuszpont 2022-es kutatása alapján technikailag igaz, hogy népességarányosan, egymillió főre vetítve a budapesti átlag valóban a duplája volt az országosnak 2021-ben. De ebből még nem következik az, amit a Fidesz állít, mert 2019-ben, Tarlós István főpolgármesterségének utolsó évében pont ugyanolyan adatok jöttek ki, mint 2021-ben, amikor már Karácsony Gergely vezette a fővárost.
Valójában keveset tudunk a budapesti droghelyzetről, amiben nagy felelőssége van a kormánynak. Csák Róbert, a Főpolgármesteri Hivatal drogstratégiai koordinátora azt mondta, nincs konkrét adatuk arról, hogy súlyosbodott volna a drogprobléma Budapesten. Ugyanakkor több kerülettől is érkeztek olyan visszajelzések, hogy a lakosság rosszabbnak érzi a helyzetet, és a terepen dolgozó szakemberek is arról számolnak be, hogy mintha egyre több eldobált fecskendő lenne.
De ha romlott is a helyzet Budapesten, azt is annak tudná be, hogy az elmúlt 15 évben gyakorlatilag leépült az ellátórendszer. Alig vannak alacsonyküszöbű, tehát absztinencia nélkül is bárki számára igénybe vehető szolgáltatások, mint amilyen a Háttér Társaság programja is, de még kutatásokra sincs pénz. Amíg működött a két legnagyobb budapesti tűcsere, a szakembereknek rengeteg adatuk volt a drogfogyasztókról. A Kék Pont Alapítvány tűcseréje Józsefvárosban működött, akkor zárt be végleg 2014-ben, amikor a Fidesz jelenlegi frakcióvezetője, Kocsis Máté vezette a kerületet. A programok bezárásával szem elől veszítették a szerhasználókat, semmit nem lehet tudni arról, mi lett velük, hogyan és milyen drogokat használnak. Csák Róbert azt mondta, a drogstratégia végrehajtásának részeként idén terveznek egy külön kutatást is, aminek az lenne a célja, hogy végre valós képet kapjanak a budapesti állapotokról.
Nem ígérnek drogmentes Budapestet
A második Fidesz-kormány által kidolgozott és elfogadott Nemzeti Drogstratégia nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy 2020-ra Magyarország drogmentes lesz. Nem lett az, még a kormány szerint is hatalmas problémát jelent „az olcsó mérgező kotyvalékok, szintetikus szerek” terjedése, ahogy Orbán Viktor fogalmazott évértékelőjében. Cserébe 2020 óta nincs drogstratégiája az országnak, és semmi nem utal arra, hogy készülne új.
A Fővárosi Drogstratégia nem ígér ilyesmit, mert irreális és haszontalan elvárásnak tartják a totális szermentességet. „A tudatmódosító szerek mindig is jelen voltak és jelen lesznek a társadalomban, minden negatív és pozitív hatásukkal együtt. Hasznos, reális és pragmatikus célkitűzés ugyanakkor a kábítószer-kereskedelem és -használat által okozott károk lehető legnagyobb mértékű csökkentése a megelőzés, kezelés és szabályozás révén. A drogmentes világ vagy egy drogmentes város kialakítása irreális, utópisztikus elképzelés, mely az elmúlt évtizedek során haszontalannak bizonyult.”
A drogmentesség helyett a budapestiek egészségi állapotának és életminőségének javítására, a szociális és társadalmi szolidaritás és biztonságérzet növelésére, a legális és illegális szerfogyasztás mértékének és ártalmainak csökkentésére koncentrál a Fővárosi Drogstratégia. Négy területtel foglalkozik kiemelten, a kínálatcsökkentéssel, a prevencióval, az ártalomcsökkentéssel és a kezeléssel. Ezeken a területeken fogalmaz meg javaslatokat és ajánlásokat a Fővárosi Önkormányzat, a kerületek és a kormány számára. A kínálatcsökkentés alapvetően állami feladat lenne, ezért a drogstratégia csak annyit ír erről, hogy a fogyasztók vegzálása helyett a terjesztők lefülelésére összepontosítsák rendészeti eszközeiket a kerületek és a Fővárosi Önkormányzat, és ha van lehetőségük rá, szerezzenek be térfigyelő kamerákat.
Csák Róbert azt mondta, hogy egy városi szintű drogstratégiának vannak korlátai, hiszen a jogi környezetet a kormány alakítja, és arról is a kormányzat dönt, milyen ellátásokra ad pénzt. A drogstratégia kidolgozása során az volt a nulladik lépés, hogy meghatározták, mik azok a területek, amelyeken a főváros be tud avatkozni. Azt látták, hogy a legnagyobb hiányosság a különböző intézmények (gyermekvédelem, hajléktalanellátás, szenvedélybeteg-ellátás) közti együttműködésben van. Elsőre talán ez nem hangzik annyira fontosnak, pedig hasznos lenne, ha az iskolák és a gyermekvédelmi intézmények is tudnák, kihez fordulhatnak segítségért és információért, ha drogproblémával találkoznak.
Az iskoláktól is azt a visszajelzést kapták a helyzetfelmérés során, hogy nincs valódi kapcsolatuk az ellátórendszerrel, ha szerhasználati problémákról van szó. Nincsenek bevonva a kerületi kábítószerügyi egyeztető fórumok munkájába, nincsenek együttműködéseik a gyerekeket ellátó pszichiátriai és addiktológiai intézményekkel, amiben nyilván a rendszerszintű problémák is közrejátszanak, mondta Csák Róbert.
A fővárosi drogstratégia egyik fontos célkitűzése, hogy ez megváltozzon. Létrehoztak egy mindenki által elérhető és kereshető nyilvános adatbázist, ebben az összes Budapesten működő, szenvedélybetegséggel foglalkozó intézmény és szervezet megtalálható. Korábban voltak elérhető információk, viszont 2016-ban megszűnt a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, ami az országos drogstratégia megvalósításához kínált szakmai tudásbázist.
Annak érdekében, hogy az iskolák ne érezzék magukat annyira eszköztelennek, szakmai képzéseket szerveztek az iskolai szociális segítőknek. Azért nekik, mert egyrészt ők vannak ott a köznevelési intézményekben, több száz gyerekkel találkoznak hétről hétre. Másrészt sok esetben ők végzik az iskolai prevenciót, miközben nincsenek felkészítve a drogprobléma kezelésére, nincs addiktológiai tudásuk. A képzésekkel olyan praktikus tudással próbálták felvértezni őket, hogy mi a korszerű, hatékony drogprevenció és mik azok a módszerek, amik biztosan nem működnek, mondta Faragó Renáta a Főpolgármesteri Hivatal Társadalompolitikai Stratégiai Osztályának vezetője.
Régóta probléma, hogy az iskolákban elérhető prevenciós programok többségéből hiányzik az edukáció, elavultak, nem hiteles információkon alapulnak, hanem főleg az elrettentésre koncentrálnak. A drogprevencióval foglalkozó civil szervezeteket viszont nem engedik be az iskolákba, mert még mindig nem jelent meg a gyermekvédelmi törvény végrehajtási rendelete, ami meghatározná, hogy kik végezhetnék ezt a tevékenységet.
Az alkoholfogyasztás visszaszorítására konkrét tervek is vannak a Fővárosi Drogstratégiában. A még futó reklámszerződések lejárta után be fogják tiltani az alkoholreklámokat a Fővárosi Önkormányzat saját reklámfelületein, és ezt javasolják a kerületi önkormányzatoknak is. Egy szemléletformáló kommunikációs kampányt is terveznek, amivel szintén azt fogják tudatosítani, hogy az alkohol is drog. Most is bele lehet futni Budapest utcáin olyan plakátokba, amik a magyar borokat és a borfogyasztást népszerűsítik. A jövőben ilyen nem lesz, legalábbis a főváros tulajdonában lévő reklámfelületeken nem.
Hogy szóba álljanak velük a fogyasztók, olyasmit kell adniuk nekik, amire szükségük van
Tulajdonképpen az ártalomcsökkentés az a rész, ami miatt a Fidesz drogpártisággal vádolja a Fővárosi Drogstratégiát. Csák Róbert erre azt mondta, hogy az ártalomcsökkentéssel nem a droghasználatot támogatják vagy népszerűsítik, hanem megvédik a fogyasztókat a szerhasználat egészségi kockázataitól, többek között a fertőzésektől és a túladagolástól. Az ártalomcsökkentésnek kulcsszerepe van abban, hogy a drogfogyasztók ellátáshoz jussanak és le tudjanak állni a szerhasználattal, mert ezek a programok egyfajta belépőpontként szolgálnak a szociális és egészségügyi ellátórendszerbe. Ehhez viszont az kell, hogy a szakemberek valahogy elérjék őket.
Hogy szóba álljanak velük a fogyasztók, olyasmit kell adniuk nekik, amire szükségük van. Ez lehet óvszer, steril fecskendő, HIV- vagy hepatitisszűrés, szőlőcukor vagy egyszerűen csak tájékoztatás arról, hol milyen egészségügyi-szociális ellátásra számíthatnak. Az is ártalomcsökkentésnek minősül, amikor a szakemberek felvilágosítják a szerhasználókat a függőség veszélyeiről, és felajánlják segítségüket a leálláshoz, magyarázta Csák Róbert. Más európai országokban nem kérdés, hogy szükség van az ártalomcsökkentésre, része például az EU-s drogstratégiának is, és része volt a 2020-ban lejárt Nemzeti Drogstratégiának is, amit a Fidesz alkotott meg. Szerinte az ártalomcsökkentés mellett szól az is, hogy olcsó és hatékony, mert kevesebbe kerülnek a rendszeres HIV- és hepatitisszűrések, mint a betegek ellátása.
„Ezek az emberek akkor is használni fognak drogokat, ha tilos lesz ártalomcsökkentést végezni, nem ettől állnak majd le. Olyan az ártalomcsökkentés démonizálása, mintha kirúgnák a létra alsó fokát a szerhasználók alól, de elvárnánk tőlük, hogy felmásszanak rajta.”
Miközben a Fidesz gyakorlatilag démonizálja az ártalomcsökkentést, a Fővárosi Drogstratégia amellett érvel, hogy még több hasonló programra lenne szükség Budapesten, mert a nemzetközi tapasztalatok és a kutatási adatok is azt mutatják, hogy hosszú távon csökkentik a keresletet, nem pedig növelik. Nincs elég azokból az utcai megkereső programokból, amik a leginkább marginalizált szerhasználókat (hajléktalan emberek, szegregátumokban élők, szexuális kisebbségek tagjai, várandós nők stb.) juttatják kezeléshez. Kevés van a kimondottan a fiatalokat célzó programokból is. Ilyenek az úgynevezett partiszerviz szolgáltatások, amik azért vannak, hogy a fiatalok biztonságosabb körülmények között szórakozhassanak. A stratégia szerint a főváros feladata lenne biztonságosabbá tenni szórakozóhelyeket. Elérni, hogy beengedjék a partiszervizhez hasonló ártalomcsökkentő programokat, és, mondjuk, legyenek hideg vizes csapok a bulihelyeken.
A Fővárosi Drogstratégia ezért azt várja el a kormánytól, hogy adjon több forrást az ártalomcsökkentéssel foglalkozó civil szervezetek számára. Hozzon létre kimondottan alacsonyküszöbű programokra szabott pályázatokat, és „tegyen lépéseket az ártalomcsökkentő programokkal szembeni diszkrimináció felszámolására”. Az elmúlt hónapokban ennek ellenkezője történt, a Fidesz pont az ártalomcsökkentésre vonatkozó részek miatt támadja a Fővárosi Drogstratégiát.
Közben az ellátórendszer romokban
Ezért is tanulságos, hogy a Fővárosi Drogstratégia szerint mennyire rossz állapotban van a szenvedélybeteg-ellátás Budapesten, mennyire nehéz kezeléshez jutnia annak, aki le akar állni a szerhasználattal. Itt is megkerülhetetlen a kormány felelőssége, mivel többségében állami fenntartású intézményekről van szó.
A Magyar Addiktológiai Társaság helyzetjelentése úgy fogalmaz, hogy „kiemelkedően romló tendenciák” jellemzik az egész ellátórendszert: az alulfinanszírozottság miatt egyre kevesebb a szakember, nincs elég pénz pszichiáterekre és pszichológusokra. A várólisták egyre hosszabbak, teljes osztályok és ellátóintézmények szűntek meg, miközben egyre nagyobb lenne az igény az ellátásra. „Az elmúlt 5 év egy átlagos évéhez képest 2022-ben a fővárosi drogspecifikus ellátási tevékenységet végző ellátási egységek kapacitása közel harmadával csökkent. A legnagyobb csökkenés a megkereső szolgáltatások esetében mutatkozott, de a kezelésbe jutott kliensek csökkenő száma a kórházi fekvőbetegellátástól a reintegrációs, reszocializációs ellátásig minden területet érint.” Jól jellemzi a budapesti ellátás helyzetét, hogy 2023-ban 122 férőhely működött az addiktológiai rehabilitációs fekvőbeteg-ellátásban, míg az egész fővárosban egyetlen addiktológiai osztály működött 30 fős kapacitással.
Nem csak a kapacitáshiány okoz problémát. Nagyon hiányoznak a szerhasználók speciális szükségleteire reagáló ellátások, ideértve a szexuális kisebbségekhez tartozó szerhasználókat, a szerhasználó nőket, a várandós, illetve traumatizált nőket, valamint a kettős diagnózisú embereket, akik egyszerre küzdenek a szerhasználat mellett hajléktalansággal vagy pszichiátriai betegséggel.
A Fővárosi Drogstratégia szerint a kezelés területén az lenne a cél, hogy visszaszoruljon a problémás kábítószer- és alkoholhasználat, minél korábban jussanak kezeléshez azok, akiknek erre szükségük van. Ebben viszont a kormány tudna igazán lépni. A stratégia azt várja a kormányzattól, hogy fejlessze a háziorvosi ellátást, könnyítse meg a detoxikációhoz való hozzáférést, költsön többet addiktológiai képzésekre és úgy általában a szenvedélybeteg-ellátásra. Nem utolsósorban pedig fejlessze az elterelést, aminek feltételeit pont most szigorították az új drogtörvénnyel. Ezentúl csak az mehet elterelésre, aki feldobja a dílerét. Az indoklás szerint így kevesebben drogoznak majd, és a rendőri munka is hatékonyabbá válik, a megkérdezett szakértők szerint azonban erősen kétséges, hogy ez így lesz.
Amit a Fővárosi Önkormányzat és a kerületek tehetnek, az az, hogy segítik és koordinálják a gyermekvédelem, az addiktológiai ellátás és a hajléktalanellátás együttműködéseit, támogatják a szenvedélybetegekkel foglalkozó civil szervezetek munkáját, és szemléletformáló kommunikációs kampányokat indítanak az alkohol- és a droghasználatról.
Horváth László kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos, az új drogtörvény beterjesztője május 5-i posztjában azt írta, hogy „A törvényeket szigorítottuk,➡️következnek a prevenció és a rehabilitáció új elemei,🚨de a hajtóvadászat folytatódik!”. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a kormány nemcsak rendészeti eszközökben gondolkodik, hanem az ellátást is fejlesztené.
Megkérdeztük ezért a kormánybiztostól, hogy a rehabilitáció és a prevenció terén milyen intézkedéseket tervez a kormány, milyen programokkal érnék el az aktív szerhasználókat és a függőket, ha az ártalomcsökkentést helytelennek tartják. Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ, így csak találgatni tudunk, hogy a kormány mit kezdene a szerfüggőkkel és az ő ellátásukkal.
